A katolicizmus helyzete Európában – a „hit újjáéledésének reménye”

Az alábbiakban Csepeli Réka, a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Intézetének tudományos munkatársa által írt cikk adaptált változata olvasható, amely eredetileg magyarul jelent meg aÖt perc EurópablogjaLudovika.hu.

Magyar miniszterelnök látogatása XIV. Leó pápánál. A katolikus egyház feje Franciaországban. Az elmúlt hetekben a Vatikán ismét a középpontba került, mint spirituális, geopolitikai és diplomáciai erő. De egy olyan Európában, ahol a statisztikák szerint folyamatosan csökken a hívők száma, pontosan hogyan jutnak el a katolikus egyház fejének üzenetei a hallgatósághoz, és kit szólítanak meg? Ez a rövid elemzés erre a kérdésre igyekszik választ adni – bár természetesen nem kívánja a teljesség igényét.

A 2023-as adatok szerint világszerte a katolikusok száma 1,4 milliárd, ami a világ 7,9 milliárdos lakosságának 17,8 százaléka. Ez a szám növekedést mutat az előző évhez képest, 15 881 000-rel több a katolikus, mint egy évvel korábban. A katolikusok számának növekedése mind az öt kontinensen látható, így Európában is, ahol a korábbi népszámlálások során tapasztalt csökkenő tendencia – amely 2022-ben 2021-hez képest csökkentette a katolikusok számát – megfordult. Az EU-tagállamok közül Olaszországban (46–53 millió), Franciaországban (37–48 millió) és Lengyelországban (33–38 millió) található a legnagyobb katolikus lakosság. Ugyanakkor különbséget kell tennünk azok között, akik katolikusnak vallják magukat, és azokat, akik ténylegesen gyakorolják hitüket.

A pápa mint globális geopolitikai szereplő

Az enciklika Magnifica HumanitasAz idén májusban publikált – amely hatékonyan új életre kelt a Szentszék társadalmi küldetésében, és sürgeti a mesterséges intelligencia szabályozását, amely potenciálisan egész civilizációnkat fenyegeti –, XIV. Leó pápát jelentőségével és széles körben elterjedt hatása révén a globális kulcsfigurává pozícionálta. Elődje, Ferenc pápa nyomdokait követve – aki rendkívül népszerű volt, és küldetését eddig talán soha vagy ritkán látott módon kommunikálta a tömegekkel – az új summus pontifex kezdetben fenntartottnak tűnt. Trump elnökkel kapcsolatos kijelentései azonban – amelyekben „mély gondolkodásra” szólított fel a migránsokkal való bánásmódról az Egyesült Államokban – már utalnak Leó pápa elszántságára korunk legnagyobb erkölcsi kihívásaival szemben. Valójában az Egyesült Államokban született első pápától származó ilyen – angolul is megfogalmazott – kritika egyértelműen geopolitikai eseményként értelmezhető és kell.

A katolikus egyház fejének nincs katonai ereje, nincs kereskedelmi befolyása, és nem vesz részt a G20 ülésein. Szavai azonban túlmutatnak a határokon, a tárgyalásokon idézik, és gyakran alakítják a közvéleményt. Mindazonáltal érdemes megjegyezni – és érdemes kiemelni –, hogy a Szentatya minden megnyilvánulása, politikusokkal való minden interakciója és minden látogatása számos, gyakran heves reakciót vált ki. Talán éppen azért, mert a „nyugati társadalmainkban” élő emberek többsége már nem vallja magát vallásosnak – legalábbis nem katolikusnak –, következésképpen nem érzik különösebben megszólítva a katolikus egyház fejének gondolatait. Ennek ugyanakkor némileg ellentmond a pápát érintő eseményekre való kiemelt figyelem. Valójában ez valami egyetemes, magasabb erkölcsi tekintély megjelenése iránti tiszteletet tükrözheti. Ez a jelenség szorosan összefüggésbe hozható azzal, hogy ebben a féktelen világban, amelyben élünk – amely nagyrészt híján van az erkölcsi normáknak – szükségünk van morális referenciapontokra, kapcsolódási és összehasonlítási pontokra, amelyek utat mutathatnak a káosz közepette. Sőt, mivel itt egy par excellence legfelsőbb erkölcsi tekintély megnyilatkozásairól, összefüggéseiről van szó, az érintett politikai szereplők arra törekednek, hogy ezeket felhasználva saját arculatukat a lehető legpozitívabb színben mutassák be.

