Ahogy belépünk 2026-ba, a választások küszöbön állnak Magyarországon. Idén április 12-én a magyar emberek szavaznak, hogy új kormányt válasszanak. Mivel rohamosan változik körülöttük a világ, és a határon túl is folytatódik a nagy háború, a magyar választóknak el kell dönteniük: továbbra is a Fideszre bízzák a geopolitikai vihar vezetésével, vagy fogadást kötnek Magyar Péter Tisza-pártjára, hogy új kormányzási stílussal vezesse Magyarországot?
Az eredményt néhány héten belül megtudjuk. A választások előtt mégis furcsán vegyesnek tűnik a hangulat – hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Minden bizonnyal úgy érződik, hogy a Tisza-pártiak kezdeti lendülete mögött elfogyott a lendület. Tisza üzenete mintha eltávolodott volna attól a kezdeti optimizmustól, amely Magyar agresszív paranoiába való felemelkedését kísérte. Újévi beszédében Magyar megdöbbentette az országot azzal, hogy a következő hetekben drónnal végrehajtott szabotázscselekményeket hajt végre a kormány, nehogy miniszterelnök legyen. Ezek nem egy magabiztos jelölt szavai.
Ennek ellenére úgy tűnik, Magyarországon és különösen a világ többi részén az emberek megosztottak abban, hogy a Fidesz meg tudja-e tartani a hatalmát. Ez elsősorban a választási közvélemény-kutatások által adott vegyes jelzéseknek köszönhető. Ha komolyan vesszük a választásokkal kapcsolatos összesített felmérést, az azt mutatja, hogy a Fidesz és a Tisza egymás mellett fut, Tisza enyhe előnnyel. De az a probléma, hogy ezeket a közvélemény-kutatásokat névértéken vesszük, az az, ahogyan azt már kiemeltem magyar konzervatív tavaly év elején okkal feltételezhető, hogy a közvélemény-kutatásokat manipulálják.
A probléma az, hogy a kormányhoz igazodó közvélemény-kutatók merőben más olvasatot adnak, mint az ellenzékhez igazodó közvélemény-kutatók. Ha az előbbit hiszi, a Fidesz nagyjából 7 ponttal vezet Tiszával szemben; ha ez utóbbinak hiszel, akkor a Tisza nagyjából 10 ponttal vezet a Fidesz előtt. A közvélemény-kutatások közötti nagyjából 17 pontos különbség nem tudható be egyszerűen hibának: a szavazások egy halmaza hamis. Mivel ezt kiemeltem magyar konzervatíva Wikipédia a választási közvélemény-kutatásról szóló cikkében – amely az újságírók és az érdeklődő megfigyelők közvélemény-kutatási adatainak fő forrása – elismerte ezt a problémát, hovatartozás szerint sorolta fel a közvélemény-kutatókat, és elválasztotta a kormányhoz igazodó közvélemény-kutatásokat az ellenzéki közvélemény-kutatásoktól.
„A kormányhoz igazodó közvélemény-kutatók merőben más olvasatokat adnak, mint az ellenzékhez igazodó közvélemény-kutatók”
A kérdés persze az, hogy melyik szavazáscsoport csal? A témával foglalkozó korábbi cikkemben két okot adtam meg, miért valószínű, hogy az ellenzéki közvélemény-kutatások hamisak. Először is, az ellenzéki közvélemény-kutatások a legszélsőségesebb és leghihetetlenebb eredményeket mutatják. A Kutatóközpont 21. december közepi közvélemény-kutatása például Tisza 17 pontos előnyét mutatta a Fidesz előtt. Számomra még az sem világos, hogy ez matematikailag lehetséges-e a választási térkép összetételét tekintve – ez mintha azt sugallná, hogy az évek óta szilárdan fideszes vidéki szavazók tömegesen átálltak Magyar felkelő pártjára. Ez nem lehetetlen, de valószínűtlennek tűnik – különösen azért, mert mind a többi közvélemény-kutatás, mind a korábbi választási előzmények tekintetében annyira ki van akadva. Másodszor, megjegyeztem, hogy láttunk olyan csalárd közvélemény-kutatásokat, amelyeket más országokban – például Georgiában – alkalmaztak, hogy elferdítsék a választók körében a választási valóság érzését, hogy felbosszantsák őket.
