Az Európai Unió egy éve ünnepelte Nicușor Dan Európa-párti jelölt győzelmét az ultranacionalista George Simion felett Románia elnökválasztási versenyében, remélve, hogy a mérsékelt elnök stabilitást hozhat és véget vethet a kelet-európai tagállam elhúzódó politikai válságának.
Most, egy évvel később az ország még mélyebb válságba került, mivel a Szociáldemokrata Párt (PSD) kilépett az amúgy is törékeny kormánykoalícióból – amely a PSD-ből, a jobbközép Nemzeti Liberális Pártból (PNL), a liberális-progresszív Mentsétek meg Romániát Uniót (USR), valamint a Magyar kisebbségi Demokrata Szövetséggel a Romániában összefogott RMDSZ-ből (RMDSZ) állt. a Románok Szövetsége (AUR) megbuktatta Ilie Bolojan miniszterelnököt.
A PSD és az AUR jelenleg a két legnagyobb párt a román törvényhozás alsóházában, 219 parlamenti helyet birtokolnak, ami mindössze 14-gyel marad el a miniszterelnök leváltásához szükséges többségtől. Nicușor Dan elnök egyelőre kizárta az AUR-tól függő kormány kinevezését; azonban végül nem maradhat más választása, ha az indítvány sikeres lesz. A cikk írásakor rendelkezésre álló információk szerint a szavazást várhatóan május elején tartják.
A jelenlegi válság mögött két fő ok áll. Az első a koalíció alapvető ideológiai törékenysége, mivel elsősorban azért hozták létre, hogy az AUR-t távol tartsák a hatalomtól – ezt a stratégiát egyre nehezebb fenntartani, tekintettel arra, hogy a párt minden hiteles közvélemény-kutatásban nagy fölénnyel vezet a mainstream pártok előtt. A második, az elsőhöz szorosan kapcsolódó tényező a megszorító intézkedések, a költségvetési konszolidáció és az EU-hoz kötődő reformok üteme körüli elmélyülő vita.
Az Európai Unió egyik legnagyobb költségvetési hiánnyal küzdő Bolojan kormánya kiadáscsökkentést, strukturális reformokat és szigorúbb költségvetési fegyelmet szorgalmazott annak érdekében, hogy a kritikus augusztusi határidők előtt milliárdos forrást biztosítson a Recovery and Resilience Facility (RRF) számára. A PSD egyre inkább ellenezte ezeket az intézkedéseket, azzal vádolva a miniszterelnököt, hogy „gazdasági és társadalmi összeomlást” okoz, nem egyeztetett a koalíciós partnerekkel, és olyan reformokat folytat, amelyek politikailag sértik a párt érdekeit és társadalmi bázisát.
Potenciális tőkeáttétel az uniós finanszírozási tárgyalásokon
Románia ismét politikai válságba süllyedésével egy időben történelmi választási vereséget szenvedett Magyarország hosszú távú vezetője, Orbán Viktor, amely megnyitotta az utat a Tisza-párt és Magyar Péter előtt, hogy a jelenleg befagyott uniós források felszabadítását célzó EU-pártibb menetrendet folytasson, amelynek egy része – a román esethez hasonlóan – szintén augusztusi határidőhöz kötött.
A kibontakozó romániai válság kimenetelétől függően a regionális politika több fontos módon is átformálódhat. Az alábbi elemzésben két olyan forgatókönyvet mutatunk be, amelyek Magyarország, az új kormány és az erdélyi magyar kisebbség szempontjából különösen jelentősek.
Ha a bizalmatlansági indítvány sikerrel jár, és nem alakul ki stabil többség – ami egyre valószínűbb forgatókönyv – Románia egy elhúzódó átmeneti kormányzás időszakába léphet, vagy ismétlődő sikertelen koalíciós tárgyalásokba kerülhet. Ez valószínűleg aláásná a strukturális reformok végrehajtását, növelné az uniós támogatások elvesztésének kockázatát, és végső soron erősítené az EU-ellenes hangulatot az országban.
Egy ilyen fejlemény geopolitikai nyitást jelenthet Magyarország új kormánya előtt a Brüsszellel folytatott tárgyalásokon a jelenleg befagyasztott uniós forrásokról. Már megkezdődtek a tárgyalások Magyar Péter Tisza-pártja és az Európai Bizottság között a finanszírozás feloldásához szükséges reformok végrehajtásáról.
„Egy ilyen fejlemény geopolitikai nyitást teremthet Magyarország új kormánya előtt a brüsszeli tárgyalásokon”
Amikor Brüsszel 2022-ben befagyasztotta ezeket a forrásokat, felszabadításukat 27 úgynevezett „szuper mérföldkő” teljesítéséhez kötötte, amelyek a korrupcióellenes intézkedésekhez, a közbeszerzések átláthatóságához, az igazságszolgáltatás függetlenségéhez és a szélesebb körű jogállamisági garanciákhoz kapcsolódnak. Lényeges, hogy mindaddig nem lehet kifizetést teljesíteni, amíg mind a 27 mérföldkövet teljes mértékben végre nem hajtják, ami továbbra is a Bizottság hivatalos álláspontja marad.
A korlátozott időkeret miatt Magyarország számára gyakorlatilag lehetetlen mind a 27 mérföldkövet augusztus előtt teljesíteni, ami azt jelenti, hogy a finanszírozás egy része – mintegy 10 milliárd euróra becsülve – végleg elveszhet. A román válság azonban olyan körülményeket teremthet, amelyek között Brüsszel egyre inkább arra a következtetésre jut, hogy a Magyar Péter vezette részben megreformált, de együttműködő Magyarország stratégiailag előnyösebb, mint egy újabb eszkalálódó regionális konfrontáció, amely a források teljes elvesztése esetén jöhet létre.
