Alig ismerik ezt az észak-magyarországi útvonalat — pedig autóval az egyik legszebb

Az északi hegyhátak között egy szelíd, mégis izgalmas autós kör jön össze, ahol a bükkösök árnyéka, a várromok sziluettje és a szőlősorok ritmusa adja a tempót. Itt a táj nem csupán díszlet, hanem társ az úton: kanyarban súg, völgyben mesél. Aki egyszer végiggördül rajta, annak a térképen eddig szürke foltok hirtelen fényleni kezdenek.

Hol érdemes nekivágni?

Jó kezdőpont a Tokaj környéki síkság vagy a sátoraljaújhelyi kapu, mindkettőnél könnyű felvenni a hegyvidéki fonalat. Tokajnál a Bodrog lassú víztükre és a hegyaljai falvak pinceajtói hívogatnak, Sátoraljaújhely felől pedig a Zemplén sötétzöld hullámai már az első emelkedőn átölelnek. „Itt az út is táj, nem csupán aszfalt” – hallani gyakran a helyiektől.

Innen Pálháza felé kanyarodva a kocsit finoman ringatják a derűs völgyek, az út mentén fénylő patakok és az évszaknak megfelelően párás vagy kristálytiszta levegő. A kerekek alatt egyszerre lesz a távolból érkező vendég a táj bizalmasa.

Füzér felé: fehér vár és határszél

Pálházát elhagyva Hollóháza porcelánfénye villan, aztán Füzérnél a hegykúpon ülő vár fehér tömbje szinte lebeg a lombok felett. A kanyargós, keskeny sávok itt-ott még a régi országutak hangulatát hordozzák, a fűszélben lógnak a nyarak és az őszi párák. A határ közelsége csend és tágasság: mintha a térképen is megnőne minden szusszanás.

„Nem sietek, mert itt a kanyaroknak is íze van” – mondja egy visszajáró sofőr, aki a reggeli derengésben szeret megérkezni. A vár alatti parkolóból egy rövid séta is belefér, a tetején pedig a kőfalakból kibomló panoráma egyszerre történelem és jelen idő.

Telkibánya és Regéc: erdők mélye, Rákóczi nyoma

Füzértől Telkibánya felé a hegyek ráérős oldala jön elő, bányászfalvak emléke, mohos kőkeresztek csendje. A fák között fénytörésekkel játszik a nap, a motor dörmögése visszapattan a bükkök kérgéről. Innen Regécre kapaszkodva az ívek szelíden kiszélesednek, majd hirtelen szűkülnek, mintha a hegyek a saját lélegzetükhöz igazítanák a forgalmat.

A regéci várhoz vezető leágazásnál érződik a Rákóczi-kor árnyéka, de az autósofőrnek ma már csak a meredek rámpákra és a kavicsos padkákra kell figyelnie. A völgyek mélyén fakutak, a dombhátakon szélben hajló fűcsomók, és mindezt a rádió halkan zizegő hullámai kötik össze.

Mogyoróska, Arka, Boldogkő: kövek hátán, szőlők ölén

Regéctől Mogyoróska és Arka felé a kocsit meg-megállítja a kilátás, a völgyek felett felfutó kőhátak és a köztük csillogó szőlősorok. A falvak apró portái előtt muskátli és nyári por, a levegőben szilvalekvár és frissen kaszált fű keveredik. Aztán egyszer csak felbukkan a sziklanyelvre telepedett Boldogkő vára, mint valami ősi világítótorony a szárazföld közepén.

Innen Abaújszántó irányába leereszkedve a táj átáll borvidéki üzemmódra: dűlőnevek a táblákon, présházak csöndje, délutáni árnyékok a támfalakon. Az út minősége vegyes, de a fékezésekben is van valami zen: jó látni, ahogy a táj a tempót kéri, nem pedig kikényszeríti.

Visszatérés a Hegyaljára: lassú órák Tokajnál

A Bodrog mentén szinte susog a kocsi, olyan sűrű a fű és olyan alacsony a víz fölötti fény. Sárospataknál egy várfalnyi történelem néz a folyóra, Tokajnál pedig a hidak és régi raktárak közt hömpölyög a délután. „Itt lassabban kezd el verni az óra” – mosolyog egy borász, miközben pohárban pörög az aranyló furmint.

Aki körnek szánja, az estére visszaér a kiindulópontra, a csomagtartóban pár palack emlék, a fejben pedig friss kanyarok. A térképen egyszerű vonal, a valóságban apró megállások, elcsent nézések, és egy sor olyan pillanat, amit nem lehet rohanva hazavinni.

Útikalauz, hogy jól sikerüljön

• Legszebb időszak a kora ősz és a késő tavasz, amikor a fények lágyak, a forgalom pedig ritkább.
• A kisebb, kanyargós szakaszokon egy kompakt autó vagy crossover kényelmesebb, de a lényeg a jó futómű és a biztos fék.
• Tankolni érdemes a nagyobb településeken (Tokaj, Sátoraljaújhely), mert a hegyi falvakban ritkább a kút.
• Az útminőség változó: előfordulhatnak kátyúk és szűk padkák, így a tempót igazítsuk a látótávolsághoz.
• Nézőpontok: Füzér és Regéc vára, Boldogkő szirtje, Bodrog-parti gátszakaszok alkonyatkor.
• Ízek: hegyaljai száraz furmint, gönci baracklekvár, és a falusi pékségek reggeli kalácsa.

Miért marad meg sokáig?

Mert itt minden kanyar mögött más a csend, és a motor zúgása alól egyszer csak kicsenget egy templom. Mert a dűlők nevei saját kis novellákat írnak, és a várfalak résein át a szél lapoz a táj felett. És mert autózni nem mindig a cél felé robogás, hanem egy aprólékos párbeszéd az úttal, a heggyel, a fénnyel.

Ezen a vidéken a térkép szélein túl is van történet, a szalagkorlát túloldalán pedig mindig akad egy újabb árnyalat a zöldből. Ha egyszer elindulsz, a táj udvariasan helyet foglal az anyósülésen – és jó eséllyel még sokáig veled marad.