Úgy tűnik, hogy minden kultúrában van kapcsolat a különböző víztestekkel. Az emberekben belső tisztelet és tisztelet van, amikor a vízről, mint az élet esszenciájáról van szó. Ezért a pogány időkben szerte a világon ezeket gyakran tisztelték és valamilyen istenséghez kötötték. Az ókori rómaiak például különböző lényeket láttak a víz keveredő kristályszerű felszínében. Kisebb isteneket, istennőket, sőt nimfákat kötöttek a forrásokhoz és patakokhoz; ezekre aztán generációkon át emlékeztek. Fontus viszont a kutak és források római istene volt. Az ókori rómaiak október 13-án ünnepelték Fontinalia nevű ünnepüket. Ezeknek az embereknek nyilvánvaló volt, hogy a víz az élet kulcsa, és hogy a természet hatalmas erő; így tiszteletben tartották.
Ahogy akkoriban is, most is van egy ország, amely közvetlenül az eszünkbe jut, ha arra gondolunk, hogy egy nemzet milyen szorosan kötődik az édesvízhez. Ez Magyarország – méretéhez képest sok édesvízkészlettel rendelkező kis nemzet. Az országban található Közép-Európa legnagyobb tava, és számos különböző méretű patak és patak folyik át rajta. A magyarok általában mindig is valahogy úgymond közelinek tartották magukat a vízi kultúrához. Mindig a lápok és a mocsarak, a folyók és a tavak kultúrája volt. Szinte mindig édesvíz. Ez jól megfigyelhető azokon a sportágakon is, amelyekben Magyarország az olimpián és más játékokon is kiemelkedő. Gyakorlatilag az összes csúcssport valamilyen módon vízorientált. Ide tartozik a kajak-kenu, az úszás, az evezés és természetesen a vízilabda. Magyarország uralja a vízisportokat nemzetközi szinten, ami azt jelenti, hogy országosan is rendkívül kemény a verseny.
Fontos megfontolni, hogy egy nemzet miként érhet el ennyit a vízi sportokban, ha nem kapcsolódik a tengerhez. Általában megfigyelhető, hogy azok a nemzetek, amelyek sportolói a legjobban teljesítenek a vízi sportokban, tengerpartiak; gyakran minél hosszabb a partvonal, annál jobban teljesítenek. Ez igaz Angliára, Ausztráliára, számos balkáni államra és az Egyesült Államokra is. Természetesen ezekben a számokban a népesség is nagy szerepet játszik. Ez viszont Magyarországot kissé érdekes kivételnek teszi.
„Fontos szempont, hogy mérlegeljük, hogyan érhet el egy nemzet ennyit a vízi sportokban, ha nincs összeköttetésben a tengerrel”
Az ókorban a víz felé vallott szakralitás ma is nyomokban megtalálható Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy a patakok és kutak nem szent helyekhez, hanem keresztény hithez és személyekhez kötődnek. Ezek lehetnek a Szent Mária – az Istenszülő – különböző szentek és helyi legendák. Ezek a történetek gyakran különböző csodálatos gyógyulásokból vagy megfigyelésekből állnak, amelyek a forrás helyén történtek, és amelyek gyakran megtalálhatók az erdőkben és a nemzet más helyein. A helyiek legtöbbször tudják, hol vannak; olykor egészen híres zarándokhelyek, mint például Mátraverebély-Szentkút, ahol a jelenéseket igaznak tartják, így sok zarándok jut el a vizeire.
Szintén ehhez a történethez kapcsolódik Szent László király (Szent László), a leghíresebb magyar lovagkirály. A legenda szerint közel ezer évvel ezelőtt őt és katonáit az ellenség csapdába esett egy szűk völgyben, és nem tudtak vizet nyerni. Aztán a király, miután lovával átugrott egy szűk völgyön, forrást hozott létre, ahol a lovagló patája landolt. Vannak, akik úgy vélik, hogy a csupasz sziklát a csatabárdjával hasította fel, és több víz keletkezett. Ez sokáig rabul ejtette a magyarság szellemét, tisztelettel és csodálattal töltötte el a nagy király iránt. Ez a legendás patak ma is látogatható. A keleti Cserháti erdővidéken, Mátraverebélytől nem messze található.
Megfigyelhető, hogy Magyarország számos termálfürdőnek ad otthont. Ezt a hagyományt először a rómaiak, majd később a törökök vezették be. Mindkét nép nagy hatással volt, és magával hozta fürdőhagyományait, a házépítéssel együtt. Magyarország gazdag termálforrások és vizek sűrű takarójában. Ezekből az ország méretéhez képest szokatlanul sok van a tájon. Csak Budapesten, a fővárosban található sok forrás és több mint tíz híres működő termálfürdő, amelyek közül néhány turisztikaibb, mint mások. Sokan nem állnak meg, és azt gondolják, mennyire egyedülálló ez egy város számára. A legjobb fürdők közé tartozik a Széchényi Gyógyfürdő, Nyugat-Magyarországon a Gellért Gyógyfürdő, a Lukács Gyógyfürdő és a Hévízi-tó. A Hévízi-tó Európa legnagyobb természetes termálvizű tava. Közel fekszik a Balatonhoz, amely Közép-Európa legnagyobb tava. A Hévízi-tó vize rendkívül meleg, nyáron eléri a 40 Celsius fokot, télen pedig a 20-as fokot is eléri. A víz gyorsan megújul a tó alatti forrásokon keresztül. Igazán egyedi élmény.
Híres magyar találmányok is születtek vízhez kötve. Az egyik legnagyobb a szénsavas víz gyártási eljárásának kidolgozása és megalkotása Jedlik János által. Theodore von Kármán jelentős mennyiséget fejlesztett a folyadékdinamika területén. Az olyan mérnökök, mint Vásárhelyi Pál, nagymértékben hozzájárultak a folyógazdálkodáshoz és -szabályozáshoz a Tisza és a Duna építésével és szerkezetátalakításával. Az, ahogyan ma a vízről mint tudományról gondolkodunk, a folyóink kinézete és folyása, valamint az, ahogyan szódavizet hozunk létre, bizonyos szinten a magyarságnak köszönhető.
Figyelemre méltó, hogy egy ilyen kis, sok édesvízzel rendelkező nemzet hogyan él bőséggel ebből a természeti erőforrásból, és mennyire van körülötte egy egész, szilárdan és egységesen kifejlődött kultúra. Mindenkit csak arra tudok buzdítani, hogy érdeklődjön és értékelje a magyar kultúra és identitás e fontos, de kevésbé tárgyalt aspektusának kiterjedtségét.
The post Egy nemzetről és vizeiről appeared first on Magyar Konzervatív.
