A szuverenitás vitatható. Ha valaki egyértelmű meghatározást keres, akkor gyorsan beleakad a Power Dynamics komplex webébe az interperszonális, a közösségi és a nemzetközi szinten, felfedezve, hogy egyén vagy entitás valójában nem az ő vagy a saját mestere.
A szuverenitást azonban mindenki vágyja, ha különböző formákban van. Közép-Európában ez a szuverenitás nagyon kapcsolódik a központosított állam önkormányzata iránti vágyhoz, amelynek állítólag egy homogén nemzeti egység felett kell uralkodnia. Ezt a vágyat erősen befolyásolta a szuverenitás hiánya az elmúlt évszázadok során. Az Elbe és a Don között szinte minden kis- és közepes méretű nemzetállam megtapasztalta a hódítást, a gyarmatosítást és a birodalmi átvételt valamilyen kombinációban. Ezeknek az államoknak a „fényes jövője” nemzeti központjaik esetleges felszabadulását jelentette.
Magyarország sem kivétel ezen államok között. A szuverenitás kérdését maga az Alkotmány is megvitatja. A 2011. évi alapvető törvény 1990. május 2 -án a magyar szuverén státusának visszaállítását határozza meg, amelyet a német megszállás 1944. március 19 -én megtört, és a szovjetek folytatták, amikor hamarosan megszálltak, és viszont szovjetizálták az országot. Ez az újonnan megválasztott ülés első napja, és oly sok év alatt először demokratikusan megválasztott Magyarországi Jogalkotási Közgyűlés, amely 386 emberből állt.
Ez azt jelenti, hogy a demokratikus jogalkotási munka kezdetét a Zero Day -ként választották meg. Lehet, hogy néhány nappal később az új kormány megalakulna, vagy a magyarországi szovjet csapatok levonásának vége. Bizonyos értelemben ez lehetett volna a Magyar Köztársaság 1989. október 23 -i nyilatkozata.
A Demokrata Jogalkotó Közgyűlés első napja továbbra is jelentős, mert pozitív és szimbolikus értelemben szuverenitást jelent. A kormányt logikusan hozták létre, a jobboldali MDF és a Liberális SzDSZ széles koalíciójával. De az első nap, május 2 -án, a hatalmi csarnokok minden árnyalatának demokratikus erõinek „visszatérésének” napja volt. Minden szimbolikus volt, de fontos volt.
A kommunista uralom által okozott folytonosságokat orvosolták. Szimbolikusan a Kommunista Pre-Kommunista Közgyűlés utolsó demokratikusan megválasztott elnöke, Béla Varga a beszédet a nyitó ülés elején tartotta. A televízióban folytatott ülés bevezetője tele volt hivatkozásokkal az első megválasztott polgári közgyűlésre 1848 -tól. A ház atyja, Kálmán Kéri elnökölt az ülésen, aki a század kezdetén született, és így átélte az összes Magyarországot.
A történelmi tévedéseket helyesen tették ki, és a történelem szövete megjavult. Az első kihirdetett törvények között szerepelt az 1956 -os forradalom hozzájárulásának elismerése a magyar demokratikus fejlődéshez. A kommunisták szinte a végéig tagadták a forradalmat, és végül a forradalom hősies státusza a föld törvénye lett. A kommunisták nem fordítottak megfelelő figyelmet a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekre; Azon a napon ezen közösségek képviselőit meghívták és az összes magyar parlamentjében ültek.
Az új geopolitikai térképet szintén elrendezték. A Közgyűlés elfogadta az Európai Tanácsba való belépés iránti elkötelezettséget, míg Otto von Habsburg, az Európai Parlament tagja és az utolsó magyar király unokája a padokból nézett. Világossá tették, hogy az újonnan szuverén Magyarország a közös európai otthonhoz tartozik, ahol a határok virtuálisvá válhatnak, és a gazdasági fejlődés gyümölcsei élvezhetők.
Volt néhány sötét felhők a láthatáron. A magyar kisebbségek egyik képviselője, az Erdély András Sütő meghívása ellenére nem tudott részt venni. Egy budapesti kórházban feküdt, ahol gyorsan becsapódott, miután többek között súlyosan megverték a magyarellenes Pogromban és a Marosváshely lázadásban (Târgu Mureș) 1990. március 22-én. A szovjet utáni korszak azt mutatta, hogy ez messze nem tökéletes. Az etnikai feszültségek folytatódnának, és alkalmanként eszkalálódnának Közép- és Kelet -Európában, és Magyarország is érezte annak árnyékát ezen a különleges napon.
Más zavaró tulajdonságokat is megfigyeltek a belső térben. Ahogy az első jogalkotási közgyűlés választások közeledtek, Magyarországon, felébresztve egy olyan államból, ahol a közpolitikát évtizedek óta tiltották, kissé megdöbbent, hogy újra felfedezte a pártpolitika megsemmisítését. Ugyanazon a napon, amikor a közgyűlés összehívta, a jól ismert napi Magyar Nemzet Op-Ed-et hordott, és sajnálta a párt küzdelmeinek csúnya természetét, miközben dicsérte a demokratikus kor érkezését. Az utópiák azonban nem léteznek, és a közép-európai történelem nem ért véget a Magyarország új szuverén korának boldog kezdetével, 1990. május 2-án. Ennek ellenére Magyarország és megválasztott képviselői rendelkeznek arra, hogy legalább ésszerűen önállóan döntsenek arról, hogy milyen kurzusba kerül ez a kis komp ország. – Hagyja, hogy az egyszerű munkanapok most jöjjön – jelentette ki Mátyás Szűrös a Közgyűlésnek nyitóbeszédében. Ez önmagában sikeres volt: a történelem és a politika visszatérése a szokásos pályájukra. Május 2., bár nem egy ünnep, egy olyan dátum, amelynek az alapjogba való beillesztése konszenzus kérdése, mivel a szuverenitás a nemzet bármilyen rendes számának előfeltétele, és bármilyen rendes demokrácia gerincét. És ennek az előfeltételnek a megszerzése hatalmas és tartós eredmény, amelyet ennek az újonnan demokratikus országnak minden tudatos polgára még mindig ápol és meg akarja őrizni.
A 35 évvel ezelőtti regenerált magyar szuverenitás először magyar konzervatívon jelent meg.