Ez nem feltétlenül jelentené Magyarország számára a jogállami feltételrendszer formális feladását – ami komoly jogi és politikai kockázatokkal is jár –, hanem a „fázisos feltételrendszer” rugalmasabb modellje felé való elmozdulást: gyorsított műszaki jóváhagyások, a reformok látható előrehaladásához kapcsolódó részleges kifizetések, valamint a mérföldkövek pragmatikusabb értelmezése az augusztusi határidő előtt.
Egy ilyen forgatókönyv ironikus geopolitikai fordulatot is eredményezne. A régióban – különösen az orbáni Magyarországhoz fűződő viszonyban – sokáig az EU „minta-tanítványaként” emlegetett Románia egyre inkább az instabilitás forrásává válhat, míg a Tisza alatti Magyarország Brüsszel által preferált közép-európai sikertörténetté válik.
Nem kívánt feszültségek
Van azonban egy másik forgatókönyv is, amely negatívan érintheti az erdélyi magyar kisebbséget, és komoly fejfájást okozhat a soron következő Tisza-kormánynak. Nem elhanyagolható a lehetőség, hogy az AUR hatalmas befolyást szerezhet a következő kormányon, akár külső támogatóként, akár radikálisabban – bár kevésbé valószínű – magából a koalícióból.
Az AUR és vezetője, George Simion nemcsak az euroszkepticizmus, hanem a keményjobboldali ultranacionalista és magyarellenes platform révén is előtérbe került. Ez a retorika ugyan mérsékeltebbnek tűnt az elmúlt években, de korántsem tűnt el teljesen. Maga Magyar élesen bírálta Orbán Viktort, miután a tavalyi elnökválasztási kampányban a leköszönő miniszterelnök hallgatólagosan támogatta Simiont, miközben a magyar kisebbség elsöprő többséggel támogatta Nicușor Dant Simionnal szemben a választáson.
Magyar azóta többször is jelezte, hogy miniszterelnökként ki kíván állni a határon túli magyar kisebbségekért, vagyis egy ilyen forgatókönyv alapvető – és nem kívánt – feszültségeket szülhet a kétoldalú kapcsolatokban.
A fő kérdés azonban túlmutat a retorikán. Simion legfontosabb javaslatai az állami kiadások csökkentésére a parlamenti képviselők számának csökkentése és a politikai pártok támogatásának csökkentése. Első pillantásra ezek legitim elit- és intézményellenes intézkedéseknek tűnnek. A gyakorlatban azonban aránytalanul érintenék a kisebbségi pártokat, és akár a magyar kisebbség parlamenti képviseletét is veszélyeztethetik.
Az RMDSZ jelenleg erősen támaszkodik a széttagolt koalíciós politikára, az erdélyi területi koncentrációra és az intézményi alkuerőre, nem pedig a széles körű nemzeti támogatottságra. Az elmúlt évtizedekben a román politikán belül visszatérő királycsinálóvá nőtte ki magát, hatékonyan védi és képviseli az erdélyi magyar közösség érdekeit.
„E javaslatok együttes hatása jelentősen csökkentheti az RMDSZ politikai befolyását”
A parlamenti létszámleépítés ugyanakkor emelné az effektív választói küszöböt, csökkentené az RMDSZ mandátumarányát és gyengítené hagyományos királycsinálói szerepét. Ugyanakkor a pártfinanszírozás megszorítása jobban sújtaná a kisebbségi pártokat, mint a szélesebb adományozói hálózattal és erősebb médiaökoszisztémával rendelkező nagyobb román pártokat. E javaslatok együttes hatása jelentősen csökkentheti az RMDSZ politikai befolyását, koalíciós relevanciáját és kisebbségi érdekvédelmi képességét.
Ugyanakkor Magyar ígéretet tett arra, hogy visszamenőlegesen felülvizsgálják, hogyan használták fel Erdélyben az Orbán Viktor alatti magyar kisebbségi közösségeknek juttatott forrásokat. E források egy része állítólag – közvetve – az RMDSZ ökoszisztémájának megerősítésére irányult, civil szervezeteken, kulturális kezdeményezéseken és más szervezeteken keresztül. Ezeknek a forrásoknak a felülvizsgálata és esetleges csökkentése tovább gyengítheti a legnagyobb magyar kisebbséget képviselő pártot, és ezzel együtt annak politikai képviseletét és egységes hangját a román törvényhozáson belül.
Összességében ezek a fejlemények végső soron Magyar Pétert az eredetileg tervezettnél jóval határozottabb és konfrontatívabb Románia-politikára kényszeríthetik. Ha az RMDSZ intézményesen gyengül, miközben az AUR egyidejűleg befolyást szerez a román állam felett, Budapest egyre inkább arra a következtetésre juthat, hogy a koalíciós politikán keresztüli közvetett képviselet már nem elegendő az erdélyi magyar kisebbségi érdekek védelméhez, ami a hivatalba lépő kormányt a közvetlenebb diplomáciai nyomás és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos erősebb retorika felé tolja.
Egy ilyen elmozdulás jelentős eltérést jelentene az elmúlt évek viszonylag pragmatikus magyar–román viszonyától, ugyanakkor nemkívánatos külpolitikai feszültségeket is teremtene egy olyan közigazgatásban, amelynek elsődleges politikai fókusza továbbra is a hazai átalakításon és intézményi reformon marad.
The post Magyarország stratégiai paradoxonnal néz szembe, ahogy a romániai válság mélyül appeared first on Magyar Konzervatív.
