Az eutanázia legalizálására vonatkozó törvényjavaslat jelenleg a francia parlament előtt van. A törvényjavaslatot eredetileg az élettartam végi helyzetek fedezésére szánták. Franciaország, akárcsak Magyarország, számos nemzetközi mechanizmusban vesz részt a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme érdekében. Az Európai Jogi és Igazságügyi Központ (ECLJ), 14 000 polgár mellett, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) ezen mechanizmusok közül kettő elé terjesztette az ügyet. Nicolas Bauer szerint az eutanáziaról szóló vita az ország nemzetközi kötelezettségeinek figyelmen kívül hagyásával zajlik. Nicolas Bauer a kollektív munka társszerzője Fins de la Vie: Les Devoirs d’ue démocratie (Éditions du cerf, 2025), amely manapság kulcsfontosságú referenci a francia nemzeti vitában az élet végén.
A kortárs politikai vitákban az emberi jogok nyelve a liberálisok és a baloldal kulcsfontosságú retorikus eszközévé vált. Ennek oka a forradalmi eredetük és az általuk megtestesítő liberális világnézet, amely történelmileg ellenzi az Isten és a társadalom jogait. Az emberi jogok azonban most a pozitív törvény részét képezik. Franciaországban az ember és a polgár jogainak 1789 -es nyilatkozata alkotmányos értéket szerzett. Az egész világon számos nemzetközi szerződés elismeri az emberi jogokat, és a jogi hatalom feletti hatalmat jelent.
Így az emberi jogok nem pusztán retorikusok. Akár tetszik, akár nem, kötelezőek a törvényeinkre. Ezért szégyen lenne, ha a baloldalt monopóliummal hagynánk az emberi jogokra való hivatkozásokra, különösen mivel ezek a jogok olyan alapelveket rögzítenek, amelyeket a liberális ideológia gyakran aláásnak. Ez a helyzet az emberi méltóság, az „élethez való jog” és az eugenika tilalmának tiszteletben tartásával. A második világháború után az államok ezeket az alapelveket nemzetközi jogi erőknek akarták adni. Különösen a válaszként megfogalmazták őket AKTION T4A fogyatékkal élők ezreinek eutanázia programja a német náci rezsim alatt.
Az ECH -k általi tiszteletben tartás elvének fokozatos elhagyása
Az emberi jogokról szóló európai egyezmény (1950) egyértelműen kimondja, hogy „senkit sem szabad megfosztani életét szándékosan” (2. cikk). Ez a gyilkosság tilalma csak szűk kivételeket tesz lehetővé, például az önvédelem, de az eutanázia és az öngyilkosság nem tartozik. A polgári és politikai jogokról szóló Nemzetközi Szövetség 6. cikke (1966) előírja, hogy „minden embernek van az élethez kapcsolódó joga”. Ahogyan az Emberi Jogok Európai Bírósága (ECHR) számos ítéletben kifejtett, ez az élet iránti jog „a hatóságok számára a kiszolgáltatott személyek védelmének kötelezettségét teremti, még akkor is, ha olyan cselekedetekkel járnak, amelyekkel veszélyeztetik saját életüket”. Még akkor is, ha liberális és önkéntes módon mutatják be, az eutanázia és az öngyilkosság dekriminalizálása megsérti ezeket a rendelkezéseket.
Az EJEE azonban elérte a szabadságot, hogy újraértelmezze a gyilkosság tilalmát. A Mortier v. Belgium (2022) eset, úgy vélte, hogy „az élethez való jog… nem értelmezhető önmagában az eutanázia feltételes dekriminalizációjának megtiltása. ” (138. §). Ezt a 2022 -es határozatot egy olyan ítélkezési gyakorlat alakította ki, amely a méltóságát a „személyes autonómia” -ra csökkenti, és az életminőséget maga az élet rovására védi. Az ECR elismerte azt is, hogy „az egyénnek joga van eldönteni, hogy milyen módon és mikor ér véget az élete” (Haas v. Svájc2011, 51. §).
„Az EJEE azonban a szabadságát, hogy újraértelmezze a gyilkosság tilalmát”
Ezen alapelvek megfordításával az ECR túllépi a mandátumot, amelyet az államok bíztak meg. Figyelembe veszi a gyilkosság tilalmát, annak ellenére, hogy egyértelműen megfogalmazott. Az államok tehát indokoltak – nem csak erkölcsi, hanem törvényesen is -, figyelmen kívül hagyva az EJEE -t.
Ugyanakkor az EJEC esetjogának közelmúltbeli fejlődése megérdemli, hogy üdvözöljék. -Ben Daniel Karsai kontra Magyarország (2024), az európai bírók jóváhagyták a segített öngyilkosság magyar tilalmát, és kijelentették, hogy az államok pozitív kötelességgel rendelkeznek a palliatív ellátáshoz való hozzáférés biztosítására. Az ECR szerint: „A magas színvonalú palliatív ellátás, beleértve a hatékony fájdalomkezeléshez való hozzáférést, sok helyzetben-és kétségtelenül a kérelmezőnek-lényegében az élet méltóságteljes életének biztosítása érdekében” (154. bek.).
A fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme az ENSZ által
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) szintjén egy másik nemzetközi szerződés vonatkozik közvetlenül az élet végére vonatkozó kérdésekre: a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (2006). Ez védi a fogyatékossággal élő személyek életéhez való jogot „másokkal egyenlő alapon” (10. cikk). A francia képviselők azonban fontolóra veszik az eutanázia feltételezését olyan kritériumoktól, amelyek megfelelnek a fogyatékosság meghatározásának, amely ezen egyezmény szerint „hosszú távú fizikai, mentális, szellemi vagy szenzoros károsodásra” utal (1. cikk). Egy ilyen jogalkotási változás előkészítené az utat a „liberális eugenika” számára, amint azt az ENSZ korábbi különleges előadója elítélte a fogyatékossággal élő személyek jogairól 2020 -ban.
14 000 polgár által aláírt petíciót hoztak két ENSZ testület elé, amely felelős az egyezmény végrehajtásáért. Az első a fogyatékossággal élő személyek jogainak bizottsága, amely május 6 -án hallott engem a petíció aláíróinak képviselőjeként. Ez a bizottság hívta fel a francia kormányt, hogy ne tegyen meg Vincent Lambert -t 2019 -ben. Sajnos Franciaország nem hajtotta végre ezt a döntést, annak ellenére, hogy ezt állítólag jogilag köteles megtenni a nemzetközi kötelezettségvállalásai alapján. 2025. március 21 -én ez a bizottság felszólította Kanadát is, hogy hatályon kívül helyezze a fogyatékossággal élő emberek eutanázia számára lehetővé tételét. A másik testület, amelyre ezt a petíciót utalták, az Emberi Jogi Tanács fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló speciális előadása. Ez a szakértő kiadja az úgynevezett néven lágy törvényamelynek kevésbé jogi értéke van, mint a bizottság határozata. Mindenesetre reméljük, hogy a speciális előadó megerősíti a bizottságot azáltal, hogy pozíciót vállal az élet végén. Még mindig aláírhatjuk a petíciót, hogy ösztönözze ezeket az ENSZ testületeit a fogyatékossággal élő személyek védelmére.
A poszt -eutanázia: A fogyatékossággal élő személyek jogainak megsértése először jelent meg a magyar konzervatívnál.
