Alice Weidel, Santiago Abascal és Javier Milei energikus triója március 21-én, szombaton zárta az idei CPAC Magyarországot, amely mottójaként „On to Victory” volt. Európa két legerősebb hazafias ellenzéki pártja, az Alternative für Deutschland (AfD) és a VOX vezetője az argentin elnök mellett tüzes beszédet tartott a szuverenitásról, a szabadságról, az antiglobalizmusról és a közelgő magyarországi választásokról.
Alice Weidel kedvenc dalával a színpadra lépve azzal kezdte beszédét, hogy köszönetet mondott Orbán Viktor miniszterelnöknek a CPAC Magyarország fogadásáért, és úgy jellemezte az országot, mint „a remény világítótornyát Európában”.
Weidel azzal érvelt, hogy Európa ismét a „sors keresztútjához” került, és „több erőszakra, több hazugságra és kevesebb szabadságra” figyelmeztet az egész kontinensen. Ezt a pályát szembeállította Európa történelmi alapjainak – „a görög filozófiával, a római államvezetéssel és a keresztény hagyományokkal” –, amelyek véleménye szerint megalapozták az állampolgárok jogait, a gondolat- és sajtószabadságot, valamint az egyének és a nemzetek önrendelkezésének elvét.
Hangsúlyozta, ezek nem elvont eszmék, hanem „meggyőződések, amelyek összekötnek bennünket”, amelyek a családok védelmében, a magántulajdon tiszteletben tartásában és a szabad piaci versenyben gyökereznek, mint a jólét és az emberi haladás mozgatórugói. Az AfD vezetője szerint csak a szuverén demokratikus nemzetállam ad kellően biztos keretet ezeknek az értékeknek a fennmaradásához – amit – figyelmeztetett – „nem vehetünk természetesnek”.
Weidel történelmi párhuzamokra hivatkozva rámutatott mind az 1956-os magyar forradalomra, mind az 1953-as keletnémet munkásfelkelésre, amelyek a szabadság árára emlékeztetnek. „A németek és a magyarok, két büszke nemzet, pontosan tudják, mibe kerül a szabadság meghatározása – az árat megéri megfizetni” – mondta, majd hozzátette: „Mi, németek soha nem felejtjük el, mivel tartozunk a magyar nemzetnek”.
„Csak a szuverén demokratikus nemzetállam ad kellően biztos keretet ezeknek az értékeknek a fennmaradásához”
A jelenkori kihívásokra térve úgy érvelt, hogy a szabadságot és az önrendelkezést most „belülről támadják”, és a „globalista elitet” és Brüsszelt azonosítja elsődleges szereplőként. Ebben az összefüggésben élesen bírálta az illegális tömeges migrációt, azt állítva, hogy „saját népünket arra kényszeríti, hogy elhagyja otthonát”, és „ellopja európai nemzeteink lelkét”.
Weidel kemény kritikát fogalmazott meg az EU-nak az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontjával kapcsolatban, Kijevet „Európa egyik legkorruptabb rezsimjének” nevezve, és Brüsszelt azzal vádolta, hogy elnyújtja „egy olyan háborút, amely nem a miénk”.
Weidel szerint Brüsszel „úgy tűnik, hogy az európai népek türelme végtelen – de tévednek”. Rámutatott az „AfD növekvő támogatására” és arra a „sziklas támogatásra”, amelyet a magyar emberek Orbán Viktornak adnak annak bizonyítékaként, hogy a lakossági tolerancia megfogyatkozik.
Beszéde végén Weidel kijelentette, hogy „még egyszer meg kell küzdenünk szabadságunkért és önrendelkezésünkért”. Bár elismerte, hogy „az eszközök eltérőek lehetnek”, ragaszkodott hozzá, hogy „a bátorság ugyanaz, mint korábban”, és hozzátette, hogy „igazán áldottnak tartjuk magunkat, hogy vállvetve állhatunk”. Magyarországnak szóló üzenettel zárta a közelgő választások előtt: „Isten áldja Magyarországot, Isten áldja Németországot, és Isten áldja a szabad Európát”, támogatva Orbán Viktor újraválasztását.
Weidel után a spanyol VOX vezetője, Santiago Abascal is hasonló hangot ütött meg, és úgy jellemezte Magyarországot, mint a „sötétségben ragyogó fénysugárt” Európában – ezt a példát más nemzeteknek is követniük kell. Az országot a „szabadság, szuverenitás és biztonság hazájaként”, valamint „a nyugati civilizáció hűséges őrzőjeként” ábrázolta.
Abascal arra figyelmeztetett, hogy „ellenségeink ki akarják fejezni a Fideszt és Orbán Viktort”, éppen azért, mert gátat jelentenek az Európai Bizottsággal szemben, amelyet a családok elszegényítésével és Európa határainak megvédésének elmulasztásával vádolt. Szavai szerint Brüsszel a „globalizmus utolsó bunkerévé” vált, de „el fogunk foglalni”, azzal érvelve, hogy a magyarok már „utat mutattak” egy szuverén Európa felé, ahol a döntéshozatal a nemzeteken múlik.
Kiemelte a közelgő magyarországi parlamenti választás tétjét is, és a kontinens jövője szempontjából „döntő fontosságúnak” nevezte azt. Abascal szerint ha Orbán Viktor veszítene, Magyarország „süllyedne az Európai Bizottság által teremtett szakadékba” – az általa javasolt eredmény több országot, köztük Spanyolországot is elért már.
A trió utolsó szónoka Javier Milei argentin elnök volt, aki figyelemre méltó energiával érkezett a színpadra. Azzal kezdte, hogy Európának „vissza kell nyernie a saját történelmébe vetett bizalmat”, hozzátéve, hogy Magyarország központi szerepet játszik ebben a folyamatban, Orbán „az egyik legbátrabb és leghatározottabb hang”, aki képes visszavezetni a kontinenst a „helyes útra”.
Milei folytatta, hangsúlyozva, hogy Magyarországot és Argentínát a közös „szabadságszeretet” egyesíti, felvázolva a politikai döntéshozatal hierarchiáját: „első az erkölcs, a második a gazdasági hatékonyság, és csak a harmadik a politikai haszon”. Arra figyelmeztetett, hogy sok ország szenvedett azért, mert a politikusok megfordították ezt a sorrendet. Példaként a Szovjetuniót, Kubát és Argentína múltját említette, ahol a szabadságot feláldozták az állítólagos hatékonyságért, de végső soron politikai érdekekért.
„Magyarországot és Argentínát a közös „szabadságszeretet” egyesíti”
Brüsszelre térve Milei azzal érvelt, hogy a félrevezetett európai politikákat gyakran „a nemes célok nevében” indokolják, amit „trükknek” minősített. „Minden támogatás megvásárolt szavazat, minden nyitott határ egy kibővített választói névjegyzék” – mondta, arra is figyelmeztetve, hogy az újraelosztási politika sérti a magántulajdont.
Ennek eredményeként – folytatta Milei – Európa stagnál, jogállamiság nélkül maradt, és ma már világos, hogy vezetőinek politikai hitelessége nulla. Befejezésül kijelentette, hogy ma a világrend átalakulásának vagyunk tanúi: az erkölcsi iránytű nélküli globális együttműködés korszaka véget ért. „Magyarország és Argentína ugyanakkor két olyan ország, amely nyitott a változásra” – hangsúlyozta Milei.
The post Weidel, Abascal, Milei Rally for Orbán at CPAC Hungary appeared first on Magyar Konzervatív.
