Taraczközi Anna, a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Intézetének tudományos munkatársa által írt cikk adaptált változata az alábbiakban olvasható, eredetileg magyarul aÖt perc EurópablogjaLudovika.hu.
Ki teljesítette a célokat, hová tűnt a pénz, és hol tart Magyarország a helyreállítási alap utolsó szakaszában?
2026. augusztus 31-én járt le a Recovery and Resilience Facility (RRF) – az Európai Unió történetének legnagyobb pénzügyi kísérlete – beindításának határideje. Szeptember 1-től a Bizottság már nem veszi figyelembe a tagállamok további intézkedéseit, a tervek módosítására már nincs lehetőség. Öt év után itt az ideje, hogy számba vegyük: ki teljesítette a követelményeket, hová tűntek a több százmilliárd eurók, és mi marad mindebből a következő generációknak?
A mérleg önmagáért beszél. A határidőig a Bizottság mintegy 440 milliárd eurót folyósított, és az év végéig további 133 milliárd eurót folyósíthat, ha a tagállamok szeptember 30-ig benyújtják végső kifizetési kérelmüket. A Bizottság számára a végső határidő december 31.; addig minden fennmaradó eurócentet ki kell fizetnie. Nem lesz meghosszabbítás, amint azt Valdis Dombrovskis és Raffaele Fitto biztosok többször is egyértelművé tették. Ennek az az oka, hogy az eszköz nem hagyományos, számlaalapú kohéziós finanszírozás – ahol a határidőket akár évekre is el lehet tolni –, hanem teljesítményalapú: a forrásokat csak eredményre ítélik oda, így minden kifizetés előre meghatározott mérföldkövek és célok eléréséhez kötődik. A tagállamok előrehaladását a Bizottság nyilvános eredménytáblája, a Recovery and Resilience Scoreboard követi nyomon, amely az egyes tagállamok esetében a lehívási arányt és az elért mérföldköveket mutatja.
A teljesítmény igen változó. Svédország végzett az élen, 100 százalékban végrehajtotta a tervében vállalt beruházásokat és reformokat, majd Dánia követte szorosan. A fő kedvezményezettek közül Franciaország és Ausztria 84-85 százalékot vont le a juttatásokból. Olaszország, mint legnagyobb kedvezményezett ugyanakkor 79 százalékon áll, ami azt bizonyítja, hogy a legnagyobb allokáció nem feltétlenül jelent lassú előrehaladást. A spektrum másik végén a későn induló, adminisztratív korlátokkal küszködő tagállamok állnak, amelyek számára az utolsó hónapok igazi sprintet hoztak a célba. A lemaradás jellemzően nem a szándék hiánya, hanem a korlátozott végrehajtási kapacitás, a bürokratikus szűk keresztmetszetek és a változó politikai környezet. Ezen túlmenően sok tagállam a program vége felé átcsoportosította forrásait, ami különösen hektikussá tette az utolsó évet. A részletes, országonkénti áttekintés elérhető az eredménytáblán és az Európai Parlament Kutatási Szolgálatának legújabb elemzéseiben.
Az RRF nem pusztán sürgősségi segély volt, hanem közös modernizációs program, és a kiadások megoszlása ezt tükrözi. A források hozzávetőleg 41 százaléka a klímacélokat támogató zöld beruházásokra, nagyjából 25 százaléka pedig a digitális átalakulásra irányult – mindkét esetben meghaladva a kötelező minimumot; emellett a tagállamok átlagosan az előirányzataik negyedét költötték szociális célokra. E számok mögött kézzelfogható eredmények húzódnak: több mint 28 millió megawattóra energiamegtakarítás, 5,6 millió háztartás csatlakozott nagy kapacitású internethálózatokhoz, és közel kilencmillió ember védett a klímakockázatok ellen. A közvetlen előnyökön túl az alapnak jelentős tovagyűrűző hatásai is vannak, hiszen az egyik tagállamban végrehajtott befektetések egy másik tagállamban megrendeléseket eredményeznek, és a Bizottság becslései szerint a NextGenerationEU önmagában akár 1,4 százalékkal is növelheti idén az EU GDP-jét. Ahogy Dombrovskis fogalmazott, 2026 a „teljesítés éve” – az az év, amikor meg kell határozni, hogy a papíron vállaltakból mennyi valósul meg.
„2026 a „teljesítés éve” – az az év, amikor meg kell határozni, hogy a papíron elkötelezettekből mennyi valósul meg.
A magyar történet egy önálló fejezet, és 2026 nyaráig ez volt a legsivárabb az egészben: sokáig Magyarország volt az egyetlen EU-tagország, amely nem kapott teljesítményalapú kifizetéseket. Az eredeti terv a megugró energiaárak és a megváltozott gazdasági környezet miatt kivitelezhetetlenné vált, ezért Magyarország felülvizsgált helyreállítási tervet nyújtott be, amelyet a Tanács 2026. július 10-én hagyott jóvá. Az új terv mintegy tízmilliárd eurót tesz ki, amely nagyrészt 6,5 milliárd támogatásból és 3,5 milliárd hitelből áll. A finanszírozás azonban továbbra is 27 „szuper mérföldkő” teljesítésétől függ, beleértve a jogállamiság garanciáit, az igazságszolgáltatás függetlenségét és az uniós források védelmét. Sőt, Magyarország mozgástere is korlátozottabb volt, mint a legtöbb tagállamé, hiszen míg másoknak évekig kellett dolgozniuk kötelezettségeiken, addig Magyarországnak már csak néhány hónapja maradt a végső lökésre.
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter az augusztus 31-i határidőig bejelentette, hogy Magyarország minden mérföldkövet és szupermérföldkövet teljesített, az utolsó hetekben több mint 100 új törvényt fogadott el. A kormány közleménye szerint ezzel mintegy 3650 milliárd forintos támogatás nyílt meg. A brüsszeli megerősítés azonban még várat magára: a Bizottság a szeptember 30-ig benyújtott kifizetési kérelmek alapján utólag értékeli a mérföldkövek tényleges teljesítését, és több elemzés is óvatosságot sürget a végső elszámolással kapcsolatban. A tét nagy: ha az elbírálás sikeres lesz, Magyarország lehívhatja a teljes keretösszeget; ellenkező esetben akár a korábban kapott előfinanszírozást is vissza kell fizetnie. Az elkövetkező hetek tehát inkább a technikai ellenőrzésekről szólnak, mint a politikai bejelentésekről.
Az RRF a végéhez közeledik, de a modellje megmarad. A közös hitelfelvétel és a „csak az eredményért pénzt” elv új keretet adott az uniós költségvetési gondolkodásnak: erre a logikára épül mind a 2028–2034-es többéves pénzügyi keret, mind a védelmi beruházásokat finanszírozó SAFE. Az eredmények azonban vegyesek: míg a teljesítményalapú modell valóban felgyorsította a reformokat, addig a merev határidők és a bonyolult feltételrendszer az utolsó hetekben több tagállamot is az utolsó pillanatban tülekedésre kényszerítettek. A valódi kérdés tehát már nem az, hogy az RRF sikeres volt-e, hanem inkább az, hogy a közösen finanszírozott, eredményalapú modell mely aspektusait kell átvinni a következő évtizedre – és melyeket nem. A végeredmény megérkezett, de ennek a kísérletnek az öröksége csak most kezd igazán kirajzolódni.
Bővebben:
