2026-ban a Brave New World nemzetközi fejlesztési segítségért van itt, és ez egy sivár. A válságoktól sújtott világban az ODA (Official Development Assistance) hozzájárulásai szabadon esnek az OECD-országokban, 2025-ben 23,1 százalékkal csökkennek, az ODA támogatási része pedig a csökkenést, 29,1 százalékot.
Természetesen az USA forráslevonása okozta ennek nagy részét, beleértve az Ukrajnának nyújtott segélyt is. Figyelemre méltó az is, hogy ez nem történelmileg alacsony szint, mert ezekkel a csökkenésekkel most ismét a 2015-ös segélyáramlások szintje körül vagyunk.
Mégis világos, hogy a jelen pillanatban nem a nemzetközi fejlődés pénzügyi bőségéről van szó, és ez a helyzet az olyan történelmi kedvezményezett régiókban is, mint Afrikában. Más régiókkal összhangban a szubszaharai Afrikának nyújtott ODA 26,3 százalékkal csökkent, ami nagyobb, mint az általános csökkenés.
Ahogy a globális gazdaságban tágabb értelemben, a fejlesztési segélyek „olcsó pénzének” korszaka is véget ért. A jelenlegi hivatalos fejlesztéstámogatás nemcsak csökken, de a fennmaradó forrás egyre nagyobb hányada irányul legalább részben visszatérítendő kedvezményes hitelekre, nem pedig közvetlen támogatásokra.
A valóság az, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalások újragondolása nem azért érkezett el, mert a feltörekvő régiók elérték az ideális fejlődési küszöböt, hanem azért, mert a fejlett országokban rejlő lehetőségek falba ütköztek. Az USA újraértékeli kötelezettségvállalásait, az EU az agresszív Oroszországgal küzd, és mindenki izgatottan figyeli, mit jelenthet a globális gazdaság számára a Hormuzi-szoros körül kialakult helyzet.
A nemzetközi szolidaritás és a nemzetközi segítségnyújtás koncepcióinak tükrözniük kell a viszonylagos erőforrások szűkösségének új valóságát. A döntéshozóknak fontossági sorrendbe kell állítaniuk a kérdéseket, és látniuk kell, hogy a fejlett országok a korábbinál szerényebb erőforrásokkal hogyan tudnak még mindig hatni. Ezzel párhuzamosan esedékesek a fejlesztési célok különböző ütemezésű újraértékelései is.
Különféle módon lehet megközelíteni ezeket a célokat. Az erőforrások szűkös időszakában az egyik legfontosabb követelmény, hogy a partnerek hatékonyan hangolják össze és célozzák meg erőforrásaikat. Magyarország számára fontos szoros partnercsoport lehet a visegrádi négyek, amelyek potenciálisan kiterjesztik az együttműködést Ausztriára és Romániára is.
„Az erőforrások szűkössége idején az egyik legfontosabb követelmény, hogy a partnerek hatékonyan koordinálják és célozzák erőforrásaikat”
A tapasztalatok széles skálája van ezen országok között. Az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságába való belépés után Csehország, Lengyelország és Szlovákia a hagyományos ODA-ügynökségek fejlesztésének útját választotta, Magyarország pedig a nem ortodox módon, a keresztényüldözés kérdését a keresztény közösségeket célzott fejlesztési segélyekkel foglalkozó ügynökség, a Hungary Helps fejlesztését választotta.
A többi V4 ország nagy hangsúlyt fektet Kelet-Afrikára és a posztszovjet szférára, a Hungary Helps pedig globális hatókörrel rendelkező válságintervenciós segélyszervezetté fejlődött, amely nagyobb hangsúlyt fektet a Közel-Keletre és a Száhel öv nyugati régióira.
Ebben az új helyzetben a jobb együttműködés és koordináció esedékes. Legalább szóba kerül a V4 „újraindítása” az évek óta tartó eltérő külpolitikai utak után, és itt az ideje, hogy ezt a nemzetközi fejlődésre is kiterjesszék. Ezek közül a Hungary Helps különleges tapasztalatait is szóba kell hozni, tekintettel arra, hogy egyedi módszereket dolgozott ki a helyi közösségekkel való közvetlen kapcsolattartásra, és nagy befolyást szerzett a segélyközösségben, amióta létezik.
