Az alábbiakban Bíró Mátyás eredetileg magyar nyelven ben megjelent cikkének adaptált változata olvashatóMagyar Krónika.
Manapság az internetet elárasztják az útleírások, az idegenvezetők és a blogbejegyzések – sok közülük rossz minőségű –, de nehéz jó útikalauzt nyomtatott formában is találni. Aki szereti ezt a fajta könyvet, és a magyar történelem iránt is érdeklődik, annak John Paget közel 700 oldalas munkája, Magyarország és Erdélyhetekig leköti az olvasók figyelmét.
A Rubicon Intézet gondozásában 2022-ben megjelent magyar nyelvű kiadás a mű első teljes körű publikációja és értékes, lenyűgöző történelmi dokumentum.
Az élénk és jól megírt szövegeknek, valamint a gyönyörű rajzoknak és festményeknek köszönhetően könnyen elképzelhetjük magunkat a pozsonyi Várhegyen, a felső-magyarországi bányavárosok meredek sikátoraiban, Nagycenk és Zsibó birtokain. De ott vagyunk az Alföld koszos, poros útszéli fogadóiban, az első dunai gőzhajókon, a füredi arisztokrácia szalonjaiban rendezett bálok forgatagában, valamint a reformkori pozsonyi, pesti és budai utcákon is.
Amikor Pestet beborították a homokdűnék
Jellemző kivonat Paget pesti leírásából a következő:A rakpart teljes kiterjedése körülbelül egy angol mérföld, ahonnan a város félkörben nyúlik ki; az utcák nagy része széles, mindegyik aszfaltozott, némelyikük gyalogúttal is van berendezve. A házak fehér kőből vannak, és általában véve sokkal szebbek, mint azok, amelyeket otthon szoktunk látni. A terek többsége nagyon jól beépített, de a központban lévő tárgy hiánya miatt csupasznak és elhagyatottnak tűnnek, emellett bőséges teret adnak azoknak a homokhalmoknak a felhalmozódására, amelyekkel Pest fertőzött.‘
A könyv azért is különleges, mert részletes, őszinte beszámolót nyújt a reformkori Magyarországról és Erdélyről – kitér a politikai életre, a gazdasági elmaradottságra, a társadalmi rendre, a vallási viszonyokra, az etnikai konfliktusokra, sőt a Habsburg-kormány paranoiájára is. Betekintést nyerünk az akkor élt emberek mindennapjaiba, életmódjába, szokásaiba.
Egy-egy gyönyörű város és falu, valamint az akkoriban turisták által alig felfedezett Tátra és Erdély-hegység elevenedik meg a szemünk előtt. Borzongató olvasni arról, milyen fárasztó volt akkoriban az utazás. Az ehhez hasonló szövegrészek azonban büszkeséggel töltenek el bennünket:
„Láttam a napot lenyugodni a Rajna hegyei mögött, amint a mellékfolyó Neckar partján feküdtem, és Heidelberg sötét, merész tornyai pompásan kirajzolódtak a mélyvörös égen… de sehol nem éreztem olyan erősen a jelenet magasztosságát, mint egyedül Magyarország Pusztán.”
Amikor a szerző Széchenyivel barátkozott
Egy kivételesen határozott, érdeklődő és jól tájékozott angol lord meséli el ezt az útleírást, szinte újságírói alapossággal. Nem véletlen, hogy a történészek is őt tartják e korszak egyik legfontosabb forrásának. Paget megismerkedett és jó kapcsolatokat épített ki a korszak neves magyar politikusaival, mint Széchenyivel és Wesselényivel; közvetlenül tőlük szerzett információkat, és szemtanúja volt az olyan eseményeknek, mint az 1835-ös pozsonyi országgyűlés. Politikai nézetei igazodtak a korabeli magyar liberális ellenzékhez; az ország jövőjét illetően egyetértett barátja, Széchenyi reformpolitikájával.