„Szükségünk van erkölcsi referenciapontokra, kapcsolódási és összehasonlítási pontokra, amelyek utat mutathatnak nekünk a káosz közepette”

Abban az időben, amikor a nemzetközi rend széttagolt, a pápai diplomácia a türelem diplomáciájaként jelenik meg: szimbólumokra, meghallgatásra, közvetítésre és egy nehezen számszerűsíthető, de olykor meghatározó erkölcsi tekintélyre támaszkodik. A paradoxon továbbra is fennáll: hogyan alakulhatnak át a spirituális megnyilatkozások konkrét politikai befolyássá anélkül, hogy hatalmi harcokba bonyolódnának? Az elvek és a valóság közötti kényes egyensúly megvilágítja a pápa szerepét a globális vitákban. Az egyház és az állam szigorú szétválasztása minden modern demokrácia alapvető előfeltétele. Nem minden ország érti meg ugyanezt a magasztos (és persze alapvetően fontos) elv alapján. A különböző európai nemzetek eltérően értelmezik a szekularizációt. Egyes változatok az állam ideológiai semlegességét, a vallási felekezetek egyenlőségét és a vallásszabadságot hangsúlyozzák; mások a vallási szimbólumok és az intézményi befolyás szélesebb körű kizárását szorgalmazzák a nyilvános szférából.

Pápai látogatás Franciaországban

A „szekularizmus otthonában”laïcité)”, első pillantásra meglepőnek tűnhet az a hatalmas lelkesedés, amellyel a franciák – és különösen a fiatalok – XIV. Leó pápát fogadták az elmúlt napokban. Történelmileg egy olyan országban, amelyet gyakran „az egyház kislányaként” emlegetnek (petite fille de l’église), a pápai látogatást nagyszabású előkészületek előzték meg (többek között egy dedikált weboldalt, ahol élőben lehetett követni a Szentatya útitervét és beszédeit).

A néhány hónapon belül leköszönő Emmanuel Macron elnök – politikai kommunikációs szempontból némileg érthető lépéssel – saját arculatát igyekezett csiszolni a „történelminek” nevezett pápalátogatás kihasználásával. Szeptember 25. és 28. között Párizsban, Lourdes-ban és Metzben tett történelmi látogatása során azonban XIV. Leó pápa az elnök több javaslatát is elutasította, egyértelművé téve ezzel, hogy a Vatikán éles határvonalat kíván húzni az egyházi és a világi szféra között.

A köztársasági elnök a pápát egy állami látogatás keretében képzelte el. Róma ezzel szemben a hívekre összpontosító apostoli megközelítést választotta. Emmanuel Macron ezért azt remélte, hogy ezt a látogatást arra használja fel, hogy megerősítse pozícióját és biztosítson egy tekintélyes diplomáciai lehetőséget. A Vatikán azonban több francia javaslatot is elutasított: a köztársasági gárda látogatását, katonai felülvizsgálatot, felvonulást a Champs-Élysées-n, vacsorát az Élysée-palotában és zártkörű találkozót a Notre-Dame-székesegyházban. A vatikáni döntések hátterében a francia nemzetgyűlés által augusztus 18-án elfogadott eutanáziatörvény körüli feszültségek, valamint a francia szekularizmus és a kormány bevándorlási politikája áll. Bár Macron elnök nem vett részt a párizsi Notre-Dame-ban celebrált misén, hétfőn részt vett a metzi istentiszteleten, ami éles kritikát kapott a szekularista politikai pártoktól és a nyilvánosságtól. Múlt szombaton 800 000 hívő vett részt a párizsi Place de la Concorde-on tartott XIV. Leó pápa szentmisén. Összehasonlításképpen: 2008-ban XVI. Benedek pápa szentmiséjén a Saint-Louis-des-Invalides-székesegyházban 260 000 hívő gyűlt össze, míg 1997-ben Longchampban egymillióan vettek részt az Ifjúsági Világnap szentmiséjén.

Az is világos azonban, hogy a vallási szférán túl az esemény jelentős diplomáciai „puha erő” akcióban mozgósította a francia államot. A 27 millió eurós költségvetésű pápai látogatás így túllépett a vallási szférán: a nemzetközi befolyás stratégiai eszközévé vált, amelyben Párizs jelentős biztonsági és logisztikai erőforrásokat vetett be, ezzel erősítve globális pozícióját.

Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.

The post A katolicizmus állapota Európában — A „hit újjáéledésének reménye” appeared first on Magyar Konzervatív.