A Nagyházi Contemporary jelenleg az Aphrodisias, az Endre Kecső magyar festő kiállítása, május 31 -ig Budapesten tartja a kiállítást. A kiállítás az ókori görög város, Aphrodisias örökségére összpontosít, amelyet a művész a kortárs festészet médiáján keresztül reinál.
„Ma itt gyűltünk össze, mert a művész szerelmes” – jegyezte meg a kiállítás kurátora az április 29 -i megnyitó során.
De ez a szeretet nem a teljesítésről szól, hanem a vágyról szól. Nem a mindennapi érzelmekből fakad. Ez egyfajta platonikus szeretet, amelyet Afrodisias ókori városában a művész és az Aphrodite között vált ki. A Kis -Ázsiában található Aphrodisias évszázadok óta szent központ volt a szépségnek, a léleknek és az isteni tiszteletnek. A város, mint egy művészi csomópont, a város mély vallási jelentőséggel bírt; Az Aphrodite -nak szentelt templom már a 3. században nyúlik vissza.
Az idő múlásával Aphrodisias a nyilvános rituálék helyszínéről a személyesebb és pszichológiailag mélyebb vallási élménybe került. A rejtélyes vallások növekedésével – amely hangsúlyozta a belső átalakulást, a beavatást, az üdvösséget és a túlvilág ígéretét – a város döntő kapcsolatává vált a szellemi gyakorlat fejlődésében. Még elősegítette az utat a kereszténység kialakulásához, amely e hagyományok sok elemet tartalmazott. Fontos szempont, hogy maga Aphrodite nem volt pusztán görög találmány; Képe megtestesítette a keleti termékenységi kultuszok, köztük az anatóliai istennő Cybele örökségét. Ez a fúzió a nők termékenységének, természetének és szeretetének univerzális szimbólumát váltotta ki.
Ez a réteges történelmi és kulturális örökség élénken tükröződik a KECSő Endre festményeiben. Ahelyett, hogy nosztalgiába engedne, munkái egy kortárs lencsén keresztül idézik az ókori világot. A szimbólumok, figurák és kompozíciók narratívát alkotnak, amely a nézőt a mitológiai eredetből az időtlen emberi kérdésekig vezeti. KECSő arra törekszik, hogy átadja a tartósság érzetét – az örökkévalóságot az ősi narratívák mélyébe ágyazva. Művészete az európai hagyományhoz tartozik, amely a múlt szimbólumait nemcsak esztétikai motívumokként, hanem a szellemi öröklés formáinak tekinti.
Jelenlegi hét festmény sorozatában, a Hédoné -tól az Erosig, a KECSő az isteni múzeumot egyesíti. Érzékiséget és vágyat hoz a mindennapi életbe, de szentséget és áldást is idéz elő. A vastag színekkel festett élénk, elektromos férfi figurák szimbolizálják a szaporodást – a vonal kezdetét és a család megőrzését. A művész itt kifejezi az ember teljesülését a múzsájával való unióján keresztül – az egyiket választotta.
Noha Aphrodisias várost végül egy földrengés pusztította el, az Aphrodite kultusza elviselt. Manapság a története nem csak a vágyakozás, hanem egy olyan, amely szemlélteti, hogy a hitrendszerek és kultúrák hogyan épülnek egymásra, alakítva az emberiség szellemi képzeletét.
Ez a világ, amelybe Endre Kecső meghív minket – itt a Nagyházi -ban.
A Muse és a Myth közötti hozzászólás – a NACO házigazdája az Endre KECSő Aphrodisias kiállításán, először magyar konzervatívon jelent meg.
