Az alábbiakban Csepeli Réka, a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Intézetének tudományos munkatársa által írt cikk adaptált változata olvasható, amely eredetileg magyarul jelent meg aÖt perc EurópablogjaLudovika.hu.
Történelmi adósságszintek, széles körben elterjedt elégedetlenség, amely szinte a francia társadalom minden szintjét érinti, sőt a reménytelenség érzése… Az elnökválasztásig alig több mint hat hónap van hátra, az EU második legnagyobb befizetőjének súlyos gazdasági és társadalmi helyzete nyilvánvalóan nem kezelhető anélkül, hogy figyelembe ne vesszük annak európai kontextusra gyakorolt hatásait.
Mindeközben az október 15-én Brüsszelben kezdődött – a 2028–2034-es hosszú távú költségvetést tárgyaló – EU-csúcs már maga is feszültségekkel jár, megosztva a tagállamokat a megszorításokat és az ambiciózusabb beruházásokat támogatók között. E két párhuzamos dinamika – és a francia és az európai költségvetési viták közötti összefüggések – megértése annál is inkább szükséges, mert enélkül csupán elborzadt szemlélői vagyunk a Franciaországban kibontakozó társadalmi nyugtalanságot dokumentáló képeknek, anélkül, hogy felfognánk annak mélyebb értelmét, hogy miről is van szó. Továbbá fel kell ismernünk, hogy az itt kibontakozó folyamatok egyértelműen kihatnak majd Európa többi részére.
Az EU finanszírozási rendszere dióhéjban
Az EU finanszírozási rendszere és a MFF (Multiannual Financial Framework) szorosan összefügg. Minden évben új éves költségvetést tárgyalnak és fogadnak el. A költségvetési év kiadásait és bevételeit a mindenkori hosszú távú költségvetésben megállapított kiadási keretek szerint állapítja meg. Az EU finanszírozási rendszere határozza meg az Unió bevételi forrásait (tagországi hozzájárulások, vámok, áfa alapú források). A többéves pénzügyi keret meghatározza, hogy az EU mennyi pénzt költhet el a következő hét évben, és milyen fő célokra. Kiadási felső határokat határoz meg olyan területeken, mint a mezőgazdaság, a kohéziós politika, a kutatás és az infrastruktúra. Vagyis a finanszírozási rendszer biztosítja a pénzügyi forrásokat, míg a többéves pénzügyi keret keretet ad ezek hosszú távú felhasználásához. A hozzájárulások növekedése elsősorban az EU növekvő finanszírozási szükségleteinek, a Brexit következményeinek, valamint a COVID-19-hez kapcsolódó többletkiadásoknak és Ukrajna támogatásának köszönhető.
Egyes nettó befizető országok nyomására – amelyeket néha „fukarnak” neveznek – az ír elnökség azt tervezi, hogy 8 százalékkal csökkenti az Európai Bizottság következő hét évre javasolt költségvetését. Az ír elnökség október 10-én benyújtotta az EU 2028–2034-es költségvetéséről szóló tárgyalások legújabb tervezetét. A dokumentum 2025-ös árakon 1622 milliárd eurós kiadást tesz lehetővé: 141 milliárddal kevesebbet a Bizottság javaslatánál és 108 milliárddal kevesebbet a ciprusi elnökség által júniusban elért kompromisszumnál. Ami a megegyezést illeti, az már most világos, hogy novemberben újabb EU-csúcsot tartanak, és reálisan már jövő márciusban megszülethet a megállapodás. Ez a dátum azért fontos, mert megelőzi a francia elnökválasztást és a lengyel parlamenti választást. E választások eredményei potenciálisan befolyásolhatják a költségvetési tervezet formáját. A többéves pénzügyi keretnek két látszólag egymásnak ellentmondó elvárásnak kell megfelelnie: egyrészt több tagállam – különösen a legnagyobb befizetők – komoly költségvetési problémákkal néz szembe, ez magyarázza a növekvő hozzájárulásokkal szembeni ellenállásukat. Ugyanakkor a jelenlegi nemzetközi helyzetben – amelyet többszörös válság jellemez – minden eddiginél erősebb Európára van szükségünk, ami viszont több pénzt igényel. Csökkenteni a költségvetést, ugyanakkor korszerűsíteni és rugalmasabbá tenni – ezt a képletet, amely azt sugallja, hogy megpróbáljuk négyzetre fordítani a kört, ez az, amit a következő hétéves költségvetésnek el kell érnie.
