Az MCC Budapest technológiáról és társadalomról szóló csúcstalálkozóján, Magyar konzervatív Ült a korábbi katonai tűzoltó Laurent Ozon -nal, a francia leginnovatívabb társaságok (Storvision SAS) alapítójával és igazgatójával, amely a kontroll technológiákra szakosodott (videofelvétel, képelemzés HMI, folyamatvezérlés).
(Külön köszönet Leonardo Orlando -nak, hogy segített az interjú során a nyelvi akadályok leküzdésében.)
***
Összefoglalhatja a gondolatait arról, hogy az algoritmikus intelligencia hogyan hat Társadalom – akár a következő 10–20 évben, vagy akár azonnal?
Attól függ, hogy milyen aspektusra nézünk. Ha a termelékenységről vagy a foglalkoztatásról beszélünk, akkor már vannak olyan jelentések, amelyek kivetítik az algoritmikus technológiák hatását. Például Franciaországban néhány becslés szerint a következő évtizedben mintegy négymillió munkahely vesztesége van olyan területeken, mint a bakteriológia, az ökológia vagy a mikológia.
De ezek a jelentések elsősorban a gazdasági termelékenységre összpontosítanak. Ritkán veszik figyelembe a társadalmi vagy politikai következményeket. És ez egy fő kérdés, mert ezek a hatások ugyanolyan fontosak.
Két ellentétes elrendelés közé tartunk. Egyrészt azt mondják, hogy alkalmazkodnunk kell – mert ha nem, akkor elmaradunk. Másrészt azt mondják nekünk, hogy ezeknek a változásoknak az ölelése önmagában is elpusztít minket. Azok, akiknek hatalma van ezen átmenetek kialakítására, egy irányt hajtanak végre, míg a hatalom nélküli személyeket gyakran akaratlanul húzzák.
Nincs valódi elemzés arról, hogy milyen irányra van szükség. Olyan, mint egy labdarúgó -mérkőzés – két oldal nyomja meg, de nincs közös látás.
Megértem, hogy összetett adatrendszerekkel dolgozott. Ebben az összefüggésben hogyan értékelheti a kiszámíthatatlan események intézményi felkészültségét-úgynevezett „fekete hattyú” forgatókönyveket?
Amit gyakran „fekete hattyúnak” hívnak, az valójában már megtörténik. Ezek az események nem csupán technológiai vagy tudományos, hanem politikai és antropológiai is. Amikor az emberek nem látják a mögöttes folyamatokat, az eredmények meglepetésként jelennek meg. De nem ők. Ezek a hosszú távú dinamika kiszámítható következményei.
Például a mesterséges intelligencia kutatóinak közvélemény -kutatása azt mutatta, hogy 7 % -uk úgy vélte, hogy az AI fejlődése marginalizációhoz, elavuláshoz vagy akár az emberiség megszüntetéséhez vezethet. Ez nem a tudományos fikció – ez egy igazi hit, amelyet az ezen rendszereken dolgozó emberek tartanak.
Amit tanúi vagyunk, az egy olyan folyamat, amelyet hívok déek-hominizáció–Afajta „dehumanizáció”. A diszfunkcionális társadalmak kezelését a gépekre ruházzuk át. A gyökérproblémák megoldása helyett a technológiát használjuk, hogy „hatékonyabban” adjuk be őket.
A társadalmak történelmileg a közelség, a jó hírnév, a kulturális rituálék és az interperszonális kötelékek révén szabályozták az együttműködést. Ezeket a kultúrán keresztül terjesztették, és a biológiai és etnokulturális közösségek megszilárdították.
Most lebontjuk azt a modellt. Kicseréljük valami hideg és külső: absztrakt rendszerekkel, törvényekkel és algoritmusokkal. A megvilágosodás azt a hitet adott nekünk, hogy a kultúrát felválthatják az érv és az egyetemes ismeretek. De ez a feltételezés most a saját következményeinek súlya alatt összeomlik.
Gondolod, hogy a feszültség – az algoritmikus rendszerek és az emberi társadalom között – végül valódi konfrontációvá válhat?
Igen. Ez összehasonlítható a butleriai dzsiháddal Frank Herbertben Dűne– Lázadás a gépek ellen. Lehet, hogy hasonló konfliktusba kerülünk, nem feltétlenül erőszakos, hanem mély civilizációs válságba az emberi élet és az algoritmikus ellenőrzés között.
A válasznak nem szabad a tudomány elutasítása vagy a múlt romantikus ötleteinek átfogása. Új tudományágakra és paradigmákra van szükségünk – talán olyan területeken gyökerezik, mint a bakteriológia, az ökológia vagy a miológiák. Ezek a tudományok kihívják a megvilágosodás hangsúlyát az individualizmusra és a lineáris fejlődésre. Javasolják az összekapcsolt, dinamikus modelleket.
Ez vezet a katonai és sürgősségi reagálással kapcsolatos tapasztalataihoz. Gondolod, hogy ezek a készségek – Quick, döntő cselekedetek – hasznosak -e ennek a technológiai változásnak a kezelésében?
Csak akkor, ha párhuzamos utat választunk – ez az algoritmikus vezérlés kihívása. Nem tudunk ezzel szembesülni elavult attitűdökkel vagy tagadással. Szükségünk van egy fegyelmezett, tudományos megközelítésre, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elképzeljünk és építsünk olyan társadalmakat, amelyekben valójában élni akarunk.
A tudománynak nem csak a végtelen növekedés vagy a gépi növekedés kötelezőségét kell szolgálnia. Segítsen nekünk csökkenteni a gépektől való függőségünket, nem pedig azt. Az általam említett új paradigmáknak támogatniuk kell ezt a célt.
A megfigyelési technológiában is dolgozik, különösen a videónál. Mit lát az ilyen megfigyelés etikai korlátainak, főleg mivel az AI-fokozódik?
A videofelügyelet eltávolítja az emberi hibákat azáltal, hogy a döntéshozatalt algoritmusokba kiszervezi. De ez új problémát okoz – ez dehumanizálja a megfigyelés alatt álló embereket.
Minél jobban támaszkodik a megfigyelésre, annál több ember módosítja viselkedésüket – nem az etikából, hanem a félelemből. És a viselkedés nem tűnik el; Csak kamerák nélkül vándorolnak a terekbe. Nem oldja meg a problémákat, csak áthelyezi őket.
Ezenkívül a megfigyelési funkciók, mint egy vírus: alkalmazkodik, terjeszt és megerősíti bizonyos típusú kontrollokat. Ez veszélyes, ha ellenőrizetlenül hagyják.
Végső kérdés-kissé a témán kívüli. Az űrkutatás gyorsan halad előre. Úgy gondolja, hogy átalakítja a geopolitikai hatalmat, mint például az új „területek” a Marson?
Az emberi űrkutatás mítosza – amelyet az amerikaiak, az oroszok és mások bocsátanak ki – nagyrészt szimbolikus. Az igazi felfedezést gépek vagy poszt-humán szervezetek végzik. Az emberek, mint ma vagyunk, nem fogják túlélni az érintett távolságokat és ütemterveket.
A következő két évszázadra az utazás, nem pedig az USA gépek lesznek. Ezután az emberiség talán valamilyen hibrid vagy mutáns formája. De nem szabad megtévesztenünk magunkat, hogy ez egy romantikus, emberi vállalkozás. Ez a technológiai kolonizáció – semmi több.
Több az eseményről:
A Silent Algoritmus -puccs – a Laurent Ozonnal folytatott beszélgetés először a magyar konzervatívról jelent meg.
