Az alábbiakban Bencsik Gábor eredetileg ben megjelent cikkének adaptált változata olvasható magyar be Magyar Krónika.
A biedermeier portréfestészetben jártasok számára Canzi Ágost festménye igazán kiemelkedik társai közül, és az első alkalommal megtekintők is azonnal érzik, hogy kivételes minőségű alkotásról van szó.
A Magyarországon elterjedt pusztító háborúk korszaka a Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári békével zárult le. Továbbra is érkeztek inváziók keletről és délről, de az ország egészére hosszú békekorszak köszöntött, ami megteremtette a lassú, de folyamatos növekedés alapjait.
Azt azonban más országok tapasztalataiból is tudjuk, hogy a béke nem hozza meg azonnal a gyümölcsét. Először is újra fel kell halmozni a mindennapi élethez szükséges dolgokat; majd kezdődik az újjáépítés: a társadalom átrendeződése, a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése, és csak ezek után következhet a kultúra és a művészet.
A magyar festészet és szobrászat török kor utáni első fellendülése a templomépítési fellendülésnek volt köszönhető. Mivel a mai Magyarország területének legnagyobb része az egykori oszmánok által megszállt területekre esett, és az ottani imaházak nagy része elpusztult, a ma álló templomok többsége a XVIII. században épült, de csak a második felében, amikor a falvak és földesuraik elegendő vagyont halmoztak fel, hogy megengedhessék az ilyen nem termelő beruházásokat. Ezt követte méltó díszítésük freskókkal, oltárokkal, kő- és faszobrokkal.
Eleinte ismert és ismeretlen osztrák művészek fogtak munkába, akiktől egyre több magyar művész sajátította el a mesterséget. A hazai világi festészet fellendülésére azonban várni kellett, amíg létrejött a polgári és civilizált nemesi réteg, amely megrendelhette volna a műveket.
A reformkor lefektette ennek a fejlődésnek az alapjait. Ahogy a felerősödő középnemesség és polgárság igényt teremtett a ma többnyire biedermeier stílusú polgári otthonokra, divattá vált tájakat, mitológiai jeleneteket, vagy akár a tulajdonos családtagjait ábrázoló festményekkel díszíteni. Úgy tűnik, hogy ebben az esetben a kereslet meghaladta a kínálatot. Az egyházi művészek azonban a rengeteg megbízás miatt továbbra is a vallási témákra koncentráltak, így a polgári otthonok számára alkotásokat készítő festők kezdetben külföldről érkeztek Magyarországra, köztük Johann Jacob Stunder, Johann Daniel Donat és Jacopo Marastoni.
Ebbe a listába illik az 1813-ban született, osztrák származású Martin Kanz is, aki sikeres, francia kormánydíjjal kitüntetett párizsi pályafutását előbb stuttgarti, majd bécsi, végül pesti munkára cserélte. 1846-ban telepedett le Pesten, nevét Canzi Ágostra változtatva élete végéig, 1866-ig itt dolgozott. A túlnyomórészt német ajkú, de magyar lelkű városban többé-kevésbé maga is elmagyarosodott, árva egyesületet támogatott, tagja volt a Pesti Művészeti Egyesületnek, rendszeres résztvevője volt a pesti kiállításoknak.
„A túlnyomórészt német ajkú, de magyar szívű városban többé-kevésbé ő maga is magyar lett”
Korának legtöbb festőjéhez hasonlóan ő is egészen korán megismerkedett a fotózással, hiszen tudjuk, hogy 1862-ben Heller Józseffel közös fotóműtermet hozott létre a Kristóf téren. A fotózás minden bizonnyal segítette portréi megfestésében, de természetesen nem pótolhatta a művészi tehetséget. Ennek szemléletes példája ennek a cikknek a borítója, Numvári Werther Olga portréja.
A biedermeier portréfestészetben jártasak számára ez a festmény igazán kiemelkedik társai közül, de az első alkalommal megtekintők is azonnal érzik, hogy kivételes minőségű alkotásról van szó. Nem az életszerűség teszi a minőséget, hiszen azt sem tudjuk, milyen volt a kislány a valóságban, hanem az elevenség, ami még a személyiséget is megidézi. Ez az arc egy igazi ember arca, aki a művészet varázslatának köszönhetően túléli az ábrázoltakat.
A kislány kezében lévő galamb már a festői rutin közkedvelt eszköze volt, számos korabeli festményen szerepelt a gyermeki ártatlanság és tisztaság szimbólumaként. A háttér egyszerűsége is tudatos művészi döntés eredménye volt, a cél az volt, hogy a néző tekintetét az arcra irányítsa, amit könnyen megzavarhatott volna egy dinamikus háttér. Tudjuk, hogy egy jó művész nem minden alkotása egyforma színvonalú; vannak kiválóak, jók és közepesek is. Ez a Canzi-portré kétségtelenül az ismert életmű kiemelkedő darabja, ma a Magyar Nemzeti Galéria büszkesége.
Értékes adalék a mű történetéhez, hogy tudjuk, ki volt Olga Werther. Édesapja, Friedrich Werther gépész 1831-ben a németországi Naumburgból vándorolt ki Magyarországra – innen ered a nálunk is használt Numvar keresztnév –, és először Budán szeszfőzdei berendezéseket gyártott, majd a fővárosban megalapította a második gőzmalmot. Lánya előbb Prokopius Vilmoshoz ment férjhez, majd halála után Perlep Antalhoz, a királyi pénzügyi tanácsadóhoz költözött vele Grazba. Magyar kötődéseit azonban nem hagyta fel, minőségi alkotásait, több száz miniatúrát és családtagportrét tartalmazó művészeti gyűjteményét az Iparművészeti Múzeumra és a Szépművészeti Múzeumra hagyta.
Utazás Molnár Vera művészetében, múltjában, jelenében és digitális alkotásaiban /*! Ez a fájl automatikusan generálódik */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embedMessage) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i