A szociális média és a mesterséges intelligencia által kialakított globalizált gazdaságban a személyes identitásunkat befolyásoló erők egyre inkább transznacionálisak. Sokan úgy vélik, hogy ezek az erők most jelentősebb szerepet játszanak az értékek, törekvések és társadalmi viselkedés kialakításában, mint a nemzeti identitás. Az Egyesült Államok által a II. Világháború után felépített nemzetközi rendszer elősegítette a globális kereskedelmet, az iparosodást és a nagyszabású urbanizációt. 1950 és 2020 között a globális városi népesség körülbelül 30 % -ról a teljes népesség 56,2 % -ára nőtt, és az előrejelzések 2050 -re közel 70 % -ra emelkednek. Ezzel egyidejűleg a születési globális élettartam az 1950 -es 46 évről körülbelül 72,8 évre emelkedett 2019 -ben.
A szociológusok és a piackutatók számos generációs címkét hoztak létre, mint például a Baby Boomers, a X. Gen, az Millennials és a Gen Z, hogy leírják a globalizáció különböző szakaszaiban született emberek kulturális és gazdasági megkülönböztetéseit. Ezek a címkék megpróbálják megérteni, hogy a közös történelmi feltételek hogyan alakítják a hozzáállást és az elvárásokat– Az IPSOS nemrégiben közzétette az IPSOS Generation Report 2024 -et, egy átfogó tanulmányt a generációs attitűdökről 29 országban, és kihívást jelentett a pop szociológia által előléptetett mítoszok sokaságára. Kutatásuk rávilágít mind a globális közös vonásokra, mind a regionális eltérésekre, amelyek meghatározzák az egyes kohorszokat. A városi élet átalakította a szaporodás logikáját. A vidéki gazdaságoktól eltérően-ahol a gyermekek gyakran szabad munkaerő és az öregségi biztonság egyik formájaként szolgáltak-a városi környezetek újradefiniálták a gyermekeket, mint költséges befektetéseket. Ez a szerkezeti eltolódás fokozatosan eredményezte a termékenységi arány csökkenését; A tendencia tovább felgyorsítja a Covid-19 járványt.
„Egy olyan történelmi korszakba lépünk, amelyet még soha nem láttak: egy olyan világ, amelyben a népesség természetesen összehúzódik, és a fiatalok a társadalom csökkenő részét képezik”
Az Egyesült Államokban a „Baby Boomers” (59–79 éves kor) a népesség 27 % -át, az eszközök 70 % -át pedig az ellenőrzés. Kínában a fiatalok kb. 25 % -a munkanélküli. Európában sok munkaképes korú személy figyeli a megtakarítását a tartós gazdasági stagnálás közepette, míg az idősebb kohorszok továbbra is részesülnek a háború utáni jóléti rendszerek örökségéből. Ezen felül manapság, néhány közép-ázsiai, afrikai ország és India kivételével, szinte minden nagyobb és közepes méretű ország termékenységi ráta a csere küszöbértéke alatt van. A globális populációk gyors öregedése új társadalmi feszültségeket okoz. Mivel a politikai döntéshozók, a tudósok és az üzleti vezetők egyre inkább szembesülnek a demográfiai hanyatlás kihívásaival, elengedhetetlenné válik a kulturális megosztottságok és megosztott aggodalmak megértése, amelyek formálják a generációs identitást. Belépünk egy olyan történelmi korszakba, amelyet még soha nem láttak: egy olyan világ, amelyben a népesség természetesen összehúzódik, és a fiatalok a társadalom csökkenő részét képezik.
Problémák a generációs meghatározásokkal
Az életkori kohorszok olyan címkékkel történő meghatározásának gyakorlata, mint a Baby Boomers, az X generáció, az Millennials és a Z generáció, gyakorivá vált, de ezek a meghatározások is félrevezetőek lehetnek. Az egyik kérdés az, hogy az ilyen címkék nem alkalmazhatók vagy érthetők. Amint az IPSOS Generations jelentése (2024) megjegyzi, a Baby Boomers kifejezésnek értelme lehet az angloszférában, de olyan országokban, mint Brazília, Nigéria vagy India, jelenleg nem volt ilyen fellendülés, és az emberek csak nem tudják, mit jelent ez a kifejezés. Valójában a generációs címkék általában nem fordítanak jól globálisan. Az IPSO -k úgy találták, hogy 29 országban átlagosan felére hallottak a Z -generációról, az Millennials -ról vagy az X generációról. Még az Egyesült Államokban is, ahol ezek a generációs címkék származnak, a tudatosság vegyes: az amerikaiak mintegy 62 % -a képes azonosítani generációs kategóriáját, de a Z generáció csak 48 % -a képes erre.
