Az alábbiakban Navracsics Tibor volt regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter és az Európa Stratégiai Kutatóintézet kutatója által írt cikk adaptált változata olvasható, amely eredetileg magyarul jelent meg aÖt perc EurópablogjaLudovika.hu.
Nemrég ünnepeltük annak a népszavazásnak a tizedik évfordulóját, amelyen az Egyesült Királyság polgárai végül az Európai Unióból való kilépés mellett szavaztak. Az azóta eltelt évtized rendkívül viharos volt a brit belpolitikában. Történelmileg példátlan fordulatban az Egyesült Királyság eddig hat miniszterelnökön ment keresztül. A Brexit okozta belpolitikai felfordulás mértékét mutatja az is, hogy még az egykor Európa legstabilabbnak tartott brit pártrendszer is átalakulóban van. Ma éppen a konzervatívok és az egykor duopóliumot alkotó Munkáspárt politikai túlélése forog kockán ezekben a harcokban.
Az elmúlt tíz év az európai belpolitika terén sem volt könnyebb. Bár egyetlen más tagállam sem követte az Egyesült Királyság példáját, az európai integráció mögött meghúzódó küldetéstudat eróziója, az uniós intézmények körüli egyre növekvő bizonytalanság és az euroszkeptikus erők támogatottságának növekedése azóta is nyilvánvaló.
A Brexittel kapcsolatos egyik legérzékenyebb kérdés az Egyesült Királyság jövőbeni geopolitikai együttműködése volt az Európai Unióval. Ez a kérdés 2022 februárjától vált különösen élessé, mivel az orosz–ukrán háború jelentősen megnövelte az EU-val határos régiók geopolitikai jelentőségét. Európai atomhatalomként és az Egyesült Államok legjelentősebb európai szövetségeseként az Egyesült Királyság érthető módon az EU egyik legfontosabb partnerévé vált.
A kapcsolatteremtési szándék Donald Trump újraválasztását követően még aktuálisabbá vált. Míg az Egyesült Királyság az EU-val együtt határozottan Ukrajna mögé állt, addig az Egyesült Államok – szakítva Ukrajna feltétel nélküli támogatásának korábbi politikájával – sokkal kritikusabb lett az Oroszország által támadott ország vezetőivel szemben, és ez a szkepticizmus hamarosan az Európai Unióval való kapcsolataira is kiterjedt.
„Európai atomhatalomként és az Egyesült Államok legelső európai szövetségeseként az Egyesült Királyság érthető módon az EU egyik legfontosabb partnerévé vált”
Ezek a fejlemények szinte elkerülhetetlenné tették, hogy ezek a szomszédos geopolitikai szereplők megoldják közelmúltbeli sérelmeiket, és partnerségre lépjenek. Rövid időn belül két szövetség jött létre közel azonos tagsággal és célokkal. Mindazonáltal nemcsak ez köti össze őket, hanem az is, hogy mindkét szövetség megkerüli az uniós intézményeket – sőt az Európai Unió egészét – annak ellenére, hogy nagyrészt uniós tagállamokból áll.
A European Group of Five (E5) először 2024 novemberében jött létre. Tagjai az Egyesült Királyság, Franciaország, Lengyelország, Németország és Olaszország. Ez az öt ország Európa legnagyobb hadseregével és a legnagyobb védelmi költségvetéssel rendelkező hatalma, és ezt az együttműködést az Egyesült Államok katonai kiadások növelésére irányuló felszólítására hozták létre.
A másik, közel azonos tagsággal rendelkező szövetség a Weimar+, amely három hónappal később, 2025 februárjában jött létre. A szövetség, amint a neve is sugallja, egy korábban létező európai együttműködésre, az úgynevezett Weimari-háromszögre bővült, amelynek eredeti tagjai Franciaország, Lengyelország és Németország voltak. Ezután megalakult a Weimar+ szövetség, amelyhez az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország csatlakozott.
Mindkét kezdeményezés alapvető célja az orosz–ukrán háború következtében kialakult biztonság- és védelempolitikai helyzet kezelése. A célok és a résztvevők hasonlósága ellenére van egy fontos különbség: a Weimar+ az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét is meghívja külügyminiszteri találkozóira. E különbség ellenére elmondhatjuk, hogy Európa új biztonságpolitikai struktúrája úgy tűnik, alternatív irányvonalak mentén, az EU aktív szerepvállalása nélkül formálódik. Mintha 200 évvel ezelőtti modelleket elevenítenének fel az európai biztonságpolitikában: a Bécsi Kongresszuson, a Szent Szövetségen és az Európai Koncerten keresztül.
Nigel Farage általános választást követel, hogy „megjavítsák a széttört Nagy-Britanniát” /*! Ez a fájl automatikusan generálódik */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embedMessage) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i