Noha a Kraus naftali (1932–2018) név valószínűleg ismeri a magyar zsidó olvasókat, talán nem ismert a nagyobb közönség körében. Íróként, újságíróként – és nem utolsósorban egy lelkes Lubavitcher Hasid – Kraus számos könyvet és cikket írt a judaizmusról, számtalan magyar zsidót visszatért vissza Jiddishkeit Az 1989. évi rendszerváltás utáni években. Kraus Budapestben született egy ortodox család számára, és gyermekeként túlélte a holokausztot a gettóban. 1949 -ben készítette Aliyaha katonaságban szolgáltak, majd később az izraeli sajtóhoz héber, magyar és még jiddis nyelven írták. (1)
Krainus, mint egy kemény vonalú vallási cionista és szerzőként, aki a magyarban (többek között) közzétette Kraus, érthető módon felhívta a Kattár-korszak állambiztonságának figyelmét. Különösen provokálta a kommunista rezsim haragját azáltal, hogy rendszeresen megtámadta a magyar izraeliták nemzeti képviseletének (Magyar Izraeliták Képviselete, Miok) együttműködési vezetését a most nagyrészt elfelejtett jobboldali izraeli-hungár újságban. A Hét Tökre (A hét tüköre)szerkesztette Ervin Abádi. Ezeknek a tüzes cikkeknek a másolata rutinszerűen landolt az egyházi ügyek (Álllami Hivatal, áh) állami ügyekért felelős tisztviselők és bürokraták íróasztalaira (Álllami. Noha az állambiztonság közel 20 éve figyelte Kraus tevékenységeit, ezt a történetet eddig nem fedezték fel.
Noha a dokumentumok csak töredékes formában maradtak fenn, továbbra is világossá teszik, hogy a hatóságok Kraust veszélyes, reakciós cionistaként regisztrálták. A nevét megemlítő legkorábbi rekord egy 1967. április 5 -én kelt jelentés, amelyet az állami biztonsági hírszerző állomás írt (OR rezidentúra A magyar nyelven, azaz a Diplomatákként pózoló titkos hírszerző tisztviselők) a tel -avivi magyar nagykövetségnél. A nagykövetségnél állomásozó titkos rendőr felsorolta azokat az újságírókat, akikkel kapcsolatba lépett (természetesen anélkül, hogy tudták volna az ő valódi személyazonosságát):
„Kraus Naftali, az újság újságírója Maarivaz ünnepi kiegészítő szerkesztésén dolgozik. Ő felel a papíron a magyar témákért. Körülbelül 35 éves, magas, vastag, vallási meggyőződés – tehát hosszú szakállt nőtt. Politikai szempontból jobboldali. Meglehetősen gyakran találkozom vele, általában a cikkeivel kapcsolatban. Még nem tudtam tőlem értékes információkat szerezni, mivel nyilatkozataiban nagyon óvatos. Tavaly ősszel megismerkedtem vele, amikor telefonon felhívott és irodalmat kért az 1956 -os ellenrevolúcióról. Házas.‘(2)
Önmagában nem meglepő, hogy egy hírszerző tiszt egy jobboldali cionistával beszél, mivel feladata az volt, hogy Izraelben a lehető legtöbb lehetséges kapcsolatot azonosítsa. Ugyanakkor egyértelműen nem voltak képesek mélyebb kapcsolatot létesíteni Kraus-szal, mivel Magyarország az 1967-es hat napos háború után diplomáciai kapcsolatokat szakított meg Izraelrel, és a hírszerző állomás tagjai hazatértek.
A Kraus -ról szóló következő dokumentumot nyolc évvel később írták, de egyértelművé teszi, hogy az újságírót időközben nem felejtették el. 1975 júniusában rejtett vizsgálatot indítottak a népszerű zsidó író ellen, György Moldova ellen feltételezett cionista kapcsolatai miatt. Noha Moldova nem volt cionista, gyanú alá esett egyszerűen azért, mert Kraus -tól levelet kapott Izraelben, gratulálva neki a holokauszt -trilógia első kötetéhez, és érdeklődött a közelgő részletekről:
„Kraus Naftali, az izraeli újság szerkesztője Maariv1975. május 2 -án kelt levélben tájékoztatta a György Moldova -t, hogy a cikk közzétette legutóbbi irodalmi munkáját, és gratulált. Azt is megkérdezte, hogy a másik két kötet beállítása milyen beállításra kerül.(3)
„Noha Moldova nem volt cionista, gyanú alá esett egyszerűen azért, mert Kraus -tól levelet kapott Izraelben”
Megdöbbentő, hogy ez önmagában elég volt ahhoz, hogy rejtett vizsgálatot indítson Moldova ellen, annak ellenére, hogy maga a dokumentum elismerte, hogy Kraus nem jelenik meg a központi ellenállási nyilvántartásban, és az egyetlen „bűncselekménye” az volt, hogy egy izraeli újságban „követi az úgynevezett„ magyar ügyeket ”, és alkalmanként megjegyzi őket.”
