Az alábbiakban Felde-Tóth Bettina, a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Intézetének tudományos munkatársa által írt cikk adaptált változata olvasható.Öt perc EurópablogjaLudovika.hu.
A COP17-en, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény részes feleinek konferenciáján a hangsúly a meglévő kötelezettségvállalások végrehajtásán lesz, nem a régieken.
A COP17 az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének (CBD) részes feleinek 17. konferenciája, amelyet 2026. október 19. és 30. között rendeznek Jerevánban, Örményországban. A biodiverzitás COP eltér az ENSZ Klímaváltozási Konferenciájától: míg az utóbbi elsősorban a kibocsátáscsökkentésre és az éghajlathoz való alkalmazkodásra összpontosít, addig a COP17 a biodiverzitás csökkenésének megállítására, az ökoszisztémák helyreállítására, a természeti erőforrások fenntartható használatának biztosítására és a biodiverzitás megőrzésének finanszírozására összpontosít.
A mostani konferencia legfontosabb feladata a 2022-ben elfogadott Kunming–Montreal Globális Biodiverzitási Keretrendszer végrehajtásának értékelése. A keretrendszer 23 célt tűz ki 2030-ig, beleértve a szárazföldi, édesvízi, tengerparti és tengeri területek legalább 30 százalékának hatékony védelmét; a leromlott ökoszisztémák helyreállítása; a természetet károsító ösztönzők csökkentése; valamint a biológiai sokféleség megőrzésének finanszírozásának növelése. A COP17 egyben az első átfogó globális felülvizsgálat is a keretrendszer elfogadása óta; ezért a konferencia elsősorban nem az új célok kitűzésére, hanem a megvalósítás hiányosságainak feltárására és kezelésére szolgál.
Miért olyan sürgős, hogy a konferencia kézzelfogható eredményeket hozzon?
A fő ok az idő: már csak négy év van hátra a 2030-ra kitűzött globális célok eléréséig. A konferencia előtt közzétett első átfogó állapotfelmérés megállapította, hogy az országok közel 90 százaléka már kitűzte a biológiai sokféleségre vonatkozó nemzeti célokat. Ennek ellenére a felmért célok kevesebb mint fele halad megfelelő ütemben. Az előzetes számítások szerint még ha az országok maradéktalanul végrehajtanák is a meglévő nemzeti kötelezettségeiket, 2030-ra a szárazföldi és belvízi területek mindössze 27 százaléka, valamint az óceánok 12 százaléka lenne védett, szemben a 30 százalékos céllal.
A biológiai sokféleség csökkenése nem elszigetelt természetvédelmi probléma. Az egészséges ökoszisztémák többek között termékeny talajt, beporzást, vízvisszatartást és számos élelmiszer-összetevőt biztosítanak, miközben hozzájárulnak az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességhez is. A természeti állapot romlása tehát gazdasági, társadalmi, ellátás-biztonsági és vállalati működési kockázatokat jelent. Ennek megfelelően a COP17 prioritásként kezeli a biológiai sokféleséggel kapcsolatos megfontolások integrálását a mezőgazdaságba, a kereskedelembe, a pénzügyi rendszerbe és más ágazati politikákba.
A másik kritikus kérdés a finanszírozás. A globális keret célja, hogy 2030-ig évente 200 milliárd dollárt mozgósítson állami és magánforrásokból, ebből 30 milliárd dollár éves nemzetközi finanszírozást biztosít a fejlődő országok számára. A jelenlegi finanszírozás azonban nem éri el ezeket a célokat. A tárgyalások egyik fő vitapontja, hogy a fejlődő országok megkövetelik a fejlett országoktól pénzügyi kötelezettségeik teljesítését és kiszámítható finanszírozást, miközben több fejlett ország támogatja a donorbázis bővítését és a magántőke bevonásának növelését.
