A harmadik nap folyamán Hidak építése ’26 a társadalomtudományi plenáris ülésen Björn Wittrock elnökletével Stein Kuhnle politológus egy megtévesztően egyszerű kérdést tett fel: fennmaradhat-e a jóléti állam? Flóra Péter 1986-os állításával kezdte, mely szerint a modern jóléti állam európai találmány. A definíciók nagyon változatosak, és a szociális és jóléti politikákat különböző motivációkkal vezették be mind a demokratikus, mind a tekintélyelvű államokban. Idővel és különböző kontextusokban ezek a motivációk bővültek: társadalmi stabilitás, szociális jogok, társadalmi igazságosság, osztálykompromisszum, gazdasági termelékenység, nemek közötti egyenlőség, munka és család, valamint az életesélyek kiegyenlítése.
Kuhnle hangsúlyozta, hogy bár gyakran esik szó az innovációról, maguk a szociálpolitikák innovációja is figyelmet érdemel. Ilyen például az egyetemes oktatás, az ipari dolgozók társadalombiztosítása, a munkanélküli-biztosítás, a nyugdíjrendszerek, az egészségügyi szolgáltatások és a fizetett szülői szabadság.
Mióta a modern jóléti állam elindult Európában, számos jóléti állam rezsim jött létre. Az 1990-es könyv A jóléti kapitalizmus három világa áttörést jelentett a jóléti állam történeti tanulmányozásában, konzervatív, liberális és szociáldemokrata modelleket azonosítva. E munka előtt a területet nagyrészt a nyugati tudósok uralták; később globálissá vált. A különböző modellcímkék egyre nagyobb figyelmet keltettek a bővülő bölcsész- és társadalomtudományi érdeklődés, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek miatti aggodalom, a demográfiai érdeklődés, a nemzetközi gazdasági és politikai fejlődés hatásai, valamint a szociális és jóléti politikák világszerte történő elterjedése miatt.
[1945és1975közöttEurópaajólétiállamaranykorátélteAztánaválságlettafókuszpontSokkönyvhirdetteajólétiállamvégétegy2000-benmegjelentkönyvpedigafennmaradásátvizsgálta2024-reKi fél most a jóléti államtól? egy másik pillanatot tükrözött. Az állami szociális kiadások növekszenek az OECD-országokban: 1985 és 2020 összehasonlításában 16 százalékról 23,3 százalékra nőtt, ami jelzi az államok folyamatos elkötelezettségét a szociális jólét biztosítása iránt.
A tartós kihívások azonban továbbra is fennállnak. A demográfiai és társadalmi-strukturális változások mindig a jóléti állam folyamatos rekonstrukcióját követelik meg. A nemzetközi üzleti ciklusok, a geopolitika és a nemzetközi biztonsági kérdések folyamatosan befolyásolják a nemzeti jóléti állam fejlődésének kilátásait. Az elmúlt években újabb válságok halmozódtak fel: COVID, háborúk, menekültek, ellátási lánc zavarok, élelmiszer- és energiaellátási bizonytalanság, infláció, klímaváltozás és geopolitikai polarizáció.
„A demográfiai és társadalmi-strukturális változások mindig a jóléti állam folyamatos rekonstrukcióját követelik meg”
Kuhnle három dimenzión keresztül fogalmazta meg a fenntarthatóságot. Gazdasági szempontból a demográfiai változások közé tartozik a csökkenő termékenység, a népesség elöregedése, az adófizetők arányának csökkenése, az eltartotti arányok növekedése, az idősek számára nyújtott szolgáltatások iránti nagyobb kereslet, valamint a nemzetközi gazdasági kölcsönös függőség nagymértékű mértéke. Politikailag nagyobb hangsúlyt fektetnek mindenféle biztonsági kérdésre, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségekre és a kormányokba vetett bizalom gyengülésének kockázatára. Morálisan az a kérdés, hogy a társadalmi szolidaritás – nemzeti vagy nemzetközi szinten – fenntartható-e jelentős gazdasági és politikai bizonytalanság, növekvő egyenlőtlenség, gyors munkaerő-piaci változások és valószínűleg heterogénebb népesség között.
A szakpolitikai megoldások több szinten körvonalazódnak. Nemzeti szinten ezek közé tartoznak a nyugdíjreformok, egyes szociálpolitikák nagylelkűségének csökkentése, az idősek foglalkoztatásának ösztönzése és a termelékenység növelése. Európában a minimum 15 százalékos áfakulcsról szóló EU-megállapodás célja a legalacsonyabb verseny elkerülése. Globálisan az OECD 15 százalékos minimális társasági adót világszerte 140 nemzet támogatja.
Az előadás inkább feszültséget hagyott a hallgatóságban, mintsem egyszerű válasz: nőnek a szociális kiadások, de a jóléti államra nehezedő nyomás is. Fennmaradása kevésbé függhet attól, hogy elvben megfizethető-e, hanem attól, hogy gazdaságilag, politikailag és erkölcsileg fenntartható marad-e az egymást átfedő válságok világában.
Bővebben a konferenciáról:
Nem egészen elveszett: Klímakommunikáció és kollektív fellépés a hídépítésnél ’26
/*! Ez a fájl automatikusan generált */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embed) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i