A Priest filozófus oktatásával kapcsolatos gondolata – Pál Kecskés társadalmi elmélete

Pál Kecskés, a katolikus pap, az egyetemi professzor és a filozófus óriási jelentőségű alakja a magyar gondolkodás történetében, ám munkáját gyakran figyelmen kívül hagyják. A konzervatív kortárs magyar filozófus, András Lánczi egyszer megjegyezte: „Magyarországon Pál Kecskés szélesebb körű implicit befolyást gyakorolt ​​a hallgatókra, mint Lukács György.⁽¹⁾ 2023 -ban Ádám Darabos közzétett egy lenyűgöző angol nyelvű bevezető tanulmányt a Kecskés társadalom és a politika gondolkodásáról, ám munkájának átfogó fogadása még mindig várhatóan várható. Ennek a rövid cikknek a célja, hogy hozzájáruljon a Kecskés iránti növekvő érdeklődéshez.

Pál Kecskés 1895 -ben Budapesten született.⁽²⁾ A diploma megszerzése után Eztergomban és Bécsben tanult, és 1917 -ben papnak nevezték ki. 1926 -ban Magyarország legendás főemlősje, Jusztinián bíboros Serédi bíboros kinevezte őt az érsek titkára és könyvtárosának.⁽³⁾ 1928 -ban kinevezték az egyetemi székbe, ahonnan 40 éves megszakítás nélküli szolgálat után nyugdíjba vonult a filozófiai osztály vezetőjévé. Egyetemi karrierje során két tanévben (1938–39 és 1943–1944) a Budapesti Egyetem Teológiai Karának dékánjaként szolgált a történelem legnehezebb óráiban. Amint azt nyugdíjazásakor mondták: „Kecskés professzor mindig ugyanaz marad; A hivatás hű, alázatos, szorgalmas szolgája, amelyet az egyetemi kar képvisel.⁽⁴⁾

Pál Kecskés tudományos, nem oktatási szakember vagy oktatási teoretikus volt. Munkája a teológiára és a filozófiára összpontosított. A fent idézett Lánczi professzor büntetése megérthető, ha tudjuk, hogy Kecskés legjelentősebb munkája a közel 600 oldalas könyv a filozófia történetérőlA filozófia története fő jellemzőibenaz egyetemi hallgatók számára, amelyet az akkori kiemelkedő magyar filozófus, Béla Brandenstein értékel, mint ilyen: „Kecskés” nagy eredménye az akadémiai irodalom fontos gazdagodása, amely kielégíti a fontos szükségletet. ”⁽⁵⁾ Könyvét „egy tanár és oktató perspektívájával átitatják”, és megbízható bevezetést nyújtott a filozófia történetéhez nemzedékek óta.⁽⁶⁾

Számos munkája között a természeti jogról szóló tanulmánya szintén figyelemre méltó, amelyben áttekinti a természetes törvény különféle hagyományait, és arra törekszik, hogy felhívja a figyelmet a természeti jog egyetemes jelentésére.⁽⁷⁾ És széles látomását és történelmi bölcsességét az 1934 -es „faj és vallás” esszéje mutatja be, amelyet jó ideje előtt tettek közzé, amelyben a náci Németország faji vallásának átfogó kritikáját kínálja, rámutatva, hogy „egy vallás, amelyben az ember Isten helyett elvesztette értékét, a józan ész előtt.”⁽⁸⁾

„A szeretet és az igazságosság végső soron egymástól függ, és együttműködésük elengedhetetlen a társadalmi élet harmóniájának biztosítása érdekében.”

Kecskés gondolkodását a neo-thomizmus befolyásolta, amely XIII. Leó pápa 1879-es enciklikéből fakad, amely Aeterni Patris– A neo-thomizmus nem csupán valami régi és elavult újjáélesztésének kísérlete volt, hanem a Szent Thomas Aquinas gondolatai révén, hogy válaszokat adjon az új korszak új problémáira. Amikor megpróbáljuk leírni a Kecskés gondolatát, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy munkája a neo-tomista filozófia naprakész fejlesztésére irányult,⁽⁹⁾ egy olyan vállalkozás, amely szorosan kapcsolódik Kecskés meggyőződéséhez, miszerint a neo-thomizmus képviselte a Perrennis filozófiaAz örök érvényesség filozófiájának gondolata a modern filozófiai trendek között. Ennélfogva, bár a neo-thomizmus jelentős hatással volt a gondolkodására, ez nem korlátozta őt egy szűk filozófia iskola határain; Inkább merész és magabiztos volt tudásában és a filozófia gazdag hagyományának felhasználásában.

