A szótár a boldogságot olyan érzelmi állapotként határozza meg, amelyet a sorsával és a körülményekkel való elégedettség jellemez. A tudományos diskurzusban a boldogság fogalma általában a szubjektív jóléthez kapcsolódik, egy olyan keretezés, amely kissé leegyszerűsíti a mérhetőséget.1
„A pénz nem hoz boldogságot” – tehát a mondás megy, és az igazságát folyamatosan megvitatják az anyagi vagyonra épülő világban. A boldogságot erősen befolyásolhatja az ország GDP -je és az egyén pénzügyi helyzete, ám ennek a befolyásának mértéke és jellege továbbra is nyitva áll a tudományos vitára. A boldogság és az anyagi jólét közötti ellentmondásos kapcsolatot szemlélteti a Richard Easterlin által végzett kutatások körüli folyamatban lévő vita.
Az Easterlin empirikus tanulmányai, amelyeket az 1970 -es években tettek közzé, azt sugallják, hogy a gazdasági növekedés nem feltétlenül vezet nagyobb boldogsághoz. Míg az országban a gazdagabb egyének általában elégedettek az életükkel, mint a szegényebbek, a társadalomban az anyagi vagyon növelése nem garantálja az általános boldogság növekedését. Például Japánban az 1960 -as és 1970 -es években az egy főre jutó GDP megduplázódott, ám az élettartam -elégedettség szintje változatlan maradt. Hasonlóképpen, az Egyesült Államokban a reálbérek az 1940 -es évek óta folyamatosan növekedtek, de a boldogság szintje nem mutatott megfelelő emelkedést. Mindkét esetben az elégedettség egy bizonyos ponton túl is csökkent.
„Easterlin empirikus tanulmányai… arra utalnak, hogy a gazdasági növekedés nem feltétlenül vezet nagyobb boldogsághoz”
Annak a következtetésnek a megtámadására, hogy a gazdasági státusz és a boldogság függetlenek, a Easterlin Paradox kritikái empirikus tanulmányokat készítettek, amelyek pozitív összefüggést mutatnak a jövedelem és a szubjektív jólét között. A későbbi kutatások azonban megerősítették a paradoxont, megmutatva, hogy bár a pénzügyi helyzet és a boldogság közötti korreláció alacsonyabb jövedelemszinten erős, jelentősen csökken, mivel az egyének anyagi szűkösségről az anyagi bőségre mozognak. Egyes tanulmányok azt is kimutatták, hogy a kiegészítő anyagnövekedés – mind az egyéni, mind a nemzeti szinten – nem csak nem növeli a boldogságot, hanem valójában csökkentheti azt.
Ebben az összefüggésben a 2021 tavaszán végzett átfogó kutatás a magyar nyelvű hátrányos helyzetű lakosság körében-elsősorban az Erdélyben és a Felső-Magyarországban (a mai Dél-Szlovákiában)-, valamint a magyar nyelvű egyének körében magyarországi közösségek, új felismeréseket kínálnak.2
Összességében a felmérés eredményei azt sugallják, hogy ezek a hátrányos helyzetű csoportok inkább elégedettnek tekintik magukat, mint elégedetlenek. A bejelentett elégedettség szintje nem szélsőséges, hanem csak kissé különbözik a nemzeti felmérések során megfigyelt személyektől.
Ez felveti a kérdést, hogy a rosszabb pénzügyi körülmények között élő egyének valójában jobban elégedettek -e az életükkel, mint azok, akik jobbak. A kérdés nem új, és a vita továbbra is megoldatlan, mind támogató, mind ellentétes érvekkel, valamint empirikus bizonyítékokkal, amelyek az utóbbi években jelentek meg.
