2025. június 27 -én a Francia Állami Tanács (Legfelsõbb Közigazgatási Bíróság) sajnos elutasította az érzelmi, relációs és szexuális neveléssel foglalkozó iskolai program elleni fellebbezést. Ezt a fellebbezést számos francia családi jogi támogatási szövetség kezdeményezte, valamint a diákok 300 szülője, köztük a feleségem és én.
Arra kértük az Állami Tanácsot, hogy törölje ezt a programot, amelyet sokkolónak találunk, és amely sérti a szülői hatalmunkat. Nem nyertük meg az ügyünket, és az EVARS programot tehát szeptemberben hajtjuk végre a franciaországi összes állami és szerződéses magániskolában.
4 és 6 év között a gyermekeknek meg kell tanulniuk a különféle típusú családok megnevezését: „ellentétes nemű szülő, egyszülős, azonos nemű szülő, örökbefogadó, kevert, gyermektelen”. Meg kell tanulniuk azt is, hogy „azonosítsák a sztereotípiákat a játékkatalógusokban, a hirdetésekben és a színek megválasztásában a csomagolásban”, és ennek alapján várhatóan javaslatokat tesznek a tér és játékok terjesztésére az iskola udvarában. A Strasbourgi kísérletként a gyermekeket GPS -nyomkövetőkkel felszerelték, hogy értékeljék ezt a megoszlást a fiúk és a lányok között.
Az óvodában a gyermekeknek „megbízható felnőttek százszorszépét” kell rajzolniuk, és a tanárnak egyértelműen el kell magyaráznia nekik, hogy a megbízható felnőttek nem feltétlenül a szüleik. Ezután az általános iskola során a gyermekeket meg kell tanítani, hogy szüleiknek nincs joga megpördülni őket, mivel a francia törvény által tiltott fizikai erőszaknak tekintik. Minden évben a gyermekeknek gyakorolniuk kell a sürgősségi számok telefonon történő tárcsázását, hogy fizikai erőszak esetén figyelmeztessék a hatóságokat – más szavakkal, ha szüleik verik őket.
„A gyerekeknek„ megbízható felnőttek százszorszépét kell rajzolniuk ”, és a tanárnak egyértelműen el kell magyaráznia nekik, hogy a megbízható felnőttek nem feltétlenül a szüleik”
A középiskolában a program a következőket foglalja magában: fogamzásgátlás, abortusz, LGBT-jogok, nemek közötti átmenet és a nemi alapú diszkrimináció elleni küzdelem. Ezt a programot a Nemzeti Oktatási Minisztérium által jóváhagyott szövetségek, különösen a francia tervezett szülõség tanítják.
A közép- és középiskolában ez nem teljesen új. Amikor hetedik osztályban voltam – alig 12 éves voltam – tervezett szülői szülői kiosztást terjesztett nekünk, 20 tanúvallomással a korunkban az első szexuális tapasztalatunkról. Ezeknek a szexuális tapasztalatoknak a fele homoszexuális volt, és az osztályban sokan hosszú ideig azt hitték, hogy a felünk homoszexuálissá válik. A tizedik osztályban a homeroom -tanárunk elvitt minket, hogy megtekintsünk egy tervezett szülői propaganda filmet az abortuszról (Les bureaux de dieu).
Az EVARS program tehát folytatja azt, ami már létezik Franciaországban. Ez tükrözi az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásainak végrehajtását is. A WHO azt javasolja, hogy „a szexuális oktatás holisztikus megközelítését, születéskor kezdve”. A nemi oktatásnak kötelezőnek kell lennie, a vizsgák tárgyának kell lennie, és „részvételen”.
Az Állami Tanács fellebbezésének elutasítása rossz hír, mivel ez az EVARS program veszélyt jelent a francia gyermekek számára.
Az Állami Tanács határozata ellentétben áll az Egyesült Államok Legfelsõbb Bírósága ugyanazon a napon hozott ítéletével. Az Egyesült Államok Legfelsõbb Bíróságát olyan szülők is petíciót nyújtották be, akik kifogásolták gyermekeiknek az óvodai és általános iskolában nemi műhelyen. A Legfelsõbb Bíróság ezekkel a szülőkkel állt, és arra jogosult, hogy erkölcsi és vallási oktatást nyújtsanak gyermekeiknek – az Egyesült Államok alkotmányának első módosítása által védett jogot.
„Az állam gyermekeink oktatójának szerepét vállalta – nem azért, hogy megtanítsuk őket olvasni és számolni, hanem hogy„ ossza meg velük a köztársaság értékeit ””
A Francia Állami Tanács azonban határozatában nem alapította döntését az oktatási szabadságokra. Ehelyett két alapelvre hivatkozott az oktatási kódexből. Ezek az alapelvek kvázi-totalitáriusok: „A nemzet az iskola elsődleges küldetésének minősül, hogy megosszák a Köztársaság értékeit a hallgatókkal”; „Az oktatás egy nemzeti közszolgálat, amelynek szervezetét és működését az állam biztosítja.”
Az Állami Tanács tehát emlékeztet bennünket, hogy az állam gyermekeink oktatójának szerepét vállalta – nem azért, hogy megtanítsa őket olvasni és számolni, hanem „megosztani velük a köztársaság értékeit”.
Az Állami Tanács legalább gondot okoz arra, hogy azt állítja, hogy a szülőket nem zárják ki az oktatási közösségből, mivel képviselőik vannak az iskolai tanácsokban és a közép- és középiskolák testületeiben, és ez a képviselő információt kérhet.
Ezt apának mondom: ez nem elég nekem. Folytatom a gyermekeimet megfelelően, az EVARS program bojkottálásával.
A szülői hatalom hanyatlásának a franciaországi hanyatlása először jelent meg a magyar konzervatív oldalon.
