A Kivándorlási Intézet (IFR) elindított egy új demográfiai műszerfalat, amely feltérképezi, hogy a tömeges bevándorlás és a csökkenő bennszülött születési arányok hogyan alakíthatják át Európa népességét, és hogyan fordíthatja meg a remigráció a pályát.
A hivatalos demográfiai adatokból felépülő interaktív eszköz egy status quo forgatókönyv szerint vetíti előre a népesség összetételét, és azonosítja a „fordulópontot”: az első évet, amikor a modellezett migráns népesség meghaladja az 50 százalékot, és az őslakos lakosság kisebbségbe kerül. A második forgatókönyv azt mutatja be, hogyan változik az egyensúly egy olyan bevándorlási politika mellett, amely a migránsok bevándorlásának 90 százalékos csökkentését ötvözi a kiinduló bevándorló népesség 1 százalékának megfelelő évi további bevándorlással.
A több európai országra vonatkozó előrejelzéseket végigfutva máris vannak pusztító eredmények. Svájc jó példa erre: az ország migránsok aránya a műszerfal 2026-os modelljében 41,2 százalékon áll, és 2038-ban, mindössze 12 év múlva lépi át az 50 százalékos küszöböt. Belgium 2044-ben, Németország 2045-ben, Svédország pedig 2046-ban követi. Ausztria 2052-ben éri el ugyanezt a pontot. Más szóval, az IFR által közvetlenül modellezett 14 ország közül négy az előrejelzések szerint húsz éven belül elveszíti anyanyelvi többségét, ha a jelenlegi demográfiai viszonyok folytatódnak.
Németország mérete és az Európai Unióban betöltött vezető szerepe miatt különösen jelentős. Európa legnagyobb gazdasága 2026-ban 32,0 százalékos migránsok arányával indul, és 2045-re éri el a billenőpontot. Svédország még magasabban, 36,8 százalékon indul, és egy évvel később átlépi az 50 százalékot, míg Belgium 36,6 százalékról 2044-re a migránsok többségévé vált.
Az alternatív forgatókönyv azonban azt mutatja, hogy a politika milyen drámai módon képes megváltoztatni a demográfiai irányt. Dánia migránsok aránya 2065-re az IFR 5 százalékos „fordított fordulópontja” alá esik. Írország követi 2076-ban, Hollandia 2080-ban, Spanyolország 2081-ben és Finnország 2084-ben.
A legélesebb kontrasztot Dánia adja: a status quo alatt végül 2156-ban lépi át az 50 százalékos küszöböt; a remigrációs forgatókönyv szerint a migránsok aránya 2065-re 5 százalék alá csökken.
A Remigrációs Intézet egy nemrégiben létrehozott agytröszt, amely a népességcsere tanulmányozásával és a remigráció tervezésével foglalkozik. Aktivistákat, kutatókat és újságírókat fog össze, kutatásokat, dossziékat és adatvizualizációkat készít, és kampányokat folytat az úgynevezett „demográfiai szuverenitás” és „Európa etnokulturális folytonosságának megőrzése” érdekében.
„A tömeges bevándorlás politikai döntések eredménye”
A műszerfal az IFR eddigi legambiciózusabb projektje, és összefoglalja az intézet üzenetének lényegét: a népességcsere nem elvont és nem is elkerülhetetlen. A tömeges bevándorlás politikai döntések eredménye, és az előrejelzések azt mutatják, hogy a különböző politikai döntések gyökeresen eltérő demográfiai jövőt hozhatnak létre. Az intézet érvelése szerint a remigráció tehát nem pusztán bevándorlási politika, hanem a stabil bennszülött többség helyreállításának és biztosításának mechanizmusa Európa-szerte.
A Save Europe Act 700 000 aláírást kapott, amikor a szervezők előkészítik az uniós bírósági harcot /*! Ez a fájl automatikusan generált */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embed) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i