Nem vagyunk elég közel a választásokhoz, és most már elég közvélemény-kutatásunk van ahhoz, hogy lefuttassunk néhány statisztikai tesztet, amelyek jobb betekintést nyújtanak abba, hogy melyek a valódiak és melyek a hamisak. Itt néhány ökonometriai technikát fogunk alkalmazni, amelyek meglehetősen technikai jellegűek, de intuitív módon meglehetősen könnyen megmagyarázhatók. Módszerünk az, hogy szétválasztjuk a kormányhoz igazodó közvélemény-kutatásokat és az ellenzéki közvélemény-kutatásokat, és az úgynevezett „Hodrick-Prescott-szűrőn” (HP-szűrőn) keresztül tömörítjük őket. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy kiszámítsuk, mit nevezünk az ökonometriában „ciklikus komponensnek”. Ez a ciklikus komponens megmutatja, hogy a közvélemény-kutatásban milyen nagyok a hibák a közvélemény-kutatók által mutatott általános trendhez képest.
Próbáljuk meg ezt intuitív módon megérteni. Ha egy sor közvélemény-kutatást nézünk, az adatok nagyon nagy összesítése. Minden közvélemény-kutatás úgy történik, hogy több száz vagy több ezer embert felhívnak, és megkérdezik a véleményüket a közelgő választásokról. Az eredményt ezután átlagoljuk, így megkapjuk a szavazás végső eredményét. Ez egyetlen szavazás eredményét hozza létre. De ha a közvélemény-kutatások időbeli alakulását nézzük, azt látjuk, hogy az előző közvélemény-kutatást követő napokon vagy heteken belül több különálló közvélemény-kutatást végeznek. Elméletileg, hacsak nem történik valami drámai, ezek a közvélemény-kutatások meglehetősen lassan változnak. A mai közvélemény-kutatásnak nagyjából úgy kell kinéznie, mint a hét elején készült közvélemény-kutatás, ami nagyon hasonlít az előző héten végzett közvélemény-kutatáshoz. Ha nagy különbségek vannak a szavazások között, az azt jelzi, hogy valami nem stimmel a szavazással. A ciklikus komponens segít ennek észlelésében.
Az alábbi diagramok a szavazásokat, a lekérdezési trendet (HP-szűrő) és a ciklikus komponenst mutatják. Felül a Tisza (baloldali) és a Fidesz jobboldali ellenzéki közvélemény-kutatásai, alul pedig a kormányközeli felmérések. A kormányhoz igazodó közvélemény-kutatások rövidebbek, mert az ellenzéki közvélemény-kutatások sokkal többen vannak – az előző cikkben ezt „inflációnak” neveztem, mivel az összesített közvélemény-kutatási átlagokat az ellenzéki közvélemény-kutatások javára torzítja.
Most koncentráljunk az egyes közvélemény-kutatások ciklikus összetevőire. A Tisza népszerűségét feltárni igyekvő, ellenzéki közvélemény-kutatások ciklikus komponense óriási, és általában +7 és -6 között ingadozik. A Fidesz ellenzéki közvélemény-kutatásainak ciklikus komponense azonban sokkal tompább. Az ellenzéki közvéleménykutatók mai Tisza közvélemény-kutatása gyakran nem ért egyet a tegnapival, de amikor az ellenzéki közvéleménykutatók Fidesz-népszerűségi felmérése szerint, ez nem így van. Ennek egyik értelmezése az, hogy amikor Tisza nehéz hetet él át a politikában, az ellenzékiek igen kedvező eredményeket publikálhatnak Tiszának a közvélemény-kutatásukban, ezzel is elősegítve a támogatás összegyűjtését.
