Eunsok Paik professzor 2005 óta tanítja a jogi jogot a dél -koreai Pohangban, a Handong Nemzetközi Jogi Iskolában. Az Egyesült Államok Harvard Egyetemen filozófiai diplomát szerez, és az Egyesült Királyság Oxfordi Egyetemen jogi diplomát szerzett. A Matthias Corvinus Collegium által rendezett nemrégiben megrendezett rendezvény egyik kiemelkedő előadója volt. Annak is kedves volt, hogy exkluzív interjút adjon weboldalunkon.
***
Amikor felkeresték Önt, hogy részt vegyen ezen az MCC konferencián, és elolvasta annak címét, amely a kultúra, az identitás és az alkotmány, a dél -koreai Legfelsőbb Bíróság nemrégiben történt ügye, nem pedig az alkotmánybíróság, ahogyan megkülönböztette, ami a házassághoz és az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódott. Megmagyaráznád, miért választottál az esetről, és az eset háttere volt?
Jobbra. Azt hiszem, az az oka, hogy miért gondoltam erre az esetre, mint a mai beszélgetésem anyagát, az az volt, hogy az alkotmányossággal kapcsolatban a kulturális örökségre gondoltam. Nyilvánvaló, hogy a kulturális örökség egy erős konnotációval jár, amely nagyon egyedi egy adott országban, egy adott testpolitikában, vagy egy nagyon specifikus politikai közösségben. Másrészt az alkotmányosság gondolata feltételezi, hogy ennek alapja valami megosztott, ami gyakori. Tehát valami, ami egyedi egy adott politikai közösségre vagy a testpolitikára – az én preferált kifejezésemre – valami olyan alkotmányosság természetében lenne, amely valami olyasmit feltételez, amely ugyanakkor univerzális, olyasmi, amit megosztanak. És ki kellett állnom egy példával, ahol ez a kettő közötti interakció, amit az univerzálisnak hívok, és valójában összejön.
Úgy gondoltam, hogy a házasság intézménye nagyon jó példa lehet az intézmény természete miatt, amelyet a legális és a politikai előttinak neveznék-mivel még az Egyesült Államok Legfelsõbb Bíróságai is elismerték a híres házassági határozat elõtt elismerten, hogy a házassági intézmény valójában az Egyesült Államok alkotmányát megelőzi. Tehát ebben az értelemben univerzális. Bármely politikai közösség, és ebben az esetben az alkotmányos rend annak részeként lenne, amit a házasság intézményének hívunk. Ugyanakkor ugyanakkor, hogy ezt az intézményt hogyan kell támogatni, előléptetni és továbbfejleszteni, az a választható alkotmányos rendszer feladata. Általában azt gondoltam, hogy ez egy nagyon jó példa, ahol az egyetemes és a konkrét interakció illusztrálható, és ebből a szempontból megközelítettem a bírósági határozatot. És természetesen a bírósági határozat nagyon zavaró fejlemény volt.
A közönség számára való tisztázás érdekében: úgy döntöttek, hogy az azonos nemű pár esetében mindkét félnek ugyanazt az egészségügyi ellátást kell lefednie, amelyet az egyik fél munkáltatója nyújt, ez helyes?
Jobbra. És ezt a döntést a Koreai Alkotmánybíróság összefüggésében hozták meg, amelyben soha nem úgy döntött, hogy alkotmányosan védett jog az azonos neműek házasságához, mivel a koreai alkotmányban kifejezett rendelkezés jelenléte van, amely szerint a házasságnak a két nem egyéni méltóságán és egyenlőségén kell alapulnia. Tehát, hacsak nem és addig nem létezik alkotmánymódosítás, ami nem nagyon valószínű, nem hiszem, hogy az Alkotmánybíróság érvénytelenítené minden olyan törvényt vagy hivatalos intézkedést, amely kezelné a különféle nemű két személy és az azonos nemű két személy közötti kapcsolat kapcsolatát. Most, mivel ez nem valósul meg, azt hiszem, hogy azok, akik valóban sürgetik ezt a kérdést, szeretnének bíróságokhoz jönni, majd kipróbálni más módszereket, hogy megszerezzék azt, amit akarnak. És azt hiszem, ez nagyon zavaró fejlemény.
Pontosan ez történt az Egyesült Államokban, azt hiszem, az aktivisták is, akik az igazságszolgáltatási ágra érkeznek, megkerülik a politikai folyamatot, és bizonyos érveket tesznek egy bizonyos többségnek a bíróságon.
Tehát nem ért egyet az Obergefell kontra Hodges döntésével? Gondolod, hogy a Legfelsõbb Bíróságnak másképp kellett volna uralkodnia?