Az oktatásról és a pedagógiáról szóló gondolatai megtalálhatók munkájában A keresztény társadalmi elmélet alapelvei1933-ban közzétett, amely a neo-thomizmus mellett feltárja a 19. és 20. század nagy pápainak társadalmi enciklikáinak befolyását (LEO XIII, XI. Pius). Ebben a munkában Kecskés arra törekszik, hogy bemutatja a társadalom elképzelését, amely a Szent Thomas hagyományán alapul a klasszikus keresztény filozófiában, és így válaszokat ad a kor társadalmi problémáira. Ennek középpontjában a társadalmi igazságosság, mint a társadalom tagjai természetes törvényi követelményének gondolata van. A társadalmi igazságosság azonban a Kecskés koncepciójában azonban nem létezhet társadalmi szeretet nélkül: „A szeretet és az igazságosság végső soron egymástól függ, és együttműködése elengedhetetlen a társadalmi élet harmóniájának biztosításához.”⁽¹⁰⁾

Meghatározza oktatási ideálját a társadalom és annak fejlődésének általános elemzésével összefüggésben. Kecskés kiindulópontja az, hogy az oktatás az embert kulturális lényré alakítja. Az oktatás mindig társadalmi jelenség lesz, mivel ugyanúgy, mint a gyermekek a kulturális javak elérésével, olyan emberek segítségével, akik már tapasztalattal és ismeretekkel rendelkeznek, a felnőttnek társadalmi inspirációra és társadalmi környezetre is szüksége van a folyamatos továbbképzéshez. Ezért az oktatás mindig olyan társadalmi kapcsolatot feltételez, amelyben megkülönböztethetjük az oktatót és az oktatást. Kecskés szerint az oktatás lehetővé teszi az ember számára, hogy a társadalom kulturális közösségének tagjává váljon, és részesüljön a társadalom kulturális javainak. Mivel a közösség érdeklődése miatt a fejlődő egyéneknek képesnek kell lenniük a társadalomba, a társadalom az oktatás intézményesítésére törekszik.

A társadalomban az uralkodó ötletek és hatalmi viszonyok befolyásolják az ebből következő egységes oktatási rendszert. Ennélfogva, amint Kecskés rámutat: „Az egyén és a társadalom közötti kapcsolat felfogásának alakulása is formálja az oktatást.”⁽¹¹⁾ Kecskés ezt az állítást demonstrálja az oktatás történelmi dimenziójának kiemelésével. Rámutat arra, hogy míg a Greco – Roman oktatás kollektív volt, az oktatás elsősorban az egyént az állam számára történő felkészítésére irányult; A keresztény középkorban az oktatás eltérő fogalma következett a társadalom eltérő koncepciójából, amelynek célja az egyén és a társadalmi elv egyesítése.

„Az emberiség gondolatát csak egy olyan rendszer teljesítheti, amely elősegíti mind az egyéni képességek, mind a társadalmi hajlam fejlesztését”

Kecskés hangsúlyozza, hogy az igazi oktatásnak mindig fel kell ismernie az emberi személy kettős természetét, mint egyén és a társadalom tagja: „Az emberiség gondolatát csak egy olyan rendszer teljesítheti, amely elősegíti mind az egyéni képességek, mind a társadalmi hajlam fejlesztését. Csak egy ilyen oktatás biztosíthatja az igazi társadalmi kultúrát, amely az egyénileg differenciált tagok együttmûködésének gazdagon differenciált felosztásának elvén alapul. ”⁽¹²⁾ Ez az állítás részben tükrözi az állam túlzott mértékű kiterjedésével kapcsolatos aggodalmát.

Kecskés munkáját 1933 -ban tették közzé, tehát első látásra könnyű azt gondolni, hogy az állam szerepének minimumra történő csökkentésének szükségessége kortárs kritikus tükrözés az állam Európában való dominanciájáról. Lehet, hogy ez részben igaz, de Kecskés megközelítése a keresztény társadalmi elméletben gyökerezik. 1931 -ben Xi. Pius pápa közzétette enciklikáját QuadrageSimo annoamelyben a szubszidiaritás elvét a társadalmi elmélet „szilárd és örök elvének” írta le.⁽¹³⁾ A szubszidiaritás elve szerint egy jól elrendezett társadalomban azt, hogy az egyén vagy az alacsonyabb szintű közösség saját erőfeszítései révén megvalósítható, nem szabad kiszélesíteni a kompetenciáját, és magasabb hatalomra ruházni kell.