Önéletrajza szerint 1984 májusában először visszatért Budapestbe, miután évek óta elutasította a vízumkérelmeit. „Azok, akik a budapesti döntéseket hozták ebben a kérdésben, tudták, ki vagyok – és az elutasítások egyértelműek” – írta. Azt állította, hogy rájött, hogy mind a telefonját, mind a szállodai szobát hibáztatták. Talán ez igaz volt, talán nem – az ellenfélszolgáltatások minden bizonnyal figyelték őt, de addigra a hazai felügyeleti technológia meglehetősen kifinomult volt, és nem olyan primitív, mint Kraus feltételezte. Azt is állította, hogy interjút készített a Lásló Bai -val, az áh osztályvezetőjével, amely állítólag annyira rosszul ment, hogy amikor 1985 végén újból felvette a vízumot, azt tagadták. Kraus szerint végül Alajos Chrudinák volt-egy újságíró, aki más néven erősen Izrael-ellenes álláspontjáról ismert-, aki a Belügyminisztérium húrjait húzta, hogy vízumot biztosítson neki. Kraus azt is hitte, hogy az eredeti vízummegtagadás a hírhedt özvegy, Mrs. Géza Seifert, a MIOK fõtitkára „felmondása” miatt következett be. (4)
Talán így történt, talán nem, de az biztos, hogy egy úgynevezett napi operatív információs jelentés (Napi operatív tájékoztatja a Jelentés -t, Noij) 1986 januárjától a Kraus vonatkozásában fennmarad. Ezeket a NOIJ -ket 1979 és 1990 között készítették az ország különféle állambiztonsági ágazatai, hogy tájékoztassák a Belügyminisztérium vezetését. A jelentés szerint Kraus Naftali, akit a „Belépési tilalom listáján” felsoroltak, módosított néven-‘Karausz Naftali’-n-lépett be Magyarországra, és tárgyalásokat tartott az állami tulajdonban lévő kiadói társaságnál (Lapkiadó Várllalat) Norbert Siklósi -val, a magyar eloszlásról Hét Tökrejobboldali magyar nyelvű újsága, amelyet Izraelben tettek közzé.
Kraus és cionista munkatársai idézték, hogy „nem számít, hogy a magas politika mit diktál, az számít a két ország közötti barátság” – egy nemes érzés, amelyet a jelentésben a vádemelésként mutatnak be. Mérésként megjegyezték, hogy a Belügyminisztérium III./II-4. Minisztériuma (ellenintézet) figyelemmel kíséri az újság eloszlására vonatkozó tárgyalásokat. (5)
A következő noij – 1986 nyarától – még érdekesebb részleteket oszt meg Krausról. Ez szerint az ellenfél elleni küzdelemben több fiatal cionistát célzó „Menóra” kódnév alatt bizalmas vizsgálatot folytatott: többségük később nem vált közszereplőkké, kivéve András Rácz matematikusot, aki nyíltan elismerte az ügyben való részvételét a Zsófia Mihancs -vel folytatott 1995 -ös interjúban. A NOIJ feljegyezte, hogy a fiatalok izraeli kapcsolatokkal rendelkeznek, köztük a matematikus Eliezer (később a Zsidó Ügynökség képviselője Magyarországon) és Kraus Naftali -val. A fiatalok vallási leple alatt végezték cionista tevékenységeiket, de már fontolóra vették, hogy mindent fel kell adni. (6)
Ez utóbbi megjegyzés azt sugallhatja, hogy az állambiztonság már bizonyos intézkedéseket hozott velük szemben, sőt, egy másik Noij szerint 1987 áprilisától kezdve a csoportot operatív eszközökkel oldották meg 1986 őszén. Aliyah– A jelentés szerint Kraus, akit „a csoport egyik izraeli vezetõjének” neveztek, az egyik célzott cionistának hívták Izrael telefonján, és „gratuláltak nekik, hogy engedjék meg, hogy emigráltak Izraelbe”. Azt állította, hogy ők lesznek az „első fecskék”, és távozásukat „a felszabadulás ünnepének” nevezik. Ezen információk forrása a telefonos megfigyelés volt. Az operatív intézkedések vonatkozásában megjegyezték, hogy az ellenfél ellenség folytatja a bizalmas vizsgálatot. (7)
„Azt állította, hogy ők lesznek az” első fecskék „, és távozásukat„ a felszabadulás ünnepének ”nevezik.