A generációs határokat tovább bonyolítják az a tény, hogy a demográfiai átmenetek az egész világon másképp bontakoztak ki. Míg az Egyesült Államok 1957 -ben tapasztalta meg a születési arányát, Brazília 1950 -ben érkezett, India 1964 -ben és Nigéria 1978 -ban. Ennek eredményeként az olyan kifejezések, mint a Baby Boomer, nem felelnek meg ugyanazon demográfiai jelenségnek az országok között – vagy egyáltalán nem alkalmazhatók. Dél -Afrikában az apartheid után született embereket „Born Frees” -nek hívják, míg Németországban az újraegyesítés után felnőttkorba léptek, néha „1989. generáció” -nak nevezik. Németországban a ‘Generation 68’ címke inkább a hallgatói tiltakozási mozgalmat tükrözi, mint a születési kohort– Norvégiának saját címkéi vannak, mint például a ‘Dessertgenerasjon„(azok, akik a jóléti állammal nőttek fel) és a”IranigenerasJonen„(Az 1970 -es években született egy különálló kulturális gondolkodásmóddal). Ezek a helyi címkék inkább a történelmi és kulturális fordulópontokat tükrözik, nem pedig a demográfiai dudorokat. Ezenkívül a modernizáció, az oktatás bővítése és a technológiához való hozzáférés időzítése különbözik a társadalmak között, így a megosztott generációs vonások megfoghatatlanok. Például az Egyesült Államokban az évezredek az életkoruk eljövetelét a szociális média növekedésével társíthatják, míg Indiában vagy Szaharától délre fekvő Afrikában ez az egyesület csak Z.
Viselkedési és kulturális megkülönböztetések generációk között
Ennek ellenére a generációk megkülönböztetett viselkedési és kulturális mintákat mutatnak, amelyeket a korszakok alakítottak ki. Az IPSOS jelentés számos módon azonosítja a mai fiatalabb generációt (Gen Z), hogy különbözik az elődektől. Az egyik feltűnő megállapítás az, hogy a Z generáció magasabb szintű stressz és magányt mutat. Számos országban az 1990-es évek közepe óta született emberek jelentése szerint jelentősen több stressz van az életükkel kapcsolatban, és gyakran magányosnak érzik magukat, ez a tendencia nem olyan kiemelt az idősebb korcsoportokban. Ez részben a kontextusnak tudható be – a Gen Z serdülőkora és a korai felnőttkor egybeesett a pénzügyi válságokkal, a globális pandémiával és a szüntelen szociális média nyomásával. Valójában ezt a generációt ugyanazzal a hírrel és az online tartalommal bombázták világszerte, valószínűleg felerősítik a közös szorongást. A COVID-19 pandémiája különösen a Z Gen Z-t formáló időben sújtotta, az oktatást és a társadalmi életet egyszerre megzavarva. De vannak hasonlóságok is. Az érett felnőttek 56 % -a azt mondja, hogy mind fizikailag, mind szellemileg jól érzik magukat, szemben az 56 százalékos évezredekkel.
Egy másik különbség a társadalmi kapcsolat és a kapcsolati minták. A Z Gen „nagyobb valószínűséggel tölti el az időt az online barátokkal való interakcióval, mint offline, és valószínűbb, hogy online kapcsolatokat alakít ki, mint bármely más generáció.” Ez nem azt jelenti, hogy elutasítják a személyes barátságot-a digitális szocializáció egy hozzáadott dimenzió, amely az idősebb generációknak nem volt fiatalkorukban. Sok Gen Zers fenntartja a hibrid társadalmi életet, de az egyensúly inkább az online kommunikáció felé fordul.
„A fiatalabb kohorszok nagyobb valószínűséggel utasították el a hagyományos nemi szerepeket, mint az idősebbek, még akkor is, ha az ilyen szerepek kulturálisan dominánsak”
Az értékek és attitűdök a generációs megkülönböztetés másik területe. A fiatalabb generációk általában progresszívebbek a társadalmi kérdésekben, mint az idősebbek. Például, amikor megkérdezik a nemi szerepekről vagy az LGBTQ+ jogokról, a Gen Z és az évezredek gyakran liberálisabbak. A jelentés azt sugallja, hogy bizonyos értékbeli különbségek valóban a kohort változásának tulajdoníthatók, nem csak az életkornak. A hagyományos nemi szerepek iránti attitűdök megvizsgálásakor „a nemzedékek közötti különbségek ugyanolyan nagyok lehetnek azokban az országokban, ahol (egy adott) hozzáállás a kisebbségben (pl. Thaiföld) és az országokban, ahol sokkal szélesebb körben megosztott (pl. Nagy -Britannia).” Mind a viszonylag konzervatív társadalomban, mind a liberális társadalomban a fiatalok hasonló módon eltérnek az idősebbektől (bár a konzervativizmus eltérő alapszintjén). Ennek ellenére a kultúra közvetíti ezeket a hatásokat. Például: „Az amerikai generációk szinte kétszer annyira nem értenek egyet azzal, hogy a nők szerepe a társadalomban jó anyák és feleségek, mint a thai generációs Zers.” Nagy -Britanniában a Z Gen Z válaszadók több mint 60 % -a nem értett egyet azzal az elképzeléssel, hogy egy nő fő szerepe hazai, míg Thaiföldön kevesebb, mint 30 %. Az összes megkérdezett országban a fiatalabb kohorszok nagyobb valószínűséggel utasították el a hagyományos nemi szerepeket, mint az idősebbek, még akkor is, ha az ilyen szerepek kulturálisan dominánsak. Ez arra utal, hogy az értékek következetes generációs eltolódását, de a nemzeti kontextusban nem törölték.