Ha a kormányhoz igazodó közvélemény-kutatásokat nézzük, a helyzet egészen más. A közvélemény-kutatások ciklikus komponense mind a Tisza-, mind a Fidesz-támogatás sokkal tompább és „normálisabb”. A tiszai ciklikus komponensben a közvélemény-kutatások kezdetén egy nagy kiugrást látunk, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Tisza gyorsan növekvő lendületet kapott, amikor először színre léptek. Egy ilyen statisztikai lépésről köztudott, hogy kidobja a HP szűrőt. Az a tény, hogy nem látjuk ezt a lendületes kiugrást az ellenzéki közvélemény-kutatásokban, tulajdonképpen annak a jele, hogy nem biztos, hogy olyan valóságosak, mint amilyennek látszanak, bizonyos értelemben inkább Tisza felemelkedését várják, semmint megragadják – bár ez a kérdés vita tárgyát képezi.
Ezek a tesztek komolyan megkérdőjelezik az ellenzéki közvélemény-kutatás megbízhatóságát. Rendkívül magas a ciklikus komponensük, amikor a Tisza-támogatásra szavaznak, vagyis az ellenzéki közvélemény-kutatók különböző felmérései gyökeresen nem értenek egyet egymással. Ez nagyon gyanús, főleg azért, mert úgy tűnik, ezek a hatalmas eltérések nélkül is képesek lekérdezni a Fidesz támogatottságát. Érdekes lehet összehasonlítani a 2026-os választások közvélemény-kutatásait a 2022-es választásokon korábban lebonyolított közvélemény-kutatásokkal. Itt ugyanazon közvélemény-kutatók által készített felméréseket fogjuk felhasználni, és ismét felosztjuk őket ellenzéki és kormánypárti közvélemény-kutatókra. Ezúttal az utóbbiak felül, az előbbiek pedig alul.

Itt azt látjuk, hogy a korábbi ellenzéki koalíció, az Egységes Magyarországért (EM) ciklikus komponense az ellenzéki közvélemény-kutatásban magasabb volt, mint bármely más csoportban. De a ciklikus komponens 2022-ben sokkal tompítottabb volt, mint Tiszánál 2026-ban. 2022-ben az EM ciklikus komponense az ellenzéki közvélemény-kutatásokban +5 és -4 között mozgott, ami lényegesen nagyobb (9) rés, mint a 2026-os tiszai ellenzék +7 és -6 közötti különbsége (13). Ha összehasonlítjuk a 2026-os ellenzéki közvélemény-kutatásokat ugyanazon közvélemény-kutatók 2022-es munkájával, ismét statisztikai eltéréseket látunk, ami még inkább megkérdőjelezi, hogy ez a felmérés valódi és pontos-e.
Valószínűleg meg kell jegyezni, hogy a 2022-es választási eredményeket legpontosabban előrejelző közvélemény-kutató, a Magyar Társadalomkutató egy kormányközeli közvélemény-kutatás volt. Alig két héttel a választások előtt ez a közvélemény-kutató a Fidesz 11 pontos győzelmét jósolta – végül 19,6 ponttal nyertek. Egyes ellenzéki közvélemény-kutatók a záró hetekben a valósághoz közel álló közvélemény-kutatásokat tettek közzé – 8-10 pontos előnyt mutatva a Fidesznek –, mások viszont nagyon pontatlan közvélemény-kutatásokat tettek közzé, némelyik 4 pont alatti Fidesz-előnyt mutatott.
Az összes bizonyítékot egybevetve – néhány ellenzéki közvélemény-kutatás intuitív ésszerűtlenségétől a statisztikai elemzésen át a közvélemény-kutatók korábbi eredményeiig – sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az ellenzéki közvélemény-kutatások pontatlanok, mint a kormányközeli felmérések. Ezt természetesen nem állíthatjuk biztosan, de a bizonyítékok súlya nagymértékben a kormány által összeállított közvélemény-kutatások pontosságán múlik. Ez felveti a kényelmetlen kérdést: vajon az ellenzéki közvélemény-kutatók gyártják-e a közvélemény-kutatási adatokat, és ha nem, mivel magyarázzák a közvélemény-kutatásuk rendkívül magas ciklikusságát?
The post A statisztikák ellenzéki közvélemény-kutatásokat mutatnak Magyarországon, vadul pontatlanok lehetnek appeared first on Magyar Konzervatív.