Az alábbiakban a Pap Lázár által írt cikk adaptált változata, amelyet eredetileg magyarban tettek közzé Magyar Krónika–
Amerika – az új világ, a lehetőségek földje, a szabad földterület. A 19. és a 20. században a magyarok százezrei hagyták el korábbi életét, hogy átlépjék az Atlanti -óceánot, és messze messze próbálják a szerencsét, azaz „túl a Óperencia”, ahogy a magyar mese megy. A sorozatában, Magyar Krónika Az amerikai és az Egyesült Államokban élő magyar diaszpóra találkozási pontjait vizsgálja. Ebben a részben fedezzük fel a Kossuth emigrációt, amely olyan mély benyomást keltett az amerikai társadalomra, hogy a „magyar kultusz” még több mint tíz évvel a magyar kormányzó-elnök turnéját követően még több mint tíz évvel virágzott.
A századi emigráció előtt a legtöbb magyar bevándorló az 1848–49-es forradalom elnyomása után érkezett az új világba, elsősorban Lajos Kossuth 1852-es Amerikában turnéja előtt vagy alatt.
1848 előtt az amerikai társadalom kevés érdeklődést mutatott Magyarország iránt. A Magyarországról szóló egyik első cikk a londoni jelentés volt, amelyet a Pennsylvania Inquirer Philadelphiában 1831 -ben a kolera járványról, amely meglehetősen sötét képet festett országunkról. Az 1848–1849 -es forradalom után az Egyesült Államok politikai tényezőnek kezdte Magyarországot, nem csak egy távoli, egzotikus helyet. A függetlenségi háború legyőzése után az USS Mississippi -t Kütahyába, Türkiye -be küldték, hogy felvegye Lajos Kossuthot, aki ott maradt. Aztán és oda, országunk belépett az amerikai „politikai világ atlaszába”.
A magyar kormányzó elnök először Angliába ment, majd egy rövid tartózkodás után átlépte az óceánt a Humboldt gőzhajó fedélzetén. 1951. december 4 -én érkezett az Egyesült Államokba, és egy napot orvosi vizsgálaton keresztül töltött. A nagybejárat december 6 -án került sor. A New York -i utcákon egy nyilvános ünnepség üdvözölte őt, több mint százezer ember az utcákon, hogy megnézze a magyar szabadságharcosot. A polgármester a következő szavakkal köszöntötte őt: „Bemutatom neked, polgáraimnak, Lajos Kossuthnak, a magyar függetlenség magasztos képviselőjének, az emberi fejlődés bajnokának, az egyetemes szabadság ékesszóló támogatója.” Kossuth angolul tanult a magyarországi könyvekből, így kissé archaikus, de magasztos stílusban beszélt, amely elbűvölte a közönséget. Beszédeit újságokban tették közzé, majd később különböző antológiákban jelentek meg. A „Kossuth-láz” olyan mértékben megfogta Amerikát, hogy a gyermekeket még a „Magyarország George Washington” elnevezésű, Goulash az étterem menükön jelent meg, és a magyar stílusú szőrme kabátok divatossá váltak.
Kossuth Amerikába érkezett a Kongresszus meghívására, de bárhová is ment, hivatalos meghívók áradását kapott. New York -ban részt vett egy bankettben, amelyet a város házigazdája, valamint a sajtó, az Ügyvédi Kamara és a Nemzeti Gárda által szervezett hasonló események, valamint a helyi hölgyek tiszteletére tartott fogadása. A New York-i látogatása után közel hat hónapos turnét kezdett az Egyesült Államokba, beszédeket tartott, és a közvélemény révén megpróbált nyomást gyakorolni az ország vezetésére. Sajnos neki a washingtoni kormány csak magánpolgárként fogadta el őt, azaz nem ismerték el országának hivatalos képviselőjeként.
„Folytatta a köztudatban, mint szabadságharcos és Magyarország függetlenségének szimbóluma, de elvesztette közvetlen politikai relevanciáját”
Kossuth iránti odaadás fokozatosan csökken, miután politikailag irreleváns lett az amerikai közönség számára, mert nem vállalt álláspontot az amerikai hazai kérdésekben, például a rabszolgasággal kapcsolatban. A száműzetés magyar kormányzó elnöke attól tartott, hogy ha megosztó kérdésekről szól, akkor nem tudna számolni a társadalom egészének támogatására, ezért elkerülte az ilyen témákat. Folytatta a köztudatban, mint szabadságharcos és Magyarország függetlenségének szimbóluma, de elvesztette közvetlen politikai relevanciáját az amerikaiak szemében. Ennek ellenére az 1852 -es kampánytúra nem volt teljesen haszontalan, mivel jelentős mennyiségű adományt gyűjtött, és tudatosította az amerikai társadalmat a magyar ügyről, amely elősegítette a bevándorlók későbbi integrációját. Az amerikai emigráció hamarosan elvesztette politikai jelentőségét, így az érkező magyarok elkezdtek letelepedni és gyökereket letette.
A magyarok iránti lelkesedés valószínűleg még mindig pislogott az 1860 -as évek elején. Kiváló példa erre a Béla Estván esete, aki a polgárháborúról szóló magyar irodalomban kiváló helyet foglal el. Ő egyike azon kevésnek, akikről azt hitték, hogy a Konföderáció oldalán harcoltak. Hírnevének tartozott a könyvének Háborús képek délrőlamely elmondta tapasztalatait a polgárháború alatt, és a nap folyamán népszerű olvasmány volt az Egyesült Államokban.
István Kornil Vida kutatása azonban fordulópontot hozott a történetben, kiderítve, hogy Béla Estván végül is csalás volt. Még nem is biztosak lehetünk abban, hogy magyar eredetét, mivel 1827. július 12 -én született Bécsben, Peter Heinrich néven. A magyar forradalomban való részvétele szintén kétséges, és amint kiderült, a polgárháború alatt megpróbált vagyont szerezni a kétes fegyverkezelésekből. Valószínűleg kitalálta az egész magyar identitását, hogy megkönnyítse az új hazájának sikerét. Ez mindazonáltal azt mutatja, hogy akkoriban érdemes volt magyar lenni Amerikában. Estván nemcsak pénzügyi támogatást kapott különféle magyar alapítványoktól, hanem részesült az amerikai közvéleményben lévő magyarok képéből is, amely szerint a magyarok őszinték voltak, szabadságszerető emberek voltak, akik Kossuth mellett vért adtak az országuknak.
Olvassa el az alábbi sorozat korábbi részeit:
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
Az Óperencia túlmutató poszt – Kossuthnak köszönhetően érdemes magyarnak lenni Amerikában, először magyar konzervatívon jelent meg.
