Az alábbiakban Navracsics Tibor volt regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter és az Európa Stratégiai Kutatóintézet kutatója által írt cikk adaptált változata olvasható, amely eredetileg magyarul jelent meg a Öt perc Európa blogja Ludovika.hu.
Az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződésnek az volt a célja, hogy új korszakot nyisson az európai integráció történetében. A szerződés hatálybalépésével a hagyományosan a gazdasági integrációra való összpontosítás mellett a politikai integráció korszakát is be akarták hozni, amit a névváltoztatás is tükröz: az Európai Közösségből az Európai Unió lett.
Míg azonban az egységes belső piac létrehozása széles körben támogatott az európai polgárok körében, a szorosabb politikai együttműködés sokkal több vitát váltott ki. A tartományok és régiók jelentős része attól tartott, hogy a politikai integráció nemcsak az uniós szintet erősíti, hanem a tartományi szintet is kiüresíti a szövetségi rendszerrel rendelkező tagállamokban.
Ez az aggodalom már a szerződést előkészítő kormányközi konferencián is nyilvánvaló volt. Míg a szubnacionális szint képviselői a „Régiók Európája” szlogennel a decentralizált európai intézményrendszerért küzdöttek, a kormányközi konferencia résztvevői lehetővé tették a szövetségi államok alkotórészeinek szélesebb körű részvételét az uniós döntéshozatalban. Ezek a gesztusok megoldották a kérdést, elhárítva ezzel a szerződés megszövegezésének akadályait.
Úgy tűnt, hogy 1992. február 7-re, a szerződés ünnepélyes aláírásának napjára minden vitás kérdés megoldódott. A szövetségek tartományai többé-kevésbé megnyugodtak, vagy legalábbis elfogadták azt a megoldási javaslatot, amely szerint a régiók közvetlenül képviseltethetik magukat a döntéshozatalban bizonyos tanácsi testületeken belül. A szerződés kidolgozói ugyanakkor nem érzékeltek problémát a hatáskörök uniós szintre történő áthelyezésében és az együttműködés erősítésében.
Ez a vakmerő optimizmus a ratifikációs folyamat során visszafelé sült el. A szerződés föderalizmust erősítő rendelkezései több országban belpolitikai vitát váltottak ki. Azokban az országokban – Dániában, Franciaországban és Írországban –, ahol népszavazást is tartottak, a politikai konfliktus különösen heves volt. Míg Írországban elsöprő győzelmet arattak a szerződés támogatói, addig Franciaországban ez a különbség szűk volt – 51,05 százalék. Az igazi sokk azonban 1992. június 2-án következett be, amikor a nemzeti szuverenitásuk elvesztése miatt aggódó dán választók elutasították a szerződés ratifikálását.
„A szerződés föderalizmust erősítő rendelkezései több országban belpolitikai vitát váltottak ki”
Az a tény, hogy időközben a francia és az ír népszavazáson az „igen” szavazatok túlsúlyba kerültek, nem sokat enyhített a politikailag feszült helyzeten, hiszen a dán vétó önmagában is elég volt ahhoz, hogy megakadályozza a szerződés hatályba lépését. Hat hónap bénulás után, 1992 decemberében, a brit elnökség alatt az EU tagállamai megegyezésre jutottak Edinburghban. A megállapodás értelmében a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy lehetővé teszik Dániának, hogy kimaradjon az együttműködésből három, a folyamat szempontjából kulcsfontosságú területen. Az opt-out klauzula értelmében Dániának nem kell részt vennie az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában – az euró bevezetésében – a közös védelmi politika, illetve a bel- és igazságügyi együttműködés egyes területein.
A Dánia által biztosított engedmények a ratifikáció javára terelték a közvéleményt, és az 1993 májusában ismét megtartott népszavazáson a választók 56,74 százaléka hagyta jóvá a szerződés szövegét. A sikeres dán népszavazás lehetővé tette a Maastrichti Szerződés 1993 novemberében történő hatályba lépését, miközben Dánia is meg tudta őrizni nemzeti szuverenitásának kulcsfontosságú elemeit.
„Dánia is meg tudta őrizni nemzeti szuverenitásának kulcsfontosságú elemeit”
A dánokkal párhuzamosan az Egyesült Királyság is megegyezett a többi tagországgal egy opt-out klauzuláról a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszára, a szerződés szociális fejezetére, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés egyes területeire vonatkozóan.
Olvassa el az alábbi cikk korábbi részeit:
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
The post Példák a nemzeti érdekek érvényesítésére IV: A dán opt-out záradék appeared first on Magyar Konzervatív.