„Úgy vélte, hogy egy erős Magyarország a térség békéjét is elősegítheti”
„Magyarország gyarapodásának ügye valóban közel áll a szívemhez” – ez a hozzáállás az útikalauzból is kitűnik. A „haragszom arra, amit kiállsz, nem rád” megközelítés – az építő jellegű kritika egy formája – csak növeli a könyv értékét. A szerző többször is bírálja a magyarok etnikai kisebbségekkel szembeni méltánytalan bánásmódját, de ahogy a könyv utószavában olvashatjuk, lenyűgözte a magyarok büszkesége, nagylelkűsége, szabadságszeretete, és úgy vélte, egy erős Magyarország is segítheti a térség békéjét.
Paget: Az angol, akiből erdélyi úriember lett
Említést érdemel még a szerző és izgalmas, sokrétű életútja. A könyvben ismertetett útja után Paget Erdélyben telepedett le, ahol aktívan részt vett a közéletben és a gazdasági szférában is úttörő volt.
1808-ban született az angliai Loughborough-ban, majd 1892-ben halt meg Aranyosgyéresen. Orvosi diplomát az Edinburgh-i Egyetemen szerzett, bár soha nem foglalkozott orvosi tevékenységgel; ehelyett szeretett utazni, köszönhetően az apjától kapott 9000 fontos örökségnek. Beutazta Franciaországot, Belgiumot, Németországot és végül Olaszországot.
Életének fordulópontja 1835-ben következett be, amikor egy római farsangi bálon megismerkedett Wesselényi Polixénával – leendő feleségével, aki akkor még báró Bánffy László felesége volt. Befolyásának és ajánlólevélnek köszönhetően 1835 nyarán beutazta Magyarországot és Erdélyt William Sandford újságíróval és Georg Edward Hering tájfestővel. 1837-ben Kolozsváron (a mai Kolozsvár, Románia) kezdte megírni kétkötetes művét. Magyarország és Erdély helyzetükre vonatkozó társadalmi, politikai és gazdasági megjegyzésekkel, amely először 1839-ben jelent meg Londonban. Az 1840-es években németül is megjelent, így sokáig elérhetővé tette a magyar olvasók számára, majd az 1850-es években többször újranyomták az Egyesült Államokban.
Még a szabadságharc idején is fegyvert fogott a magyarokért
Pageték 1839 végén házaspárként tértek vissza Kolozsvárra, ahol házat vásároltak; Aranyosgyéresen John Paget birtokot szerzett és angol stílusú kastélyt építtetett; igazi erdélyi birtokos lett, és Széchenyi mintájára mintagazdaságot alapított.
A szabadságharc idején fegyvert fogott, Bem seregében harcolt, egyik segédsegédjeként szolgált. Czetz János parancsnoksága alatt részt vett a nagyszebeni csatában és a vízaknai visszavonulásban. Később Kolozsváron a Nemzetőrség tagjaként szolgált és naplót vezetett. Diplomáciai csatornákon és sajtókapcsolatait kihasználva Angliában is igyekezett mindent megtenni Magyarország ügyéért.
A világososi csata után hazájába menekült. 1855-ben a brit kormány beavatkozásának köszönhetően Paget család visszatérhetett erdélyi otthonába, ahol élete végéig több jelentős gazdasági és kulturális kezdeményezésben is aktív szerepet vállalt. Például újraélesztette a lóversenyek népszerűségét, juh- és lótenyésztéssel foglalkozott, emellett sikeres borász is volt. Jósika Miklós alakította be Az élet ösvényeimíg Jókai Mór őt ábrázolta regényében Egy erdélyi románc. Kovács András erdélyi származású filmrendező 2007-ben készített dokumentumfilmet életéről címmel. Polixéna és János.
MEGJEGYZÉSEK
John Paget, Magyarország és ErdélyRubicon Institute Nonprofit Kft, 2022.
Kovács Sándor, „Kétszáz éve született John Paget erdélyi magyar állampolgár” Keresztény MagvetőVol. 114., 2008. 2. szám, 203–218.
Kovács János, ‘Paget János életrajza, Esq’, Keresztény MagvetőVol. 28., 1893. 2. sz., 90–103.
Nemere István, Külföldiek a magyarokonUrbis Kiadó, Szentendre, 2020.
A magyar örökség nem állhat meg velem — Beszélgetés Antal Tímeával /*! Ez a fájl automatikusan generálódik */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embed) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i