A francia költségvetési vita középpontjában az uniós hozzájárulás áll
Feszült költségvetési helyzet közepette az Országgyűlés a 2027-es költségvetési törvényjavaslat tervezetének felülvizsgálata keretében október 14-én, szerdán megszavazta Franciaország hozzájárulását az európai költségvetéshez. A jóváhagyott hozzájárulás keretében az ország közel 31 milliárd (30,9 milliárd) euróval járul hozzá az uniós költségvetéshez (szemben a 2026-os 28,8 milliárd euróval), miközben a KAP elsődleges kedvezményezettjeként több milliárd eurós segélyt is kap. A francia nemzeti parlamenti képviselők nagy többsége egyre kritikusabb az EU-hozzájárulások rendszeres emelésével kapcsolatban – több tényező is megmagyarázhatja, hogy ellenállnak az éves növekedéssel szemben. Az elnökválasztás első fordulójára alig több mint hat hónap múlva, 2027. április 12-én kerül sor. Az ország politikai helyzetét alapvetően meghatározó választások fenyegető kilátása az államháztartásra nehezedő nyomással együtt érthető módon megadta az alaphangot a Franciaország uniós hozzájárulásairól folyó vitában.
Az ország hosszú éveken át – pontosabban a legutóbbi, 1974-es kiegyensúlyozott költségvetés óta – hatalmas, folyamatosan növekvő adósságokkal küzd. Ma a francia költségvetés hiánya 3634 milliárd euró, az ország GDP-jének 119 százaléka. A francia államadósság 2027-ben várhatóan rekordmagasságot, a GDP 121,7 százalékát éri el. A legriasztóbb jel azonban az emelkedő kamatok. Franciaország tízéves kamata megközelíti az 5 százalékot az adósságpiacon, és a nagy nemzetközi pénzintézetek képviselői nemrégiben aggodalmukat fejezték ki a francia kötvényhozamok megugrása miatt.
„Sok éven át… az ország hatalmas, folyamatosan növekvő adósságokkal küzd”
Franciaország 2027-es költségvetési tervezete, amelyet kedd óta tárgyal az Országgyűlés, az államháztartási hiányt a bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékára kívánja csökkenteni a 2026-os 5,4 százalékról. (Érdemes felidézni az EU-szabályt, amely szerint a tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát.) A francia nemzeti korlát azonban 5 A százalékos határt fogad el. a többség hiánya és a közelgő elnökválasztás miatt. Ebben az összefüggésben a különböző politikai pártok képviselői – amelyek már mindannyian teljes súlyukat az elnökválasztás mögé vetik – kihasználták az uniós hozzájárulásokkal kapcsolatos költségvetési vita lendületét saját politikai tőkéjük megerősítésére. Ennek megfelelően az Országgyűlés bírálta a 2028–2034-es uniós költségvetés véglegesítésére irányuló javaslatot az elnökválasztás előtt, „súlyos demokratikus problémának” nevezve azt. Képviselőjük, Jean-Philippe Tanguy olyan módosítást javasolt, amely 11,1 milliárd euróval csökkentené a tervezett hozzájárulást, így az 19,8 milliárd euróra emelkedne. Kinyilvánított célja az volt, hogy a kapott európai források levonása után Franciaország nettó hozzájárulását (a gazdaságélénkítő tervet nem számítva) 5 milliárd euróra korlátozza. Az Országgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke, Éric Coquerel szerint La France Insoumise„jelenlegi formájában az Európai Unió továbbra is a neoliberalizmus trójai falva marad”. Csoportja számos módosító indítványt nyújtott be – amelyek mindegyikét elutasították, de élénk vitákat váltottak ki –, amelyekben Franciaország hozzájárulásának jelentős csökkentését javasolták, bizonyos feltételek nem teljesülése esetén akár 10 százalékkal is.
A csillapító társadalmi elégedetlenség árnyéka
Eközben a háttérben továbbra is dúló társadalmi elégedetlenség eleve megadta az alaphangot a költségvetési vitának az Országgyűlésben. Október 13-án, kedden a középiskolások és főiskolások újraindították utcai blokádjukat Greta Thunberg svéd aktivista váratlan támogatásával, aki mellett számos városban tüntettek. Október 17-én általános társadalmi mozgósítást hirdettek meg, amely a középiskolások és a „sárgamellényesek” közeledését jelzi, és ezzel potenciálisan felerősíti a mozgalmat. A történelemből rendszeresen levonható, sokszor meglehetősen anakronisztikus párhuzamok erőltetett vonása mindenképpen kerülendő… esetünkben azonban automatikusan egy (vagy akár több) franciaországi társadalmi elégedetlenségből fakadó mozgalom képe jut eszünkbe, olyan mozgalmak, amelyek kitörésüket követve, mintájukat követve Európa-szerte elterjedtek.
A francia jobboldal megtartja a szenátusi többséget, mivel a nemzeti gyűlés kiterjeszti jelenlétét /*! Ez a fájl automatikusan generált */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embed) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i