Valószínűleg a legmegfelelőbb módja annak a kérdésnek, hogy a bíróság elismerte a házasságot alapvető és alapvető társadalmi intézményként, nem a bírósági döntéshozatal révén. Inkább a politikai folyamaton keresztül kell lennie. Ez a döntés azonban azt szemlélteti, hogy a kilenc tagú Legfelsõbb Bíróság öt igazgatója valójában eldöntheti, hogy mi az alkotmány az egész országban egy olyan intézmény vonatkozásában, amely annyira alapvető és nélkülözhetetlen.
Tehát, visszatérve a koreai helyzethez, a kihívó alapvetően azt állította – és véleményem szerint sajnos a Koreai Legfelsõbb Bíróság elfogadta -, hogy két azonos nemű személyéből lényegében megegyezik a különféle nemű két személy, a férj és a házas feleség, vagy a de facto házaspárként élõ kapcsolat. Ez a kettő ugyanaz a helyzet, vagy eltérő helyzetek? Ha másképp helyezkednek el, akkor természetesen másképp kezelése nem lenne az egyenlőség elvének megsértése. De attól függ, hogyan határozza meg e két csoport alapvető jellemzőit. Ha a házastársot, amely a legfontosabb ötlet a házasság szempontjából, meghatározzuk, amelyet úgy értünk és határozunk meg, hogy az egész civilizációnk története során az egész volt -, akkor ezt az ötletet nem lehet kiterjeszteni egy olyan kapcsolatra, amely nem felel meg a leírásnak. Ehelyett a koreai Legfelsõbb Bíróság az együttélés, a támogatás és a hűség alapján a „megosztott gazdasági közösség” gondolatát használta. Ha ezt úgy veszi, hogy ez a házassági kapcsolat alapja, akkor természetesen lehetőséget kínál arra, hogy minden más kapcsolat bekerüljön. És azt hiszem, ezt tették a Legfelsõbb Bíróság bírája.
Dél -Korea szintén jelentős demográfiai válsággal néz szembe; Dél -Koreában nagyon alacsony a születési arány. Ebben az összefüggésben fontosabb a szaporodásra összpontosító hagyományos házasság intézményének védelme.
Örülök, hogy megemlítette ezt, mivel Dél -Korea az összes OECD országban a legalacsonyabb. A bíróság azonban elismert egy olyan kapcsolatot, amelynek még az az esélye sem, hogy hozzájáruljon, amint azt az Egyesült Államok Legfelsõbb Bírósága mondta, az emberi faj, vagy a koreai faj túlélése és létezése, és ezt a kapcsolatot ugyanolyan kefével kezeli, mint az a lehetőség, amelynek lehetősége van az emberi faj hordozására. Számomra ez egy nagyon rossz jogi érvelés, és ez egy nagyon rossz alkotmányos megközelítés, mivel bírósági by-pass-ot tesz, ahelyett, hogy a rendszeres alkotmányos diskurzuson átmegy, és egy bizonyos számú bírósági bíróság révén megkerüli a politikai folyamatot, amely azt diktálja, hogy mi számít az egyik legfontosabb alapvető társadalmi intézménynek.
Volt néhány hír erről a kérdésről, azaz hogy az inkumbens párt, a Korea Demokrata Párt állítólag egy új segélycsomag bevezetését tervezi a magyar modell alapján, amely nagyon kedvező feltételekkel kölcsönözne kölcsönöket azoknak az embereknek, akik hajlandóak gyermekeket szülni és gyermekeket nevelni. Van valami hasonló, amiről hallottál? Ez valódi fejlemény az országodban?
A koreai kormány, nem csak az inkumbens kormány, hanem az összes korábbi kormány, akár egy másfél évtized jó részében is, szinte mindent megpróbált, minden elképzelhető dolgot annak érdekében, hogy ösztönözze az embereket, hogy több gyermeket szüljenek. De mégis, miután csak egy csillagászati összeget költöttünk, továbbra is a születési arány legnépesebb alján maradunk. Tehát vannak más dolgok is, amelyek a képbe kerülnek.
Valami más kapcsolódik a Legfelsõbb Bíróság határozatához, hogy nem igazán küld egy biztató üzenetet egy olyan országnak, ahol nem büszkék lehetünk a születési ráta alsó részére, hogy azt mondjuk, hogy látja, ez nem változtat abban, hogy mire törekszünk a férj és a feleség között, akik minden szándékukban állnak, hogy férjként és feleségként éljünk. Csak az, hogy nem benyújtották ezt a formanyomtatványt, hogy a kapcsolataik egyrészt törvényesen és szándékosan felismerjék őket, és két azonos nemű személynek, akiknek még a családi vonalon sem lehetnek hordozni. Látja, hogy ez az idézet, azt hiszem, ez egy Skinner vs Oklahoma nevű eset, amelyet a Legfelsõbb Bíróság idézett a Loving vs Virginia -ban, majd Kennedy igazságszolgáltatás felvette az, hogy „a házassághoz való jog alapvető érdeklődés”. És ez nem kérdés. Miért? Ennek oka az, hogy alapvető fontosságú az emberi faj túlélése és folyamatos létezése szempontjából.