A legfrissebb adatok azt sugallják, hogy a termékenység csökkenését inkább a személyes és szerkezeti akadályok vezérlik, mint az ideológiai változások. A 29 országban a válaszadók között 24 % -uk megemlítette a fiziológiai okokat, 18 % -ot a pénzügyi nyomásra, és további 18 % -ot a helyzeti tényezőknek neveztek, mint a gyermekek nem volt kulcsfontosságú oka. Csak 11 % -uk hibáztatta a „világ állapotát”, és mindössze 7 % -uk fejezte ki a szülők vágyának hiányát. Ezek az eredmények ellentmondnak a közös kulturális narratíváknak, amelyek a születési arányt a pesszimizmusnak vagy a fiatalok anti-natalista érzelmeknek tulajdonítják. Ehelyett az a döntés, hogy a gyermekek nem lesznek, inkább korlátozásokon, mint elutasításon alapulnak – egy generációs viselkedés, amelyet kézzelfogható valóság alakít ki, nem csak az értékek.
Elnéptelenítés: kihívások és lehetőségek
Az IPSOS jelentés kiemeli, hogy „a globális népesség csökkenésének kilátása a század közepétől visszafordíthatatlannak tűnik. Már több mint 30 országban zsugorodó populációk vannak, sőt még globálisan is a termékenységi ráta gyorsabban csökken, mint a vártnál. Ez az elnéptelenítési tendencia mély kihívásokat jelent. Egyrészt a gazdaságok már régóta épülnek a növekvő populációk által táplált állandó növekedés feltételezésén. Most a politikai döntéshozóknak az ellenkezőjével kell szembenézniük: az öregedés, a csökkenő populációk kevesebb munkás korú embert jelentenek a nyugdíjrendszerek fenntartása és a piacok lassabb kiterjesztése érdekében. Már látunk vitákat a nyugdíjazási életkor és a munkaerőhiány miatt, például Japánban, Olaszországban és Kelet -Európa olyan részeiben, ahol a népesség idősebb. Lényegében a demográfiai egyensúly dönti el, és ezzel együtt jár a gazdasági megterhelés és a politikai innováció szükségessége.
Az elismertség azonban nem kizárólag a hanyatlás története – új lehetőségeket teremt és arra készteti bennünket, hogy pozitív módon alkalmazkodjunk. Ahogy a született gyermekek száma és a várható élettartam növekszik, a gravitációs központ az idősebb generációkra változik. A vállalkozások és a kormányok megragadhatják ezt a pillanatot, hogy jobban kiszolgálják a gyakran figyelmen kívül hagyott magas rangot: a lakosság ezen nagy szegmense jelentős gazdagsággal és speciális igényekkel. Az előretekintő vállalatok termékeket és szolgáltatásokat fejlesztenek ki az „ezüst gazdaság” számára-az egészségügyi és segített életmódú technológiáktól a nyugdíjasok számára tervezett utazási csomagokig. Az idősebb egyének manapság aktívabbak és elkötelezettebbek, mint az elmúlt nemzedékekben, és sokan továbbra is hozzájárulnak a társadalomhoz, ha lehetőséget kapnak. A hosszabb munkavégzés megkönnyítő politikái (azok számára, akik képesek és szeretnének dolgozni), vagy amelyek az önkéntesség és az idősek tapasztalatait kihasználják, segíthetnek egy kisebb munkaerő bizonyos kihívásainak enyhítésében. Sőt, a lassabban növekvő vagy szerződéses népesség csökkentheti a környezeti nyomást, és a termelékenység és az automatizálás erőfeszítései.
A Generation Kategóriák hiánya hiánya – és az, amit a változó világban feltárnak, először magyar konzervatívon jelentek meg.