Egy hónappal később egy másik NOIJ számolt be Kraus tevékenységeiről. Ennek szerint a „K-monitoring” (a levelek forgalomfigyelése) révén az ellenfél megtanulta, hogy Kraus levelekben több kapcsolattartót írt Magyarországon-például az író és költő, András Mezei, valamint az író és az újságíró, Rapcsáni-az ő gondozói, akik megtudták a holdiumi július asszimilációjának. Megkérte János Kőbámai írót, hogy írjon A Hét Tökre kb. ‘Hogyan és milyen módon látja a fennmaradó magyar zsidóság megmentésének lehetőségét. Azt akarta, hogy foglalkozzon azzal, hogy mit jelent zsidó lenni Magyarországon, ha nem vallásos, és mi az, ami gyermekeit zsidóvá teszi. Kraus véleménye szerint csak egy zsidó általános iskola létrehozása megmentheti a kis zsidó fiatalokat az elveszettől és az asszimiláció halálos veszélyétől.„A jelentés kimondja, hogy a„ Menóra ”ügyben folytatott bizalmas vizsgálat folytatódik. Mivel a levelek, amelyeket Kraus több embernek írt, elfogtak, logikus arra a következtetésre jutni, hogy az izraeli újságíró leveleit kifejezetten megfigyelték. (8)
Végül volt egy utolsó Noij -jelentés a Krausról 1989 januárjától, amelyet ismét az ellenfél. Ennek megfelelően Kraus – aki akkoriban Magyarországon tartózkodott – arról tájékoztatta a Miklós nevű kapcsolatot a Magyar Kereskedelmi Kamarában, hogy a New York -i magyar konzul tanácsot adott neki, hogyan lehet eltávolítani az utazási feketelistáról. A jelentés kimondja, hogy a Belügyminisztérium (BM) III/II-4 divíziója 1983 óta tartotta Kraust a feketelistán, mivel cikkei megtámadják a Magyar Népköztársaságot. „A jelenlegi egy belépési vízumát operatív okokból adták meg”-a jelentés kijelentette, hogy sok dolgot jelenthet, beleértve azt is, hogy Kraus mozgásait és kapcsolatait szeretné figyelemmel kísérni, vagy behúzni őt. A BM II/II-4 részlege megígérte, hogy szorosan követi az eseményeket, és tájékoztatja a BM III/I Csoport igazgatóságát, vagyis a hírszerző szolgálatot. Valószínűleg azonban nem volt sok időük erre, mivel a kommunista diktatúra kevesebb, mint egy évvel később összeomlott. (9)
Noha itt nem tudtuk feldolgozni a Kraus újságírói munkáját, a sajtó-áttekintő anyagok egyértelműen azt mutatják, hogy az izraeli újságíró tompa értelemben gyakran kritizálta a szocialista magyarországi szocialistát és annak megfelelő zsidó vallási vezetõit-a kritikát, amely nyilvánvalóan igazolható és jól megérdemelt volt. Cserébe a kritikus cikkeket gondosan archiválták, a rezsim által nem tetszett részeket aprólékosan aláhúzták, és nyilvánvalóan ezen (többek között) alapultak, hogy Kraust a feketelistára helyezték.
Összességében egyértelmű, hogy Kraus vallásos izraeli magyar publicista volt, aki jogosan megszerezte a kommunista diktatúra haragját. A tevékenységeinek akadályozása érdekében rejtett eljárást indítottak, és beszélgetéseit és levelezését közvetlenül és közvetetten figyelték meg; Más szavakkal, évtizedek óta kezelték a rezsim ellenségének. Bár érdekes – és kissé megosztó – karrierje már önmagában is értékes volt, ezek a részletek kétségtelenül gazdagítják a Kraus és a szocialista állam biztonságával kapcsolatos ismereteinket.
(1) Kraus naftali, AZ ikldozat Vissztér, BP, Polgart, 2002.
(2) ÁLLAMBIZTONSÁGI SZOLGALATOK TörRTENETI LEVÉTTARA (ÁBSZTL), 3.2.5. O-8-089/3, 171.
(3) ÁBSZTL, 3.1.5. O-18657, 7.
(4) Kraus, AZ ikldozat Vissztér, 33–38., 64–66., 69–71.
(5) ÁBSZTL, 2.7.1. III/II-20/1986.01, 30.
(6) ÁBSZTL, 2.7.1. III/II-137/1986.07, 22.
(7) ÁBSZTL, 2.7.1. III/II-80/1987.04, 24.
(8) ÁBSZTL, 2.7.1. III/II-93/1987.05, 14.
(9) ÁBSZTL, 2.7.1. III/II-7/1989.01, 10.
A Post Kraus naftali vs kommunista állambiztonság: A zsidó asszimiláció megállítása először magyar konzervatívon jelent meg.
