Ez az esszé részben objektív, részben szubjektív beszámolója a magyar identitásra vonatkozó megfigyeléseimnek. Célja, hogy olyasvalamiről festsen képet, amit néha nehéz megragadni, ugyanakkor kíváncsiságot ébreszt és további felfedezésre ösztönöz.
A magyar kultúrát és identitást mesék és folklór veszi körül. Amennyire én érzékelem, ez már régóta így van. Mélyen mitikus tulajdonsága van a magyar nemzeti karakternek, mind eredetében, mind kifejezésében. Ez a minőség adja a nemzeti identitás formáját és figyelemre méltó mélységét. Az ember gyökereit, gondolkodásmódját, nyelvét és kifejezésmódjait egy nagyszerű fára vezetheti vissza, amelyben sok más hagyomány és befolyás található és virágzik.
Az első történetek a kereszténység magyarok körében való elterjedése előtti időkből valók, a sok évtizedig tartó nagy nemzeti hittérítés előtt.
Az egyik ilyen mese a Legenda a csodás szarvasrólvagy Csodaszarvas mondája. A magyar hagyomány legősibb történetei közé tartozik. A legenda egy gyönyörű fehér szarvas szarvasról mesél, amely a vadászokat, Hunort és Magort buja és termékeny földre vezeti. Ahogy üldözik az állatot, elbűvöli őket az üldözés. Amikor elérik ezt a csodálatos helyet, a szarvas eltűnik, és hirtelen rájönnek, hol vannak.
A rengeteg vad, víz és növényzet elragadtatva úgy döntenek, hogy maradnak, és letelepítik az embereiket. A szarvasbika eltűnését gyakran isteni jelként értelmezik, amely a magyar népet a Kárpát-medencei szánt hazájába kalauzolja. Ez a mitikus legenda évszázadokon keresztül formálta a magyar képzeletet, és hozzájárult a nemzeti identitás kialakulásához.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a turul, az eurázsiai sztyeppék legendás madara, ma is fontos helyet foglal el a magyar képzeletben. Az utóbbi években megújult az érdeklődés az ősi magyar pogány hagyományok és életmódok iránt, sokan a turult tekintik legfőbb jelképüknek.
„Magyarország legmélyebben keresztény korszakában is gyakran megőrizte a turul identitásszimbólum jelentőségét”
Ezen a résújításon túlmenően a lakosság egyes részei között szélesebb körű tisztelet érzett ezen ősi gyökerek iránt. A turul még a legmélyebben keresztény korszakban is megőrizte identitásszimbólum jelentőségét, bár jelentése korszakonként és kulturális kontextusonként változott.
Egy másik nagyszerű mese az Emese álma vagy Emese álma. Ez a történet nagymértékben megfelel az elsőnek, amely a mitikus szarvasról, a magyar törzsek érkezéséről szól. Ebben a mesében Emese, Álmos édesanyja látomásban látja leereszkedni Turult, a nagy magyar mitikus madarat, és megérti, hogy fiút fog szülni, akit Álmosnak hív, aki a magyarság nagy vezérévé válik. Álmos vezeti később a magyarokat, fia, Árpád pedig az, aki bevezeti őket a Kárpát-medencébe. Tőle származik az Árpád-ház, a magyar királyok és királynék jelentős vonala. A család számos szentté avatott szentet is tart számon.
Számtalan nagy és kisebb történet övezi az Árpád-házat és az évszázadok során onnan előkerült magyar szenteket. Ezek azok a keresztény narratívák közé tartoznak, amelyeket a magyar kultúra megőrzött és dédelgetett.
A legkedveltebbek közé tartozik I. Szent László magyar király története (Szent László király) és Magyar Szent Erzsébet (Szent Erzsébet). A hagyomány szerint egy hadjárat során László katonái egy kopár völgyben rekedtek, és szomjúságtól szenvedtek. A király imájára a csodával határos módon forrás keletkezett, hogy ellássa őket vízzel.
Szent Erzsébet a szegények iránti jótékonyságáról emlékezik meg. Egy jól ismert legenda azt meséli, hogy kenyeret hordott a rászorulóknak annak ellenére, hogy megtiltották neki. Amikor szembesült vele, és megkérték, hogy árulja el, mit hordott, a kosarában lévő kenyér csodálatos módon rózsává változott.
Ezeket a csodákat ma is ábrázolják a templomokban szerte Magyarországon, és továbbra is nagy tisztelettel kezelik őket. A vallásos művészetben Szent Lászlót gyakran csatabárdot tartva ábrázolják, míg Szent Erzsébetet rózsákkal.
A magyar legendáriumon belül számos más ismert népmese található. Ezek olyan történetek, amelyek nemzedékeken át szájról szájra szállnak, és ilyen vagy olyan formában széles körben ismertek maradnak. Köztük van A csillagszemű juhász (Csillagszemű juhász) és A Só (A Só).
Ezek a mesék gyakran egy szerény származású főhőst követnek nyomon, aki nagy utazásra vagy kalandra indul egy nehéz feladat után. Gyakran szerepelnek rajtuk hercegek és hercegnők, valamint mitikus lények, például sárkányok és más legendás lények. Ezekbe a történetekbe számos erkölcsi lecke és meglátás van beágyazva.
A mesékkel való találkozás egyik legjobb módja a könyvek és filmek. Számos magyar feldolgozás továbbra is széles körben hozzáférhető marad, és már egészen kicsi kortól kiválóan bevezeti a magyar kultúrát, miközben maradandó értékeket és tanulságokat is közvetít.
További érdekesség Magyarország sajátos animációs hagyománya, amely gyakran a nemzeti folklór és irodalmi művek adaptálására helyezi a hangsúlyt. A legjelentősebb produkciók közé tartozik A fehér kanca fia (Fehérlófia) Jankovics Marcell világhírű magyar animátor és rendező.
„A film pszichológiai és szimbolikus elemeket tartalmaz, amelyek egy tágabb, szinte mitikus világképet tükröznek”
Az 1981-ben megjelent, merész és rendkívül jellegzetes vizuális stíluson keresztül közvetíti az eredeti mítosz hangulatát és témáit. A film pszichológiai és szimbolikus elemeket tartalmaz, egy tágabb, szinte mitikus világképet tükrözve, amely olykor sztyeppei hagyományokhoz kapcsolódik, és amelyben a valóság különböző területei közötti egyértelmű különbségek kevésbé hangsúlyosak, miközben a korabeli kortárs filmkészítési technikákat alkalmazza.
Jankovics több jelentős magyar irodalmi alkotást is készített, többek között Johnny Corncob (János vitéz) írta Petőfi Sándor Toldi by János Arany, és Az ember tragédiája (Az ember tragédiája) Madách Imre. Ezeket a műveket széles körben úgy tekintik, mint a magyar irodalom animációs adaptációjának fontos hozzájárulását.
A magyar kultúra gazdag történetekből és mesékből áll, amelyek sokféle témát és formát ölelnek fel. Értelmes tanulságokat tartalmaznak, és az írott irodalomban és időnként animációs filmekben is bemutatják őket. Gyakran van bennük egy sajátos magyar érzékenység is, egy bizonyos kulturális esszencia, amely világnézetben vagy stílusban tükröződik. Mindegyik más-más perspektívát kínál, amelyek a magyar szellemiség kifejezőinek tekinthetők.
