Fukuyama szerint Magyarország mintaként szolgál arra, hogyan tudják az amerikaiak középtávon „megróni a Trumpizmust”.

Francis Fukuyama Magyar Péter Orbán Viktor elleni elsöprő vereségét példaként állította a Donald Trumpot megrovó amerikaiaknak a novemberi félidős választásokon, és az áprilisi magyar szavazást „az orbánizmus nagyon nagy megtagadásaként” minősítette.

Beszélgetés Ezra Kleinnel Az Ezra Klein Show Szeptember 11-én a stanfordi politológus kijelentette, hogy ennek a modellje valójában a tavaly áprilisi magyar választás volt, azzal érvelve, hogy Magyar megmutatta azt a politikai készséget, hogy „nagyon széles körű koalíciót” szervezzen, és egy régóta megrögzött kormány ellenzékét „tömeges győzelemre” tudja fordítani.

Fukuyama hozzátette, hogy Amerikának „van esélye valami hasonlóra”, bár valószínűleg nem olyan határozottan, és „nagyon erőteljes üzenetet” küldhet a középtávon.

Magyar győzelmének mértéke nem vitás. Tisza a 199 mandátumból 141-et szerzett, a Fidesz–KDNP 52-vel, a Hazánk pedig hattal szemben, miután a pártlistás szavazatok 53,18 százalékát megszerezte. Orbán 16 éves miniszterelnöksége 2010 óta az első kormányváltással ért véget.

Fukuyama Magyarországot egy szélesebb, a populizmusról szóló vitába helyezte az interjúban. Az „elismeréssel” foglalkozó munkájának témáit újragondolva úgy érvelt, hogy az anyagi jólét nem elegendő, ha a választók azt hiszik, hogy az elit nem tiszteli és nem látja őket. Szokatlanul nagy súlyt helyezett a közösségi médiára a 2016 utáni populista hullám magyarázataként. Fukuyama beszámolója szerint Trump a megalotímiát – a felsőbbrendűség elismerésének vágyát – a méltóságra és státuszra törekvő szavazók haragjával kombinálva.

Az áprilisi választást az „orbánizmus” tagadásának és a liberális demokrácia győzelmének nevezni azonban már túlságosan elsöprő lehet. Magyar valóban szakított Orbánnal Oroszország ügyében, és helyreállította a kapcsolatokat az EU-val, de belföldön gyakran közelebb áll a jobboldali populizmushoz, mint a liberalizmushoz. Kormánya megtartotta a határkerítést, december 31-ig meghosszabbította a „tömeges migráció okozta válsághelyzetet”, és továbbra is elutasítja az EU migrációs paktumát jelenlegi formájában. Magyar maga használta a „migránstábor” kifejezést, míg az Amnesty International és a Magyar Helsinki Bizottság júniusban kifejezetten felszólította Tiszát, hogy hagyjon fel a Fidesz migrációs nyelvezetével.

A hasonlóság a hatalmi politikára is kiterjed. Tisza kétharmados többségével 1990 óta nyolcéves kormányhatárszámláló szolgálatot írt elő, gyakorlatilag megakadályozva Orbán visszatérését, majd megszüntette Sulyok Tamás köztársasági elnök mandátumát, és visszamenőleg 12 évre szóló felső határt vezetett be a képviselőkre. Helsinki és az Amnesty bírálta az alkotmánycsomag elemeit, beleértve a korlátozott konzultációt és a tisztségviselők elmozdításának szempontjait. A meghívásos vagy egyajánlatos közbeszerzések időközben korai kérdéseket vetettek fel azzal kapcsolatban, hogy valójában mennyire teljes a szakítás a korábbi gyakorlatokkal.

„Az áprilisi választást az „orbánizmus” tagadásának és a liberális demokrácia győzelmének nevezni már túl elsöprő lehet”

Magyar kommunikációs stílusa tovább bonyolítja Fukuyama Trump-hasonlítását. Facebook-fiókja 1918 bejegyzést tett közzé az elmúlt egy évben, ami 2,77 milliárd megjelenítést generált, szinte semmilyen külső hivatkozás nélkül, miközben miniszterelnökként továbbra is közvetlenül találkozott ellenfelekkel, kommentátorokkal és újságírókkal a közösségi média komment rovataiban. Az agresszív, közvetlenül a választókkal folytatott kommunikáció, a személyre szabott támadások, a hagyományos kommunikációs csatornák megkerülése, valamint a hagyományos médiával való, gyakran ellenséges viszony olyan módszerek, amelyek sokkal közelebb állnak Trump kommunikációs modelljéhez, mint azt Fukuyama liberális-populista megkülönböztetése sugallná.

Ez a feszültség Fukuyama nagyobb szellemi örökségébe vág. 1989-ben írt esszéje „A történelem vége?” és 1992-ben megjelent The End of History and the Last Man című könyve amellett érvelt, hogy a liberális demokrácia az ideológiai fejlődés legerősebb végpontja lett a fasizmus és a kommunizmus után. Samuel Huntington szinte azonnal a No Exit: The Errors of Endism-tel válaszolt, figyelmeztetve, hogy a hagyományos kultúrák és civilizációs megosztottság továbbra is fennmarad.

A posztliberális kritika tovább megy. Patrick Deneen a Miért bukott meg a liberalizmusban című művében amellett érvel, hogy a liberalizmus maga egy ideológia, nem pedig az emberiség természetes politikai célpontja, és hogy sikere erodálhatja azokat a közösségi intézményeket, amelyektől függ. Magyarország ezért elutasíthatta Orbánt. Az, hogy elutasította-e az „orbánizmust” – vagy pusztán átkalibrálta egyes részeit egy új vezető alatt –, az sokkal kevésbé világos.

The post Fukuyama azt mondja, Magyarország mintaként szolgál arra, hogy az amerikaiak középtávon ‘megróhatják a Trumpizmust’ appeared first on Magyar Konzervatív.