Az alábbiakban egy Lázár Pap által írt cikk fordítása, amelyet eredetileg a magyarban, a Magyar Krónika -ban tettek közzé.
Amerika – az új világ, a lehetőségek földje, a szabad földterület. A 19. és a 20. században a magyarok százezrei hagyták el korábbi életét, hogy átlépjék az Atlanti -óceánot, és messze messze próbálják a szerencsét, azaz „túl a Óperencia”, ahogy a magyar mese megy. A sorozatában, Magyar Krónika Az amerikai és az Egyesült Államokban élő magyar diaszpóra találkozási pontjait vizsgálja.
A „túl az Óperencia” az a kifejezés, amely sok magyar népi meséket kezdődik. A mondat eredete vitatott, de a történetekben betöltött szerepe egyértelmű: az ismert világ határain túlmutató területre utal, ahol senki sem érheti el. Ennek ellenére a hősnek mindig sikerül kilépnie a valóság ismert határain, és elérnie egy olyan helyet, ahol az ismerős szabályok és törvények már nem érvényesek.
Amerika a 19. és 20. század nagy részében volt Amerika. Az Új Világ, a lehetőségek földje, a szabadság földje, ahonnan a pénztelen paraszt visszatérhet hazatérként, ahol a kemény munka gyümölcsöt hozhat, ahol nem volt király, ahol nem volt diktatúra. A magyarok százezrei hagyták el korábbi életét, hogy átlépjék az Atlanti -óceánt, és megpróbálják szerencsét Amerikában. Sokan nem láttak más utat, nem volt más választásuk, néhányuk kalandra, néhányuk politikai okokból, de mindegyik abban a reményben, hogy a dolgok jól alakulnak az Egyesült Államokban.
„Az új világ, a lehetőségek földje, a szabadság földje, ahonnan a pénzeszközök paraszt visszatérhet földtulajdonosként”
Ahogyan csak a mese legfiatalabb gyermeke képes megtenni, az igazi emigránsok élete sem feltétlenül fordult elő. Sokan elvesztették mindazt, ami volt, és visszatért haza diniltel, ha volt pénzük egyáltalán visszatérni. A kemény munka, a szénbányák és gyárak, a rossz lakhatási körülmények korai halálhoz is vezethetnek. Sok családot elrontott a távolság, vagy akár az állandó emigráció is. Azoknak, akiknek sikerült elegendő pénzt takarítani a földterület megvásárlásához Magyarországon, gyakran látták, hogy vagyonát öröklés rontja, vagy amelyeket az amerikai álom története fordulásai megfosztottak, amelyeket otthon készítettek. Ne felejtsük el azonban a legfiatalabb fiát, aki királyságot és hercegnőt nyer; Ilyen történeteket is megtalálni kell – természetesen nem a norma.
A „Beyond the Óperencia” sorozatban, Magyar Krónika Az Amerika és Magyarország találkozási pontjait, valamint az amerikai magyarokat, a finil parasztoktól kezdve a politikai emigránsokig és a szerencsejátékokig. Először is, itt van a századi emigráns története, amelynek szavai segítenek megérteni azokat a célokat, álmokat és terveket, amelyekkel a magyarok a nap folyamán elindultak Amerikába.
„Sok Megyaszóból származó ember akkoriban már Amerikában dolgozott, rokonaim is éltek. Az egyik jól teljesített, megtakarított egy kis pénzt, a másik belefáradt az ott élni és hazaért, de hallottam valakit, aki szintén haza akarta jönni, de nem volt elég pénze a hajójegy vásárlásához. Nem tetszett az otthonom, ami otthon volt, fáradt voltam együtt dolgozni, a saját főnökömnek akartam lenni, ezért úgy döntöttem, hogy Amerikába megyek, remélve, hogy elegendőet keresek, hogy legalább három vagy négy hektár földet vásároljak‘Egy ember 1968 -ban elmondta Julianna Puskás történésznek az amerikai emigráció körülményeiről. Noha az apja megpróbálta elriasztani őt, mondván, hogy „otthon is megélhetni”, a 17 éves fiú úgy döntött, hogy független és szabadon akar lenni.
