Románia gazdasági gondjai egyre mélyülnek a külföldi befektetések összeomlásával, a külső adósság növekedésével, és az ország küzd, hogy leváltsa azokat az erőket, amelyek az elmúlt évtizedben növekedésének nagy részét mozgatták.
A Román Nemzeti Bank frissen közzétett adatai szerint január-júliusban éves szinten 77,1 százalékkal, mindössze 1,127 milliárd euróra csökkentek a működőtőke-befektetések. Ugyanebben az időszakban a teljes külső adósság 6,416 milliárd euróval csaknem 235 milliárd euróra nőtt. Románia továbbra is lényegesen többet fizetett külföldön, mint amennyit a kereskedelemből, a szolgáltatásokból és a jövedelemáramlásból kapott, ez a különbség elérte a 16,29 milliárd eurót.
Míg külön-külön ezek a számok már aggasztóak, együtt mélyebb problémát tárnak fel, mint egy átmeneti lassulás. Románia gyors felzárkózását Közép-Kelet-Európa más részeihez az erőteljes fogyasztási kiadások, a gyors bérnövekedés, a kormányzati kiadások, a külföldi befektetések és az európai feldolgozóiparba való integráció támogatta. Az OECD szerint ez a kombináció hozzájárult a leggyorsabb jövedelemnövekedés eléréséhez Európában, ugyanakkor nagy költségvetési és külső hiányokhoz is hozzájárult, mivel a bérek egyre gyorsabban nőttek, mint a termelékenység.
Ez a növekedési modell most komoly fejtörést okoz Bukarestnek. A kormány szigorítja a kiadásokat és növeli a bevételeket, hogy helyrehozza pénzügyeit, miközben a magas infláció megszorítja a háztartások jövedelmét. A fogyasztás – amely hagyományosan Románia egyik fő növekedési motorja – ennek következtében gyengül. Az Európai Bizottság arra számít, hogy a 2025-ös 0,7 százalék után idén csak 0,1 százalékkal nő a GDP, miközben az OECD frissebb, júniusi előrejelzése enyhe zsugorodást jelez.
A probléma az, hogy a gazdaság azon részei is küzdenek, amelyeknek végül a fogyasztásvezérelt növekedés helyébe kellene lépniük. Az ipari termelés 6,1 százalékkal esett vissza júliusban éves összevetésben, ami 2025 márciusa óta a legnagyobb visszaesés, míg a feldolgozóipari termelés 7,2 százalékkal esett vissza. A termelés az év első hét hónapjában már 3,8 százalékkal csökkent.
Ez azért számít, mert a külföldi tulajdonú gyártók és Románia helye az európai ellátási láncokban központi szerepet játszott az ország fejlődésében. Az OECD szerint a nemzetközi piacokba és a külföldi tőkébe való integráció elősegítette Románia termelékenységének felzárkózását, de az országnak most túl kell lépnie az alacsonyabb költségeken alapuló modellen a fejlettebb, magasabb értékű termelés felé. A termelékenység növekedése már lelassult, miközben a bérek évek óta gyorsabban emelkednek, mint a termelékenység, ami fokozatosan gyengíti Románia költségelőnyét.
Az FDI összeomlása ezért különösen nehéz pillanathoz érkezik. Romániának erősebb magánberuházásra van szüksége az ipar korszerűsítéséhez és a növekedés következő szakaszának támogatásához, ennek ellenére a külföldi befektetések nagymértékben visszaestek éppen azáltal, hogy a gyárak csökkentik a termelést. Mindeközben az országnak továbbra is nagy mennyiségű külföldről származó pénzre van szüksége, hogy fedezze külső hiányát.
„Románia régi növekedési motorjai gyorsabban halványulnak, mint ahogy újak jelennek meg”
Az adósság egyre inkább betölti ennek a hiánynak egy részét. A rövid lejáratú külső adósság a tavalyi év végéhez képest 9,4 százalékkal 52,7 milliárd euróra emelkedett júliusra. A jegybank devizatartaléka ugyanakkor a lejáró rövid lejáratú adósságállomány 91,4 százalékát fedezte a 2025 végi 104,4 százalékról.
Összességében a számok nem utalnak azonnali pénzügyi válságra. Az uniós finanszírozású beruházások továbbra is a támogatás egyik fontos pillére, az export javulása várható, a gyengébb import pedig fokozatosan csökkenti a külső egyensúlyhiányt. Az új növekedési modellhez való alkalmazkodás azonban egyre nehezebbé válik.
A központi probléma az, hogy Románia régi növekedési motorjai gyorsabban halványulnak, mint ahogy újak jelennek meg. A fogyasztást és a kormányzati kiadásokat visszafogják, hogy helyrehozzák a múltbeli egyensúlyhiányokat, miközben a külföldi befektetések és az ipar gyengül, ahelyett, hogy átvennék a helyüket. A kihívás tehát már nem egyszerűen a növekedés helyreállítása, hanem egy olyan modell felépítése, amely inkább a termelékenységre, a beruházásokra és a magasabb értékű termelésre épül, mielőtt a régi teljesen kifogyna.
