Több mint fél évtizede Magyarország egyik fő problémája a gazdasági problémák. Ezek a problémák egyáltalán nem jellemzőek Magyarországra: a 2020-as világjárvány és a 2022-es ukrajnai háború óta a legtöbb nagy nyugati gazdaság tartós gazdasági problémákkal, nevezetesen a stagnálással és az inflációval szembesült. Ezek a problémák sok országban nagy szerepet játszottak a politikai ciklusokban, és a hivatalban lévő pártokat kiszavazták abban a reményben, hogy a kormányváltás megoldja ezeket a gazdasági problémákat.
A 2022-es választások után készült magyarországi felmérés szerint még azelőtt, hogy az ukrajnai háború teljes hatása kifejlődött volna a magyar gazdaságra, a legtöbb magyar számára a megélhetési költségek emelkedése volt a fő probléma, 47 százalékuk szerint ez volt az elsődleges gondjuk. Más tanulmányok kimutatták, hogy a hivatalban lévő Fidesz-kormánynak csak azért sikerült megnyernie a 2022-es választásokat ezekkel a gazdasági problémákkal szemben, mert a magyar választókat annyira megdöbbentette az év februári orosz invázió Ukrajnában, és nagyon fogékonyak voltak a hivatalban lévő kormány üzenetére, miszerint távol tartja őket a háborútól.
Vesd ezt szembe azzal, ami a legutóbbi magyar választáson, idén áprilisban történt. A kormány ismét a béke és a béke üzenete mellett kampányolt de facto semlegesség, de a választásokon elbuktak. Papíron kevesebben említették a gazdaságot a legfőbb gondként – 23 százalék, szemben a 2022-es 47 százalékkal –, de azt gyanítjuk, hogy az a 28 százalék, aki a „politikát/kormányzatot” jelölte meg legfőbb gondjukként, meg volt győződve arról, hogy szegényebbnek érzi magát a feltételezett kormányzati korrupció miatt. A legfontosabb különbség a 2026-os ciklusban az volt, hogy a magyar választók lehűltek az ukrán háborús kérdésben, és figyelmük másfelé fordult. A választás – legalábbis részben – a gazdaságról szóló népszavazás lett.
Most mégis Európa többi részével együtt Magyarország súlyos gazdasági válsággal néz szembe. A Hormuzi-szoros február végi lezárása a globális energiaellátás nagy részének elvesztését jelentette. A Magyar Külügyi Intézettel nemrégiben közzétett tanulmányunk a következőképpen becsüli meg ezeket a veszteségeket: a világ kőolajellátásának 10 százaléka; a globális repülőgép-üzemanyag-kínálat 15–20 százaléka; a globális cseppfolyósított földgáz (LNG) készlet 15-20 százaléka, ami a teljes globális gázellátás 5-10 százaléka; és a globális dízelellátás 8-12 százaléka.
Az árak a szivattyúnál már emelkednek. Februárban 560–572 forint körül mozgott a benzin literenkénti ára. Májusban ez literenként 704 forint környékére emelkedett. Februárban 572–613 forint körül mozgott a gázolaj literenkénti ára. Májusban ez literenként 802 forint környékére emelkedett. Ez azonban csupán az emelkedő globális energiaárakat tükrözi. Ezek az árak még nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a világ hamarosan fogyni kezd ezekből az energiaárakból. Normális időkben az árak eléggé emelkedhetnek ahhoz, hogy elegendő üzemanyag legyen, igaz, magasabb áron. Az energiapiaci elemzők azonban egyre inkább úgy gondolják, hogy a világ hamarosan szembesülhet számos ilyen termék tényleges hiányával – és ezek a hiányok várhatóan a nyár beköszöntével kezdenek megnyilvánulni.
Az energia a gazdaság összes árába beépül. Az üzletben lévő élelmiszereket olyan berendezésekkel termesztik, amelyeknek olcsó, bőséges dízel üzemanyaghoz kell hozzáférniük, és olyan járművek szállítják, amelyeknek ugyanerre az üzemanyagra van szükségük. Ha nincs elég olcsó gázolaj, a gazdáknak emelniük kell az általuk megtermelt élelmiszerek árát. Még egy olyan vállalkozásnak is, amely nem termel árut, hanem csak szolgáltatásokat nyújt – mint például egy bank vagy egy könyvelő –, ki kell fizetnie az energiaszámláját, és ha ezek a számlák emelkednek, akkor emelniük kell az árat a végfelhasználó felé.
