Az alábbiakban Navracsics Tibor regionális fejlesztési és államigazgatási miniszter és az Európa Stratégiai Kutatóintézet kutatója által írt cikk adaptált változata olvasható, amely eredetileg magyarul jelent meg. Öt perc Európa blogja Ludovika.hu.
Az Egyesült Királyság Dániával és Írországgal együtt 1973. január 1-jén csatlakozott az Európai Közösséghez. Az európai integráció első hullámának hosszú és viharos története volt. Az 1961-ben megkezdett tárgyalásokat Charles de Gaulle francia elnök kétszer is megvétózta – 1963-ban és 1967-ben. A tárgyalásokat megkezdő eredeti csoportból Norvégia és Svédország az utolsó szakaszban kiesett, mivel polgáraik népszavazásukon elutasították a csatlakozást. Végül azonban 1973-ban az Európai Közösség úgy tekintett a három volt EFTA-tagország csatlakozására, mint az integráció logikájának győzelmére.
Az új tagok pénzügyi hozzájárulásának rendszere két szakaszra oszlott. Az átmeneti időszaknak 1978 végéig kellett tartania, amelyet 1979-től a három tagállam állandó pénzügyi hozzájárulása követett. Az Egyesült Királyság azonban kezdettől fogva vitatta az állandó pénzügyi hozzájárulás mértékét. James Callaghan brit miniszterelnök volt az első, aki távozásakor hivatalosan jelezte, hogy nem ért egyet a szinttel, és a vita hamarosan az Egyesült Királyság európai politikájának meghatározó elemévé vált a Callaghant követő Margaret Thatcher vezette kormányok alatt.
A briteknél a fő probléma az volt, hogy a fix pénzügyi hozzájárulás két okból is nettó befizetővé tette az Egyesült Királyságot. Először is, a többi tagállamhoz képest a brit külkereskedelem sokkal inkább az Európai Közösségen kívüli piacokra irányult. Az észak-atlanti és a nemzetközösségi kapcsolatok miatt a brit export és import az Európai Közösségen kívüli partnerekkel történt, vagyis ezek vámköteles ügyletek voltak. Az Európai Közösségen belül azonban a vámbevételek a közösségi költségvetésbe kerültek, nem a nemzeti kincstárakba.
A másik fő ok az volt, hogy a britek alig tudták kihasználni az akkor még a közösségi költségvetés 70 százalékát kitevő mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokból származó előnyöket. A tagállamok közül az Egyesült Királyságban volt a legkisebb agrárszektor, így nem tudta lehívni a támogatások nagy részét. Emiatt az ország nem tudta ellensúlyozni a pénzügyi hozzájárulásait az őt megillető támogatások átvételével.
Mint korábban említettük, ez a vita kezdettől fogva állandó jellemzője volt az Egyesült Királyság és az Európai Közösség közötti kapcsolatoknak. Az 1979-ben megalakult Thatcher-kormány azonnal megkezdte a tárgyalásokat. 1980 áprilisában az Európai Tanács luxembourgi ülésén Margaret Thatcher már ideiglenes megállapodást kötött az 1980–1982 közötti időszakra a brit hozzájárulások egy részének visszaküldéséről. A megállapodást később kiterjesztették az 1983-as évre is.
„A brit kormány azzal fenyegetőzött, hogy visszatart minden brit hozzájárulást a közösségi költségvetéshez, hacsak a tagállamok nem teljesítik követeléseit”
Thatcher azonban nem volt megelégedve a megállapodás ideiglenes jellegével, és olyan megállapodásra törekedett, amely garantálja a britek számára hozzájárulásaik egy részének állandó, kiszámítható visszatérítését. Heves viták alakultak ki, amelyek során a brit kormány azzal fenyegetőzött, hogy visszatart minden brit hozzájárulást a közösségi költségvetéshez, hacsak a tagállamok nem teljesítik követeléseit. A válságot végül az 1984-es Fontainebleau-i Európai Tanács ülésén oldották meg.
Az intenzív tárgyalások eredményeként Margaret Thatcher a brit hozzájárulások kétharmadának visszatérítését biztosította a közösségi költségvetésből. A megállapodás személyesen Margaret Thatcher számára óriási sikert aratott, és egyértelműen megmutatta, hogy a brit kormány képes nemzeti érdekeit érvényesíteni.
A brit visszatérítés kérdése széles körű közvélemény támogatását élvezte az Egyesült Királyságban a következő években, egészen az ország Európai Unióból való kilépéséig. Bár a többi tagállam nehezen fogadta el, hogy így nekik kell vállalniuk a terhek egy részét, 2005-ben nem tudták újratárgyalni az Egyesült Királyság szerepét, mivel Tony Blair a visszatérítés kérdését jelölte meg a brit európai politika sarokkövének.
Olvassa el az alábbi cikk korábbi részeit:
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
The post Példák a nemzeti érdekek érvényesítésére III: Az Egyesült Királyság árengedményének kérdése appeared first on Magyar Konzervatív.