„A saját főnököm akartam lenni, ezért úgy döntöttem, hogy Amerikába megyek, remélve, hogy eléggé keresek, hogy legalább három vagy négy hektár földet vásároljak”
Az interjúban 1904 és 1909 között az Egyesült Államokban töltött idejéről is beszélt: ”Gyorsan megszoktam az élethez, különös nehézség nélkül. Szabadon mentem bárhová, senki sem mondta el, mit tegyek. Nagyon elégedett voltam az ottani jó ételekkel is, még mindig emlékszem, mennyire jó húsleves volt; Szinte minden nap ettünk, kivéve pénteken, amikor bableves volt. Vasárnap reggelenként zselés leves volt. És mindez egyáltalán nem volt drága. Egy hónapos szoba és tábla csak tíz dollárba kerül.– Még emlékezett néhány magyar dalra, amelyet Amerikában megtanult.
Az amerikai napjaira visszatekintve örömmel, szabadon érezte magát, jól étkezett, nem küzd a pénzügyi problémákkal, sőt, hogy még nem tud megtakarítani és elküldeni pénzének egy részét. A dalok azonban azt mondják nekünk, hogy nem mindenki volt ilyen szerencsés.
„Öt év után 1909 -ben jöttem haza, mert soha nem gondoltam egy percig, hogy örökké ott maradok. Miután láttam, hogy a tervem sikeres volt, hogy elértem azt, amit akartam, felhúztam a tétet és hazajöttem. A pénzzel, amelyet időközben haza küldtem, egy nagyon jó darabot vásároltam több mint 9 hektárból Harkáni bárótól és három legelőt Julcsa Néni Farkas néniktől. Hazatérésem után elkezdtem gazdálkodni. Hamarosan be kellett volna mennem a hadseregbe, de 300 forintot tettem az orvos kezébe, tehát csak nyolc hétig kellett a hadseregben szolgálnom. Ennek ellenére nem tudtam megszabadulni a világháborútól. Végig harcoltam, és háromszor megsebesültem. Mindezek mellett a földem és a gazdaságom számomra egy kis Amerika volt – bár keményen kellett dolgoznom, én sem tartottam Amerikában, és viszont nagyon jól sikerült..
Hősünk elérte azt, amit akart. Hazajött, földet vásárolt, és létrehozta saját kis Amerikáját, akinek a békéje még az első világháború sem tudott megtörni. A második világháború után azonban a történelem beavatkozott.
„A második világháború után egy ideig jó futásom volt, de később Kulak címkével láttam el, és nagyon kínozott voltam. Nagyon nehéz adókkal és bírságokkal büntettem, és bár azt mondtam, hogy nem adom fel a nehezen megkeresett földet, és nem adom el, hacsak nem mértem meg egy másik földet a tengerentúlon, végül csatlakoztam a mezőgazdasági szövetkezetekhez, amikor már nem tudtam megbirkózni a bírságokkal és az adókkal. Most öreg vagyok, itt akarok meghalni. Még egy szép kriptet is készítettem magamnak„Az interjúalanyunk befejezte.
– A hősünk elérte azt, amit akart. Hazajött, földet vásárolt, és létrehozta saját kis Amerikáját, akinek a békéje még az első világháború sem tudott törni ”
Mint látjuk, az Egyesült Államok néhány magyarja azt látta, hogy a kommunista diktatúra elvonja tőlük és családjukat, amiben életen át dolgoztak. Pontosan ez történt a 81 éves magyar „farmerünkkel”, aki sokat élt.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
Az Óperencia túlmutató bejegyzés: „Szabadon mentem bárhová, senki sem mondta el, hogy mit tegyek”, először a magyar konzervatívon jelent meg.
