A magyar kortárs szobrászat birodalmában a Baguda művész együttes egy ritka és figyelemre méltó formációt képvisel. Legutóbbi „Perpill” című kiállításuk, amely jelenleg a budapesti Einspach & Czapolai Képzőművészeti Galériában látható, különös hangsúlyt fektet a közösségi teremtés és az egyéni művészeti jövőkép találkozási pontjára. A szobrászat klasszikus hagyományaihoz közeledik a kísérlet és a megújulás szellemével.
Egy homályos falu, amely szimbolikus névvel rendelkezik
A Baguda név egy tényleges, bár kevéssé ismert faluból származik Kelet-Indiában. Az Odisha államban, a Khordha kerület Banapur részlegén található Baguda mindössze 198–102 férfi és 96 nő lakja, és körülbelül 1,66 négyzetkilométeres területet foglal magában. Noha ez szinte láthatatlan a világtérképen, ez a falu szimbolikus célt szolgál a csoport számára.
A 2021 -ben alapított Baguda Collective tíz szobrot tartalmaz. Kiállításaikat nem rögzített kurátori fogalmak szabályozzák, hanem dinamikus és folyamatos művészi párbeszédből származnak. Minden művész új műveket ad a kortárs kérdésekre, az anyagi kísérletekre és a hivatalos feltárásra válaszul. Az együttműködés már a tervezési szakaszban kezdődik, megosztott dokumentáció és ötletek cseréje révén, és folytatódik a kollektív telepítési folyamat során. A hangsúly nem az egységességre, hanem az egyéni perspektívák közötti produktív feszültségre összpontosít.
A hagyomány újraképzelte
A Baguda tagjait nem egy közös stílus egyesíti, hanem a klasszikus szobrászati kánonnal való megosztott és kritikus kapcsolat. Műveik a hagyományos formákat, technikákat és hivatkozásokat oly módon vizsgálják meg újra, hogy újra behirdessenek, nem pedig utánozzák. A megkönnyebbülést és a térfogatot, az ürességet és a tömeget, az áttetszést és a sűrűséget mind a jelentést hordozó elemként kezelik, és egy szobrászati nyelvet képeznek, amely mind kortárs, mind történelmileg tájékozott.
Két hely, két narratíva és egy csendes mesemondó
A kiállítás két különálló galéria területén van elrendezve. A nagyobb helyiségben egy monumentális kerekasztal központi platformként szolgál, ahol minden művész egyetlen tárgyat tett. Ez a megosztott felület láthatóvá teszi az egyéniség és a kollektív jelenlét közötti finom egyensúlyt. A kisebb helyiségben a falra szerelt és közepes méretű szobrászati munkák jelennek meg, a térbeli elrendezés kiemelve a szobrászat performatív aspektusait, hogyan mozog a néző a tárgyak között, és fizikailag kapcsolódik az anyagokhoz.
Az egyik különösen emlékezetes darab előretekintő szobrászati figurát mutat be. Egyedül áll a kiállításon, mivel az egyetlen munka, amelyet írásbeli szöveg kísér. A vers, Heracles tizenhárom És Merena Rudolf írta, hangot ad egy mitikus hősnek, aki elvesztette az összes emlékét. Tudata az égő kövek ágyán botlik, amelyet szétaprózott elvárások és zavart identitás kísért. Az ismétlődő „mondják” kifejezés tükrözi mind a külső igényeket, mind a belső küzdelmet, amíg csak a „semmi apró madár”, amely egy törékeny metafora az énnek tartja. A szobrászat és a szöveg együttesen erõteljes meditációt képez a memória, a felelősség és a jelentés keresésére.
„Perpill” cím: Wordplay és önreflexió
A kiállítás címe, az ‘Perpill’, a magyar kifejezés köznyelvi összehúzódása Pillanatonként (‘Jelenleg’). Ez a művészeket alkalmazó jelenlegi aggodalmakra, anyagokra és megközelítésekre utal. Ugyanakkor a rövidítés az ironikus leválódást hozza létre, mintha egy termék neve lenne. Ez finoman felhívja a figyelmet arra, hogy a kortárs művészeti gyakorlat miként áll be a szélesebb kulturális és piaci erőkbe.„A Perpill ‘több, mint tárgyak gyűjteménye. Ez egy szellemi és vizuális kísérlet, amely összekapcsolja a kollektív teremtés eszményeit a szobrászati hagyomány megújult értelmezésével. A Baguda -csoport példaértékű modellje annak, hogy az egyéni művészeti látás és a közösségi diskurzus hogyan erősülhet, nem pedig aláássák egymást. Ennek során kényszerítő utat kínálnak, amely megőrzi a klasszikus értékeket, miközben értelmesen vonzza a jelenbe.
A Post Baguda – Perpill: A kollektív és az egyén kereszteződése a kortárs szobrászatban először jelent meg a magyar konzervatívon.