Tekintettel erre, nem meglepő, hogy Kecskés ellentétes az állam oktatási monopóliumával, mivel ez túlmutat az állam határain.⁽¹⁴⁾ Véleménye szerint az államnak csak közvetett szerepe van az oktatásban, és ennek oka az, hogy a polgároknak bizonyos szintű oktatást kell végezniük az állam céljainak elérése érdekében. A KECSKÉS legitimnek tartja, hogy az állam az oktatási kötelezettséget vállalja ennek a célnak a elérésére, mivel ez a közjót szolgálja; Az oktatás azonban soha nem lehet állami monopólium vagy az állam kizárólagos joga.⁽¹⁵⁾

Az állam túlzott mértékű meghosszabbításával ellentétben az oktatás feladata, Kecskés szerint, elsősorban azoknak a közösségeknek a feladata, amelyek „hozzájárulnak az ember természetes és transzcendens eredetéhez, és amelyeket a fejlődő ember, nevezetesen a család és az egyház gondozására, irányítására és szellemileg alkotására hívnak fel”.⁽¹⁶⁾ Ennek ellenére Kecskés hangsúlyozza az egyház és az állam közötti együttműködés fontosságát a közös kérdésekben, például az oktatásban, hogy egyre inkább elősegítsék a közjót.

„Az oktatás soha nem lehet állami monopólium vagy kizárólagos állam joga”

Ebből a rövid áttekintésből egyértelmű, hogy Pál Kecskés gondolatai az oktatásról és a pedagógiáról alapvetően a keresztény társadalmi elméletben gyökerezik, amelynek célja az ideális társadalom elképzelése keresztény szempontból. Tükröződései továbbra is relevánsak, amikor az egyének – a globalizmus egységessége és a szociális média kurátus valósága miatt – valószínűleg soha nem volt nagyobb szükségük az oktatás és a formáció megértésére, mint természetéből adódóan társadalmi folyamatok. Ezeknek a folyamatoknak el kell ismerniük az ember egyedi helyzetét, mint egyén és társadalmi lény. Az ilyen betekintés széles filozófiai bölcsességet igényel – amelyre Pál Kecskés volt az egyik legkiválóbb magyar képviselő.

⁽¹⁾ Lánczi András, ‘Kecskés Pál: A Bölcselet Törénete főbb Vonásaiban’, Kommentár2011/1, 37–38.

⁽²⁾ Rövid életrajzáról lásd a magyar nyelven: Ádám Darabos és Jarcsó András, ‘Kecskés Pál (1895–1976)’, Kommentár2024/2, p. 12.

⁽³⁾ Viczián János, ‘Kecskés Pál’, In: Diós István és Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus LexikonBudapest, Szent István Társulat, 2001, p. 424.

⁽⁴⁾ Zemplén György, ‘Kecskés pál Professzor Köszökntés’, Teolólia: Hittudomámii Folyóirat1968/4, 259–260.

⁽⁵⁾ Brandenstein Béla, ‘Kecskés Pál: A Bölcselet Törrénete főbb Vonásiban’, Katolikus Szemle, 1934/2, 125–126.

⁽⁶⁾ Lánczi, 2011, p. 37.

⁽⁷⁾ Kecskés Pál, ‘természetjog’, Szemle Magyar1940/5, 321–329.

⁽⁸⁾ Kecskés Pál, „Faj és Vallás”, Teológia – Hittudomámámazirat1934/4, 333–342.

⁽⁹⁾ Fila Béla, „Memoriam Kecskés Pál”, in: Kecskés Pál: Egy bölcselet töréneteBudapest, Szent István Társulat, 1981, 7–24.

⁽¹⁰⁾ Darabos, 2023, p. 180.

⁽¹¹⁾ Kecskés Pál, A KERSZTENY TÁRSADALOMELET ALAPELVEIBudapest, Szent István Társulat, 1933, p. 155.

⁽¹²⁾ Uo.

⁽¹³⁾ XI. Pius pápa, QuadrageSimo anno1931.

⁽¹⁴⁾ Kecskés, 1933, p. 198.

⁽¹⁵⁾ Ugyanott, p. 326.

⁽¹⁶⁾ Uo.

A poszt filozófus Priest oktatásról szóló gondolata – Pál Kecskés társadalmi elmélete először jelent meg a magyar konzervatívon.