Más kapcsolatokkal kapcsolatban természetüknél fogva nincs ilyen lehetőségük. És így nem gondolom, hogy ez egy jó alkotmányos helyzet, amelyet a Koreai Legfelsõbb Bíróság létrehozott, ez nem járul hozzá semmi javításához, vagy a jobb változáshoz.
De az alkotmányodnak van a két neme a szövegben.
Legalábbis ez van, legalábbis. És azt gondolom, hogy a nagyközönség nagyon erős támogatásával nem hiszem, hogy az alkotmánybíróság valószínűleg ezt ellenzi.
Mi, azt hiszem, itt, Magyarországon, csak elfogadott egy módosítást, amely meghatározza a két nemet.
Jobbra. És ezért gondolom, hogy a Koreai Legfelsõbb Bíróság és azok, akik az Egyesült Államokban, mint az Egyesült Államokban, tovább akarnak nyomni, használni akarják az igazságügyi csatornát. Ha nem látják túl jó kilátást arra, hogy mit akarnak a politikai folyamaton vagy a rendszeres alkotmányos folyamaton keresztül, akkor a bírósághoz érkeznek, és csak annyit kell tennie, hogy a bírák többsége az oldalukon legyen. És azt hiszem, mi történik.
Tehát hadd tegyek fel egy kicsit szélesebb körű kérdést. Felolvastam az életrajzodon. Jogi oktatását az Egyesült Államokban kezdte meg, igaz?
Koreában kezdtem, majd az államokba mentem, hogy befejezzem egyetemi tanulmányaimat.
Ó, sajnálom. De nagyon széles perspektíva van a dél -koreai és az amerikai jogrendszerről. Hogyan hasonlítanád a kettőt? Melyek a fő különbségek? Tudom, hogy például Dél -Koreában nincs zsűri tárgyalás. Helyes vagyok ebben?
Igen és nem. Korea korlátozott mértékben vezette be csak a büntetőeljárásokra, amit a zsűri rendszernek hívhat, de nem olyan, mint a közjogi rendszer, ahol a zsűri ítélet valóban kötelező. Koreában nem ez a helyzet. Tehát, amit kísérleti alapnak hívhat, Korea értékelte a zsűri rendszerének értékét. Visszatérve egy régi angol zsűri rendszerhez, amely alapvetően a helyiek, akik nagyon jól ismerték az ügy tényeit, bíróvá tették.
A tények, nem pedig a bíró keresője, igaz?
Azok az emberek, akik a közösség tagjai voltak, tudták a legjobban, mi történt. Így természetesen a zsűri testület tényleges célját a legjobban azok a helyiek fogják megtenni, akik tudták, mi történt. Korea megpróbálta korlátozott mértékben beépíteni. Tehát a zsűri rendszer csak büntetőeljárásokra vonatkozik, de a zsűri ítélete sem kötelező. A bíró feladata. Mivel azonban a rendszer bevezetésének fontosságát figyelembe véve, a legtöbb bíró valóban elfogadja a zsűri megállapításait.
A kötvényt, amely az óvadékot szabadon előzetes tárgyalásnak tekinti, Koreában ritkán adják ki, ellentétben az Egyesült Államokban, amint megértem. Ez egy másik fő különbség?
Ez nem a fő különbség. A jogalapú tárgyalásokat még nem vezették be a koreai bűncselekménybe, ám erről is nagyon sok beszélgetés folyik.
Általánosságban elmondható, hogy azt kell mondanom, függetlenül attól, hogy ez jó vagy rossz a koreai teljes jogrendszerre, megtekintheti az Egyesült Államok törvényeinek néhány fő jellemzőjét, és szélesebb körben a közjogot, amelyet az évek során bevezetnek a koreai jogrendszerbe. Tehát sokat láthat, ami alapvetően a közjogi vagy az amerikai jogrendszer funkcióját mutatja be Koreába. Nem mondhatom, hogy ez általános kérdés, rossz dolog. Láthatta ezt a fejlődés jeleként, vagy talán az egymást előnyös különböző jogrendszerek közötti interakció előnyeinek. Maga a koreai alkotmány 1947 -ben az Egyesült Államok alkotmányának hatalmas befolyása alatt állt, amikor még a II. Világháború vége után még mindig volt az amerikai katonai jelenlét az országban. Nagyon sok nagy hatással volt az Egyesült Államok alkotmánya a koreai alkotmányra is.
Az univerzális és a konkrét poszt – Eunsok Paik professzorral készített interjú először jelent meg a magyar konzervatívon.