„Ha nincs elég olcsó gázolaj, a gazdáknak emelniük kell az általuk megtermelt élelmiszerek árát”
A Magyar Külügyi Intézetben végzett tanulmányunk azt mutatja, hogy a 2020-as évek eleje óta Magyarországon tapasztalható infláció nagy része közvetlenül az emelkedő üzemanyagárakhoz köthető. Ugyanez igaz a forint értékének ez idő alatti nemzetközi devizapiaci esésére is. Ez azt jelenti, hogy az energiapiaci elemzők által jelenleg közzétett energiaár-előrejelzések segítségével előre jelezhetjük, hogy a jelenlegi energiaválság milyen hatással lesz a magyar inflációra és a forintra. Azt találjuk, hogy ‘iAz nfláció a mai 2,1 százalékról 34 százalék és 59 százalék közé emelkedhet 2027 júliusában. Ez a korábbi, 2023. januári 26 százalékos inflációs csúcshoz képest. Azt is tapasztaljuk, hogy a forint-euró árfolyam (HUF-EUR) a forint-euró árfolyam 17 százalék és 31 százalék között eshet a válság utolsó energiaértékének februári energiaértékéhez képest. 2022 15 százalék.‘
De ezek a számok nem egészen árulkodnak arról, hogy ezek az áremelések milyen hatással lesznek a magyar életszínvonalra. Ennek jobb megértéséhez külön előrejelzést kell készítenünk az inflációval kiigazított bérekről. Ez az előrejelzés az alábbi ábrán látható, a 2021 óta tartó, inflációval kiigazított béradatokkal együtt. Ez az adat a mi előrejelzéseinkkel együtt lenyűgöző történetet mesél el.
2022-ben, amikor a választók 47 százaléka a megélhetési költségek emelkedését említette fő gondjának, az inflációval kiigazított bérek valójában nem csökkentek ennyit. A 2022-es választások előtti évben az életszínvonal nagyrészt stagnált. Mivel az emberek bére az inflációval párhuzamosan emelkedett, életszínvonaluk nagyjából változatlan maradt. 2023-ban jelentősebb volt az életszínvonal csökkenése, de még ez is nagyon szerény. A 2020–2023-as időszakban pontosabb azt mondani, hogy a magyar életszínvonal stagnált, nem pedig azt, hogy csökkent, és ez a stagnálás mégis elegendő volt ahhoz, hogy az emelkedő költségekkel kapcsolatos kérdések az akkori magyar választópolgárok legfőbb választási aggályai legyenek.
Hasonlítsuk össze ezt a magyar életszínvonalra vonatkozó előrejelzésekkel, amelyekhez piaci elemzők energiaár-előrejelzései alapján jutunk el: itt azt látjuk, hogy a következő 12 hónapban a magyarok életszínvonala jelentős esést tapasztalhat. Előrejelzéseink a magyar életszínvonal 9 és 12 százalék közötti csökkenését jósolják. A magyarok életszínvonalának ilyen mértékű csökkenése az 1990-es évek közepe óta nem tapasztalható. Másképp fogalmazva, sok ma élő magyar nem is emlékszik, milyen érzés egy ekkora életszínvonal-csökkenés.
Az energiapiaci elemzők konszenzusa az, hogy a közelgő energiasokk most már ténylegesen garantált. Még ha holnap meg is nyitnák a Hormuzi-szorost, akkor is szembe kell néznünk az eddig bekövetkezett ellátási zavar következményeivel. A fenti előrejelzések csak ezen a jelenlegi ellátási zavaron alapulnak. Nehéz elképzelni, hogy mi lesz a legnagyobb életszínvonal-rázkódás, amellyel Magyarország az 1990-es évek óta szembesült társadalmilag és politikailag. De biztosak lehetünk abban, hogy a hatás mélyreható lesz.
The post Magyarország az 1990-es évek közepe óta a legnagyobb életszínvonal-döbbenettel néz szembe appeared first on Magyar Konzervatív.
