Ady Endre emléke megosztotta Magyarországot a két világháború között. Ahogy korábban írtuk a magyar konzervatívAdy sok tekintetben emészthetetlen volt a mélyen sarkított közvélemény számára: erdélyi nemesi származása és szabadkőművessége; szocializmusra emlékeztető baloldali nézetei „vörös forradalomért” imádkozó versekkel; önostorozó nacionalizmusa; kálvinista vallásos költészete önpusztító életmódja mellett – mindez egy olyan kaleidoszkópot hozott létre, amelyből mindenki kitermelhetett egy „Adyt”, amely igazolja saját nézeteit. A korszak szocialistái, polgári demokratái és faji nacionalistái egyaránt erre törekedtek, utóbbiak közül különösen olyanok, mint (Bajcsy-)Zsilinszky Endre és Lendvai István.
Érdekes módon Ady 1919 januárjában bekövetkezett halála után évekig fel sem merült senkiben, hogy esetleg közterületet is elnevezhetnek Magyarországon. Az első említés egy 1927-es újsághírből származik: a Debreceni Múzeum, amelyet a város kétszáz utca átnevezésével bízott meg, Ady Endréről nevezték el.
1929-ben a Fővárosi Tanács (akkori nevén Közmunkatanács) ülésén Fábián Béla – a klasszikus liberális felfogású neves képviselő – szorgalmazta, hogy a közelmúltban elhunyt Vázsonyi Vilmos volt igazságügyi miniszterről, valamint Adyról nevezzenek el egy utcát a fővárosban. Hangsúlyozta, hogy „Ady költői nagysága utcanevet is érdemel”.
„Nagy vita alakult ki az Ady Endre utca ügyében”
Még az év októberében eldőlt, hogy az Ida utcából (akkor VII. kerület, ma XIV. kerület) Ady Endre utca lesz, de a valóságban csak a vita stádiumába jutott az ügy. A folyóirat szerint Esti Kurir:
„Nagy vita alakult ki az Ady Endre utca ügyében. A levezető alpolgármester nem kívánta szavazásra bocsátani a kérdést. A szociáldemokraták hangos tiltakozással reagáltak, és az ülés után kijelentették, hogy a közgyűlés elé viszik az ügyet.
A vita jegyzőkönyvei is fennmaradtak. Buzáth János konzervatív alpolgármester technikai okokra hivatkozva érvelt ellene – mondván, hogy egy másik bizottság intézze az ügyet –, míg a szociáldemokrata Büchler József politikai érveket hozott fel, mondván: „Bizonyára ez nem politikai kérdés? Nem volt szocialista.
Így Budapesten kezdetben meghiúsult egy Ady Endre utca kialakítása. Máshol viszont már volt ilyen – például Békéscsabán, a „Bakucz-telepen” (telep). Bár a döntést egyetlen jelentés sem közölte, 1929-től Szudár György házeladási újsághirdetései ezt a címet tüntették fel. A fővárosi ellenzék nem adta fel: 1929-ben az újság Magyarság „Nem lesz Ady Endre utca” című rövid írásában beszámolt arról, hogy harminc utca átnevezéséről döntött a városi tanács – de Ady neve ismét hiányzott. A szavazás titkos volt, és olyan javaslatok mentek át, mint egy tér elnevezése Horthy Miklósról, vagy a Villányi út átnevezése Szent Imre királyi útra.
A Tanács látszólag azzal indokolta álláspontját, hogy a „történelmi idő” elmúlására hivatkozott – tíz évvel az ember halála után –, amely addigra már eltelt. Egyes ellenzéki képviselők is elutasították a javaslatot, arra hivatkozva, hogy az Ida utca túlságosan homályos és távoli, és egy méltóbb közterület viselje Ady nevét. Egy lap ironikusan megjegyezte:
„Úristen, hát nem lesz Ady Endre utca Pest–Budán. Így legyen. Soha senki nem lett nagyobb költő attól, hogy utcát neveztek el róla, és ha nincs, akkor egy babérlevél sem esik le a fejéről. Nem tiszteljük Petőfi Sándort azzal, hogy naponta háromszor sétálunk az utcáján.’
Az akkori liberális Magyar Hírlap ezt írta a vitáról:
– A miénk volt, teljesen és teljesen a miénk – ezt mondhatta volna a Városháza jobb oldala. De ehelyett a bal oldali üzenet ez volt: legyen a tiéd, tartsd meg, csinálj vele, amit akarsz.
Ironikus módon a környező országokban több utcát is Adyról neveztek el. 1921-ben Nagyváradon (Románia), 1930-ban Léván (Csehszlovákia), még ugyanabban az évben Temesváron (Románia). 1932-re Balatonalmádi csatlakozott Debrecenhez és Békéscsabához – igaz, ezt csak egy bizonyos „Kálmán Hotel” hirdetéseiből tudjuk meg. Vidéken is vitákat váltott ki az átnevezés. Hódmezővásárhelyen 1944 januárjában javasolták – majd elutasították –, hogy a még meglévő Hódi Pál utcát nevezzék át Ady Endre utcára. „Szó sem lehet a Hódy Pál utca átnevezéséről” – mennydörögte egy helyi lap (miközben elgépelte a volt főbíró nevét).