Az EU álláspontja
Az Európai Unió álláspontjának központi eleme a Kunming–Montreal Globális Biodiverzitási Keret ambiciózus szintjének fenntartása és végrehajtásának felgyorsítása. Az EU támogatja a tudományos alapú döntéshozatalt, az egységesebb ellenőrzési rendszert és az erősebb elszámoltathatóságot; továbbá prioritásnak tekinti a biológiai sokféleség megőrzésének holisztikus integrálását a mezőgazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és pénzügyi politikákba, ahelyett, hogy a környezetpolitika önálló területeként kezelné.
A finanszírozás terén az EU támogatja a köz- és magánforrások mozgósítását, az adományozói kör bővítését, valamint az új finanszírozási megoldások, például a megfelelő környezeti integritású természeti hitelek feltárását.
Az EU támogatja a Cali Alap működőképességét is, amelynek célja, hogy a természetes eredetű genetikai erőforrásokból származó digitális szekvenciainformációkat (DSI) kereskedelmi tevékenységeik során felhasználó vállalatok pénzügyileg hozzájáruljanak a biológiai sokféleség megőrzéséhez és az ebből származó előnyök igazságos megosztásához. Az EU álláspontja jogbiztonságot, átlátható kormányzást, világos tanúsítási szabályokat és kiszámíthatóbb hozzájárulásokat igényel.
„A biológiai sokféleség ezért egyre inkább stratégiai vállalatirányítási kérdéssé válik”
A Cali Alap eddigi teljesítménye azonban rávilágít az önkéntes vállalatfinanszírozás korlátaira, mivel jelenleg semmi jele nincs annak, hogy elérné elsődleges finanszírozási célját, nem beszélve a bővítésről. Ez valószínűleg felerősíti a vitát arról, hogy elegendőek-e az önkéntes hozzájárulások, vagy kiszámíthatóbb formalizált mechanizmusokra van szükség.
A COP17 egyik kulcskérdése ezért az, hogy a vállalati szerepvállalás hogyan léphet túl az önkéntes természetvédelmi programokon. A vállalatok nyersanyagbeszerzése, föld- és vízhasználata, beruházási döntései, termékfejlesztése és beszállítói igényei közvetlenül befolyásolhatják az ökoszisztéma egészségét. A biológiai sokféleség ezért egyre inkább stratégiai vállalatirányítási kérdéssé válik, különösen a mezőgazdasági, élelmiszer-, gyógyszer-, biotechnológiai, textil- és pénzügyi szektorban.
Mitől lesz sikeres az idei konferencia?
A COP17 sikere nem egy újabb általános politikai nyilatkozaton múlik, hanem a finanszírozásra, a monitoringra, a Cali Alapra, a káros támogatások reformjára és a vállalati hozzájárulások keretére vonatkozó konkrét döntéseken. A vita fő pontja az, hogy bár gyakorlatilag minden fél támogatja a biodiverzitás csökkenésének megállítását, abban nem értenek egyet, hogy ki finanszírozza az átállást, milyen szerepet töltsenek be a piaci alapú mechanizmusok, vagy hogy az önkéntes vállalati kötelezettségvállalásokat mennyiben helyettesítsék kiszámíthatóbb megoldásokkal.
A jereváni eredmények közvetlenül kikövezhetik az utat a 2026. november 9. és 20. között Antalyában (Türkiye állam) megrendezésre kerülő COP31 megbeszélései előtt. Mindkét konferencia azt az üzenetet osztja, hogy az éghajlatváltozást és a biológiai sokféleség csökkenését nem lehet külön válságként kezelni. A vállalatok számára ez azt jelenti, hogy a dekarbonizáció mellett kezelniük kell a természetre gyakorolt hatásaikat, rugalmasabbá kell tenniük az ellátási láncokat, támogatniuk kell a regeneratív megoldásokat, és elő kell segíteniük a természetet károsító ösztönzők reformját. A COP17 tehát nem pusztán természetvédelmi diplomáciai esemény, hanem gazdaságpolitikai fordulópontként is szolgálhat, amely a vállalkozások jövőbeli működési feltételeit alakítja.
Milyen állapotban van Európa éghajlata? /*! Ez a fájl automatikusan generált */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embed) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i