Egy társadalmi-politikai kvantitatív kérdőíves felmérésben megvizsgáltuk az élettartam-elégedettség dimenzióit Magyarországon, Erdélyben és Felső-Magyarországon a hátrányos helyzetű személyek célcsoportja között, elsősorban a roma háttérrel. Az eredmények azt mutatják, hogy a pénzügyi helyzet, a lakhatási feltételek, a családi és a kapcsolatkapcsolatok, valamint a család és a barátok szélesebb körű támogatása mind az elégedettség szintjével jár. Általában minél jobb pénzügyi helyzet és annál stabilabb a családi és társadalmi kapcsolatok, annál elégedettebb – vagy boldogabb -, az egyén hajlamos.
A tanulmány azonban nem teszi lehetővé egyértelmű és végleges következtetést arról, hogy a pénzügyi körülmények vagy az emberi kapcsolatok nagyobb hatást gyakorolnak -e a boldogságra Magyarország, Erdély és Felső -Magyarországon felmérett populációk körében. A többváltozós statisztikai modellek elemzése alapján arra lehet következtetni, hogy a legtöbb esetben a pénzügyi és lakhatási feltételekkel kapcsolatos változók magyarázó ereje következetesen erősebb volt, mint a családi státushoz kapcsolódó változók és a társadalmi kapcsolatok az elégedettség szintjének előrejelzésében.
„A tanulmány nem teszi lehetővé… végleges következtetést arról, hogy a pénzügyi körülmények vagy az emberi kapcsolatok nagyobb hatást gyakorolnak -e a boldogságra”
Mindazonáltal, mielőtt elfogadnánk azt az elképzelést, miszerint az anyagi vagyon egyértelműen meghatározza a boldogságot, érdemes megkérdezni, hogy miért lenne ez a helyzet, a célcsoportunk általános boldogságszintje összehasonlítható a társadalom nagyságrendjével. Egy nemrégiben készült tanulmányban a Galbraith és a kollégák3 (2024) az őslakos népek és a kis közösségek tagjainak élettartam -elégedettségét vizsgálta – olyan csoportok, amelyek általában alacsony pénzügyi helyzetben vannak, és gyakran kizárták a globális felmérésekből. Az eredmények azt mutatják, hogy ezekben a közösségekben az élettel való elégedettség összehasonlítható a gazdag országokban. A kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy az élettel való elégedettség magas szintje nem igényel anyagi gazdagságot, mivel a közösség és a természetes környezet szerepe kompenzálhatja a gazdasági hátrányokat.
Ez arra utal, hogy szükség van egy árnyaltabb megközelítésre, amikor megkérdezi az embereket, mennyire elégedettek az életükkel – és figyelembe véve az egyes válaszadók referenciaértékét, amikor a válaszuk megfogalmazásakor használják. Hogyan értelmezi a válaszadó a használt mérési eszközt? Könnyű belátni, hogy az elégedettség jelentése a körülményektől függően jelentősen eltérhet. Például azok számára, akik az alapvető biztonságra összpontosítanak-követik Maslow igényeinek hierarchiáját-az elégedettség a stabilitáshoz és a biztonsághoz kapcsolódhat, míg másoknak, akiknek alacsonyabb szintű igényei már kielégítettek, az elégedettség szorosabban kapcsolódhat a kapcsolatokhoz vagy az önmegvalósításhoz.
- Ed Diener, „szubjektív jólét”, Pszichológiai közlemény95 (3), 1984, 542–575, https://doi.org/10.1037/0033-2909.95.3.542.
︎ - Székely Levente, „A Boldogság TerméSete A Hátrános Helytetű TársaDalmi CSOPOROTOKBAN”, IN: Székely Levente és Illyés Szabolcs (szerk.) Aranypántok-Magyar Romák És Hátrános Helyzonűek Krakpát-MedencébenMCC Press, Budapest, 2024, 217–242. ︎
- Eric D Galbraith és társai, „A magas élettartam-elégedettség beszámolt az alacsony jövedelmű kis léptékű társadalmak körében”, Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratai121 (7), E2311703121, https://doi.org/10.1073/pnas.2311703121. ︎
︎
A bejegyzés a pénz vásárol boldogságot? A hátrányos helyzetű társadalmi csoportokban a boldogság természete először jelent meg a magyar konzervatívnál.
