Nyilvánvalóan november a legforgalmasabb hónap az amerikai politikában. A mostanihoz hasonló furcsa években azonban az a néhány kormányzóválasztás, amely a szavazólapon szerepel, általában nem „vágja át a zajt” az átlagpolgár számára. Így a demokratáknak tervbe kellett venniük, hogy az emberek ezúttal valóban odafigyeljenek: megtagadják a kormányleállás megszüntetését célzó filibustert annak ellenére, hogy a Kongresszus mindkét kamarájában kisebbségben vannak.
A leállás szerencsére már jó úton halad, és 41 nap után ér véget – ez a leghosszabb az Egyesült Államok történetében. És az igazat megvallva, annak ellenére, amit a korai közvélemény-kutatások, sőt ennek a cikknek a szerzője javasolt korábban, a demokratáknak működött. Trump elnök jóváhagyása megütött, a demokraták növelték előnyüket az általános szavazáson, és mindkét kormányzóválasztást nagy fölénnyel megnyerték.
Szóval, mit jelent ez az egész? Íme, néhány tanulság az elmúlt néhány eseménydús amerikai politikából.
1. A demokraták nagyot nyertek Virginiában és New Jerseyben, de ez nem jelzi a félidős eredményeket
A demokrata Abigail Spanberger 14,8 ponttal nyerte meg kormányzói versenyét Virginiában, míg társa, demokrata Mikie Sherrill 13,7 ponttal nyert New Jerseyben. Tagadhatatlan, hogy ezek széles határok, és jóval többek a vártnál (a közvélemény-kutatásról bővebben a következő pontban). Virginia 9 pontot lendült balra az állam 2024-es elnökválasztási eredményéhez képest, míg New Jersey 7,8 ponttal balra tolódott ugyanebben az összehasonlításban. A két „éven kívüli” állam azonban jobbra tolódott, amikor az utolsó ciklusban, 2020-tól 2021-ig a demokraták voltak hatalmon, még nagyobb különbséggel, egyenként körülbelül 12 ponttal (Virginia D+10-ről R+2-re lépett át, így a republikánus Glenn Youngkin győzött, míg New Jersey D+16-ról D+3-ra). Ennek ellenére a republikánusok kiábrándító félidős ciklust éltek át a következő évben: elveszítettek egy szenátusi és két kormányzói helyet, annak ellenére, hogy a gazdaság Biden elnök alatt is megromlott.
A 2022-es félidőben tapasztalt alulteljesítés viszont nem akadályozta meg a GOP-ot abban, hogy nagyot nyerjen a 2024-es elnökválasztáson. Még 2022-ben a demokraták kétszámjegyű győzelmet arattak a kormányzói versenyben Michigan és Pennsylvania legdinamikusabb államaiban – akkor még a legoptimistább Trump-hívők sem hitték volna, hogy Trump elnök mindkét államot viseli, mégis pontosan ez történt. Röviden: nem lehet extrapolálni a közelmúltbeli választási eredményeket túlságosan előre. Különösen annak fényében, hogy a legutóbbi virginiai és New Jersey-i leállások – remélhetőleg – egyedi leállási körülményei voltak.
2. A szavazás ismét távoli volt, ezúttal alábecsültük a demokratákat
A választás napján a RealClearPolitics A közvélemény-kutatások összesítése szerint Spanberger 10,2 ponttal vezeti a republikánus Winsome Searst – végül 4,6 ponttal jobb teljesítményt nyújtott. A szavazás elmaradása a New Jersey-i demokratákat is megdöbbentő különbséggel: egészen pontosan 10,4 ponttal, így Sherrill mindössze 3,3 ponttal vezet a választásokon.
Trump elnököt köztudottan alulhallgatták politikai karrierje során. Amikor azonban nem szerepelt a szavazáson, úgy tűnik, hogy a közvélemény-kutatók rendszeresen alábecsülik a republikánusokat az országos versenyeken, ahogyan az a 2022-es félidőben és most is történt. Vajon ez a tendencia a 2026-os középtávra is érvényes lesz? Ez nem garancia, így alapvetően „vakon” fogunk bejutni néhány kulcsfontosságú versenybe, csak akkor lesz világos elképzelésünk az eredményekről, amikor a tényleges szavazatok száma elkezd bejönni.