Az együttműködés és az információmegosztás konkrét mintáit természetesen az egyes ügynökségek határoznák meg. Az egymással való szorosabb együttműködés lehetőségei között szerepel azonban a „kísérleti területek” kiválasztása, amelyek az egymás közötti együttműködés próbapadjaiként, a nagyobb regionális együttműködés mintáiként szolgálhatnak.
A két nagyobb régió, ahol ezeket a területeket kell választani, a nagyobb Száhel-övezet és a nagyobb posztszovjet szféra. Utóbbiban Lengyelország Ukrajnával, Szlovákia és Románia Moldovával, Magyarország és a Török Államok Szervezetének országaival szerzett egyedülálló tapasztalatai hasznosíthatók ilyen célokra.
A Száhel-övezet számára fontos a tágabb régión belüli fókuszpont meghatározása. Ebben a tekintetben fontos partner lehet Nigéria. Bár Nigéria viszonylag nagy gazdasága, összetett belpolitikája és számos segélyszervezet jelenléte miatt nem a nemzetközi segélyek kiemelt célpontja, az országnak még mindig jelentős fejlesztési szükségletekkel kell szembenéznie.
Nigéria haderő-sokszorozóként is szolgálhat. Mind a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségében, mind a tágabb Száhel-övezetben központi szerepet játszik. Ha az európai országok a fejlesztési támogatást a puha hatalom kiépítésének eszközeként kezelik, a nigériai projektekre való összpontosítás később elősegítheti a szélesebb körű együttműködést Abujával a segélyek és a gazdasági kezdeményezések terén az egész régióban, feltéve, hogy az együttműködés révén létrejön a kölcsönös bizalom és jóindulat.
Az egyik olyan terület, amelyet a közép-európai fejlesztési segítségnyújtás ilyen újszerű formái megcélozhatnak, Nigéria Közép-öve. A régió a gazdák és a pásztorok közötti erőszak számos gócpontjából áll, és jelentős lehetőségeket kínál nemzetközi segélyek és fejlesztési projektek számára.
Példaként a Plateau State-et tekintve, a viszonylag enyhe éghajlat és a főváros közelsége miatt már jelentős segélyezési és tapasztalati hálózat jött létre. Mindazonáltal a régió továbbra is az erőszak, az illegális bányászat körüli feszültségek és az infrastruktúra-fejlesztési igények miatti kitelepítésekkel néz szembe Nigéria egyik legsűrűbben lakott államában.
„A régió továbbra is az erőszak, az illegális bányászat körüli feszültségek és az infrastruktúra fejlesztésének súlyos igénye miatti kitelepítésekkel néz szembe”
Visszatérve az együttműködés kérdésére: A közép-európai segélyszervezetek már rendelkeznek tapasztalattal a régióban. A Hungary Helps például szorosan együttműködik a helyi vallási közösségekkel, és széles körű ismertségnek örvend ott. Ez a meglévő hálózat és tapasztalat erős alapot jelenthet a jövőbeli projektek tervezéséhez és elindításához.
Természetesen a valóság mindig bonyolultabb: a projektek időérzékenyek, miközben a szervezeti és szakpolitikai prioritásokat is egyensúlyban kell tartani. Ennek ellenére az alapötlet nem kötődik egy adott helyhez, régióhoz vagy segélyszervezethez. Alkalmazható a fennsík államra, a Száhel-övezetre tágabban, vagy akár Üzbegisztán vagy Kirgizisztán régióira.
Ebben az új pénzügyi környezetben a közép-európai segélyszervezeteknek szorosabban kell együttműködniük. Új megközelítéseket kell kidolgozniuk, például meg kell határozniuk a „kísérleti projektek” fókuszterületeit, ugyanakkor figyelembe kell venniük azt is, hogy az ilyen kezdeményezések milyen regionális puha hatalmat generálhatnak. Az ezekben a régiókban már aktív szereplők tapasztalataira kell építeniük. Ezzel jelentősen bővíthetik lábnyomukat, és idővel hozzájárulhatnak egy sajátos közép-európai együttműködési modell kialakításához a fejlesztési segítségre szoruló feltörekvő gazdaságokkal és társadalmakkal.
Ez a cikk részben a Duna Intézet cikkéből készült Magyarország segít: Plateau állam és lehetőség más ODA ügynökségek számára a szerző által.
The post Közép-európai fejlesztési segély a forráshiány korában: kihívások és lehetőségek appeared first on Magyar Konzervatív.