Közben Budapesten valahogy átment a javaslat – ha hiszünk az V. kerületi Magyar Királyi Állami Bólyai Gimnázium iskolai értesítőjének, amelyben egy diák abban az évben a II. kerületi Ady Endre utca 1. címe szerepel. Ez utalhat a Bimbó utca átnevezésére (két ilyen utca volt, a Rózsadombon egy később eltűnt a nyilvántartásból). Az áttörést a híres oktatási miniszter, Klebelsberg Kunó segíthette, aki nem sokkal halála előtt kijelentette: „Büszkék lehetünk Ady Endrére”.
Érdekes módon Ady iránti rajongás nem korlátozódott a szociáldemokratákra, a liberálisokra vagy néhány kulturáltabb nacionalistára: Szálasi Ferenc nyilas diktátor is tisztelte őt, és az emberek még a második világháború utolsó szakaszában is találtak időt és energiát az „Ady-vita” új szakaszára.
Fiala Ferenc, a miniszterelnök sajtóosztályának vezetője a nyilasok idején azt állította népbírósági perében, hogy amikor Szálasi meglátta Ady műveit a könyvespolcán, azt mondta, Adyt ki kell zárni a magyar irodalomból. Ez azonban nem lehet igaz, hiszen a Szálasi pártvezér beszéde a Munkás Nagytanácson című 1942-es röpirat hátoldalán egy Ady-idézet található. A „nyilas sajtó” is több helyen dicsérte és idézte Adyt.
„Büszkék lehetünk Ady Endrére”
A Vármegye című kiadvány arra biztatta a nemrég szovjet megszállás alá került közigazgatási alkalmazottakat, hogy bízzanak a hajnalban, és idézzék fel Ady prófétai költészetét a virágzó magyar fákról. Nem világos, hogy az ilyen alkalmazottak hogyan olvassák el ezt a cikket, látva, hogy már szovjet irányítás alatt álltak.
Kutasi-Kovács Lajos hírhedt nyilas újságíró (majd kommunista besúgó) idézte a költőt a nyilas napilap 1944. novemberi számában. Összetartás. Mattyasovszky Kornél, a nácipárti főszerkesztő Magyarország a nyilas hatalomátvétel után a „magyar csodaváró” költészet példájaként említette. A kassai székhelyű Felvidéki Újság egész oldalt szentelt az ideológiának: 1944. decemberi számában egy görög katolikus pap a „hungarizmus” (a nyilasok ideológiája) pápai enciklikákkal való összeegyeztetését tárgyalta, míg alul Ady verse jelent meg. Boldog évet kívánok (Szerencsés esztendőt kívánok).
Mindezt azért érdemes felidézni, mert 1945. január 27-én a nyilas lap Zalai Összetartás beszámolt arról, hogy a helyi Színház tér Hitler tér, a Mária Terézia körút Mussolini körút, a Horthy Miklós tér pedig Ady Endre tér lesz (más átnevezésekkel együtt). „Az új utcanevekben egyértelműen megjelenik a hungarizmus által a történelmi távlat terén hozott szellemi forradalom” – írja a lap.
A döntés magyarázatot igényelhetett, mert három nappal később Adyt védő cikket közölt a lap. Felidézte, hogy a nagy költőt 26 évvel korábban temették el, és bár megélte az 1918–19-es baloldali forradalmakat, ezeket nem tekintette „sajátjának” – pedig egyébként szélsőbaloldali volt.
„Most, 26 év elteltével, tisztán áll előttünk halhatatlan alakja, kudarcaiban is gyermeki tisztasággal, és törődik ezért a sokat szenvedő, sokszor lealacsonyított, de mégis nagyszerű, hősöket és költőket nevelő népért: a magyarságért.”
‘Nagy bánatunkban, amikor szovjet tankok veszik körül a Kerepesi temetőt, rád gondolunk, Ady Endre, és most már sokan megértjük a magyar nép ostorozását – megérdemeltük. A rongyos, süket és megalázott Magyarország sírjánál állunk most. De e sír széléről üzenjük neked, nagy Ady Endre, hogy igazabb, tisztább Magyarország születik.‘
Valami minden bizonnyal megszületett – egy kommunista megszállás, amely a nyilasok diktatúrájának borzalmaiból emelkedett ki. Mindezen szenvedések és rendszerváltások során azonban egy dolog változatlan maradt: a nagy költő Ady Endre iránti tiszteletünk.
The post Miért neveztek el a nyilasok teret Ady Endréről? először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