3. Igen, a demokraták megnyerték a leállást – miért engedjük meg, hogy újra megtegyék?
Kezdjük a legfontosabb hírrel: 60-40 szavazattal (52 republikánus és 8 demokrata igennel) tegnap este, azaz november 9-én, vasárnap megtört a kormányfinanszírozási határozat folytatásáról szóló filibuster, így ma egyszerű többségi szavazással végre véget érhet az amerikai történelem eddigi leghosszabb kormányleállása.
A bevezetőnkben felsorolt okok miatt azonban csak ésszerű beismerni, hogy a demokraták kerültek ki győztesként a holtpontról. A leállásról szóló első (még a kezdete előtt megjelent) véleménycikkemben amellett érveltem, hogy ez egy nyilvánvaló rendszerkizsákmányolás: a kisebbségi pártnak rengeteg haszna van azzal, hogy pusztítást okoz, az egyszerű finanszírozási törvényjavaslatok filibusterje pedig tökéletes alkalmat kínál erre. Akkor miért hagyják, hogy megtartsák ezt a hatékony fegyvert?
A kormányt most 2026. január 31-ig finanszírozzák. Fel kell készülnünk arra, hogy két és fél hónapon belül újra átéljük ezt a színjátékot? Valóban számíthatunk arra, hogy a demokraták nem esni a Függetlenségi Nyilatkozat 250. évfordulója alkalmából rendezett felvonuláson?
A filibuster eltávolítása elleni érvek is nyilvánvalóak: ha a demokraták visszakerülnek a hatalomba, akkor szabad kezet kapnának, hogy drámaian a maguk javára döntsék a jövőbeli választási kilátásokat, Puerto Rico és Washington DC államként való hozzáadásával, a választások feddhetetlenségére vonatkozó törvények lazításával és az illegális idegenek állampolgárságának megadásával. Rengetegszer hallottuk az ellenérvet is: ők úgyis ezt fogják tenni, ezért a republikánusoknak először meg kell tenniük reformjaikat.
Maga Trump elnök is nagyon keményen szorgalmazza a nyilvánosság előtt az utóbbi időben a filibuszter eltávolítását (ami egyébként kiváló beszédtéma lesz a mellette érvelő demokraták számára, amikor hatalmon vannak). Még ha nem is ódzkodunk attól, hogy eltöröljük a 60 szavazati küszöböt ahhoz, hogy teljesen eltávolítsuk a ruhát, nagyon szükséges lenne a CR-ek mentesítése a kormányzati finanszírozás megtartása érdekében. A könyvekben már vannak kivételek, például a megbékélési és felmondási csomagok, valamint az elnökjelöltek jóváhagyása (mindhármat a második Trump-adminisztrációban már alkalmazták a GOP szenátorai).
A Folyamatos Határozatok hozzáadása ehhez a listához nem tenné lehetővé egyik félnek sem, hogy átfogó változásokat írjon elő a nemzetben; ez csak azt biztosítaná, hogy a kormányt finanszírozzák, miközben egyikük rendelkezik a hatalom trifectajával.
A javaslat ellen szól az az érv, hogy a demokraták ezt a változtatást ürügyként használhatják fel arra, hogy teljesen eltávolítsák a filibustert. Ennek számomra kevés értelme van. Ezzel nem csak azt feltételezhetjük, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint ezt nem tennék, hanem azt is, hogy ez az egyetlen technikai ok, aminek nyilvánvaló motivációja az állandó leállás elkerülése volt az, ami túlzásba szorítaná őket, és különben nem tették volna.
Ez csak egy új réteget ad egy másik valószínűtlenségi réteg fölé, olyan mértékben, hogy nehezen tudom komolyan venni – különösen, ha erre támaszkodva a republikánusokat folyamatos leállási káosznak teszi ki.
The post A kormányzóválasztás és a leállás tanulságai appeared first on Magyar Konzervatív.
