„Csak a monoteizmusnak lehet állandó oktatási hatása” – állította Ernő Finácsy – egy olyan nyilatkozat, amely valószínűleg vitát vált ki a 21. században. Mégis, a 20. század elején Magyarországon, ezt a közismert professzortól ezt az állítást elfogadták józan észnek. A 20. században az oktatásban részt vevő magyar konzervatívok közül Ernő Finácsy neve kiemelkedik. Kiemelkedő oktató és egyetemi professzor, sok jövőbeli tanárt és alakított gondolkodásmódot tanított a pedagógia és az oktatás területén.
Ernő Finácsy (1860–1935) egy zamatos időszakban élt és dolgozott a magyar történelemben, amely magában foglalta az első világháborút, a Trianon-szerződést, amelynek eredményeként Magyarország elvesztette területének közel kétharmadát-és a nagy depresszió kezdetét. A didaktikáról és az oktatás történetéről szóló egyetemi előadásokról híres (az előbbi posztumálisan a hallgatói által közzétett) Finácsy számos könyvet is írt a pedagógia történetéről.
Ez a cikk áttekintést nyújt Ernő Finácsy életéről, valamint a pedagógiáról és az oktatás tágabb céljáról szóló véleményéről.
Élete
Finácsy 1860 -ban Budaban született a pénzügyi tisztviselők családjába. Az alap- és középfokú oktatás befejezése után 1880 -ban egyetemi diplomát szerzett a latin és a görög tanítására. 1881 és 1885 között középiskolákban tanított, majd a vallás- és közoktatási minisztériumban kezdett dolgozni, a középfokú oktatási politikára összpontosítva.
1891 -ben Finácsy -t kinevezték a Nemzeti Közoktatási Tanácsba – a legmagasabb oktatási hatóságba Magyarországon -, ahol hozzájárult a tantervek, a vizsgálati rendeletek és a szélesebb körű oktatási politika reformjaihoz.
„Finácsy… kulcsszerepet játszott a magyar oktatás modernizálásában”
Később saját mentorát, Ágost Lubrich -t, a Budapesti Egyetem pedagógia professzoraként váltotta át. Közel három évtizeden keresztül oktatási elméletet, didaktikát és az oktatás történetét tanította 1930 -ban nyugdíjba vonulásáig.
Finácsy szintén kulcsszerepet játszott a magyar oktatás modernizálásában. 1924 -ben segített Kunó Klebelsberg oktatási miniszternek olyan jogszabályok kidolgozásában, amelyek új típusú középiskolát (Reáliskola) hoztak létre, amelynek célja a háború utáni Magyarországi oktatás reformja. A Magyar Pedagógiai Társaság vezetőjeként Finácsy segített a kortárs viták kialakításában az általános és középiskolai reformokról, a záróvizsgaról (Matura) és a rendeletekről.
Élete vége felé Finácsy megengedte a hallgatóinak, hogy közzétegyék a didaktikáról szóló előadásait, bár meghalt, mielőtt nyomtatottan látta őket.
Munkája
Finácsy pedagógiai filozófiája nagy hangsúlyt fektetett az erkölcsi fejlődésre. Úgy vélte, hogy az egyén legmagasabb célja – és kiterjesztéssel – a nemzet – erkölcsileg egyenesen állt. Fő befolyása Johann Friedrich Herbart volt, akinek a pedagógia megközelítése az erkölcsi gondozással integrált. Finácsy azonban nem volt kritikátlan Herbart -ról: nem értett egyet bizonyos nézetekkel, különösen a tanterv szerepével kapcsolatban, és vitatta a Herbartian ötletek merev értelmezését olyan későbbi számadatokkal, mint például Tuiskon Ziller.
„Véleménye szerint az oktatás története bizonyította az emberiség fokozatos erkölcsi fejlődését”
Finácsy az oktatás tisztelt történésze is volt. Öt fő könyvet írt, amely a pedagógia történetét átfogó, az antikvitástól a 19. századig terjed. Művei, amelyek kiterjedt forrásanyagukról és tiszta szerkezetükről ismertek, széles körben használt tudományos erőforrásokká váltak. Úgy vélte, hogy a múlt tanulmányozása nemcsak a képzett közvélemény számára, hanem különösen a tanárok számára is nélkülözhetetlen, így nem befolyásolják őket divatos, de sekély innovációk vagy kísérleti trendek. Véleménye szerint az oktatás története bizonyította az emberiség fokozatos erkölcsi fejlődését.
A didaktikáról szóló előadásait – gondosan átírták és szerkesztették a hallgatók által – halála után két kötetben tették közzé, 1935 -ben és 1937 -ben.
Ernő Finácsy életének nagy részét az oktatásnak és a pedagógiának szentelte. Tanítása és írása révén a jövőbeli oktatóknak mind történelmi alapot, mind erkölcsi iránytűt nyújtott. Könyvei nélkülözhetetlen olvasássá vált az egyetemi hallgatók generációi számára.
„Hitt a férfiakban, hitt az emberiség több ezer éves konszenzusának szankcionált és garantált eszményeiben és értékeiben” – írta István Mésáros 1984 -ben. Ezek a szavak megragadják Finácsy életének lényegét. A magyar oktatáshoz való hozzájárulása óriási volt, és az oktatás történetével kapcsolatos ösztöndíja párhuzam nélkül marad.
A Post Ernő Finácsy és az oktatás erkölcsi célja a 20. századi Magyarországon először jelent meg a magyar konzervatívon.
