Amikor a munkaerő vidékről városi területekre vándorol, az emberek gyakran a Harris–Todaro 1970-es migrációs elméletre gondolnak, amely a vidéki és városi munkaerőpiacok közötti bérkülönbségekből származik. Valójában a városok jobb lehetőségeket kínálnak, ha az urbanizáció összefonódik a termelő másodlagos és tercier szektorokban a foglalkoztatási lehetőségek növekedésével. Etiópiában azonban strukturális gazdasági átalakulás nélkül folytatódik a vidékről városba vándorlás, amely hátrányosan érintette a helyi munkaerőpiacot, és alapvetően alakította a külső migrációs döntéseket.
Etiópiában a második legnagyobb a fiatalok száma Afrikában, 129 millió 30 év alatti lakosának 71 százaléka, és a leggyorsabb gazdasági növekedést könyvelheti el, alacsony strukturális gazdasági átalakulással párosulva. A „fiatalok kidudorodását” gyors urbanizáció kíséri, amely a burjánzó városi terjeszkedésben nyilvánul meg. Normális körülmények között egy ilyen urbanizáció várhatóan munkalehetőségeket biztosít a fiatalok számára, de az ország gazdasága az alacsony termelékenységű mezőgazdaságból egy másik alacsony termelékenységű szolgáltatási szektorba megy át, amely az utcai árusítás és az informális magánháztartások cselédként vagy őrzőként történő foglalkoztatása által dominált munkalehetőségeket kínál. Az ilyen foglalkoztatási lehetőségek nem teremtettek tisztességes és kielégítő munkahelyeket az évente kétmillió új munkaerő számára.
A vidéki fiatalok városi területekre vándorolnak, hogy részesüljenek a gazdasági ösztönzőkből, beleértve a bérmunka lehetőségeket, valamint az önkormányzatok munkanélküliség csökkentését célzó programjaiból származó előnyöket, de ez súlyosbítja a városi szegénységet azáltal, hogy fokozza a meglévő nem tervezett városi elterjedést és a munkanélküliséget. Az urbanizáció ilyen mintája várhatóan a belátható jövőben is folytatódni fog, és a városlakók az előrejelzések szerint 2050-re elérik a lakosság nagyjából 40 százalékát. Az urbanizáció példátlan mértékét főként a tömeges vidéki városok közötti migráció okozza, amely a városi lakosság 44 százalékát teszi ki. Strukturális gazdasági átalakulás hiányában egy ilyen kezeletlen migrációs minta nemcsak túlterheli a korlátozott városi infrastruktúrát, hanem globális következményekkel járó társadalmi és politikai válságok forrása is lehet.
Jelenleg az ország lakosságának mintegy háromnegyede él vidéken, elsősorban önellátó családi gazdálkodást folytatva, a fiatalok mintegy 45 százaléka alulfoglalkoztatott, heti 35 óra alatt dolgozik. A migráns fiatalok nagyon érzékenyek a rossz munka- és lakhatási körülményekre, és kevésbé versenyképesek a városi munkaerőpiacon az alacsonyabb oktatási, tapasztalati, pénzügyi tőke és szociális hálózatok miatt, ami a migráció költségeinek növekedéséhez vezet. Az ifjúsági munkanélküliség magas szintje a városi munkaerőpiacok jelképe, ahol minden negyedik fiatal munkanélküli, és a rendelkezésre álló munkalehetőségek túlnyomórészt informális és alacsony fizetésű pozíciók – a városi területeken a munkakörök 60 százalékát és a nők által elfoglalt pozíciók körülbelül kétharmadát teszik ki –, amelyekben nincs munkahelyi biztonság és nagyon ki vannak téve a gazdasági megrázkódtatásoknak.
„Egy ilyen kezeletlen migrációs minta nemcsak túlterheli a korlátozott városi infrastruktúrát, hanem társadalmi és politikai válság forrása is lehet”
Másrészt Etiópia – közkiadásainak mintegy 3,2 százalékát – olyan technológiákba fekteti be, amelyek célja a rendkívül diverzifikált hagyományos mezőgazdasági termelési rendszerek átalakítását a szakképzett mezőgazdaság felé, amely egy gépesített, specializáltabb és üzletközpontú termelési ökoszisztéma. A szakképzett mezőgazdaság képes irányítani az agrárgazdaság termelékenységét és elősegíteni a vidék átalakulását azáltal, hogy tisztességes és kielégítő munkahelyeket teremt a vidéki nem mezőgazdasági gazdaságban és a vidék-város kontinuumban. Ezen túlmenően, az alacsony jövedelmű országokban az agrárgazdaságba történő befektetés serkenti a gazdasági növekedést, kiterjeszti a vidéki nem mezőgazdasági gazdaságot, csökkenti a szegénységet, és az innováció és az ellátási lánc kezelésének fokozásával biztosítja az élelmezésbiztonságot.
Az agrárüzleti beavatkozások sikeres megvalósítása pragmatikus megoldásokat jelent azáltal, hogy foglalkoztatási és karrierlehetőségeket teremt a fiatalok számára a vidéki térségben, beleértve a kis- és középvárosokat is. A Nemzetközi Oktatási Osztályozási Rendszer (ISCED 2011) szerint a szakképzett mezőgazdaságban végzett munkákhoz középfokú végzettséggel rendelkező munkaerőre van szükség. A képzettebb gazdálkodók gyakran alkalmaznak új technológiákat, hatékonyan használják fel az információkat, és hatékonyan osztják el az erőforrásokat. Ennek az az oka, hogy az oktatás javítja a gazdálkodók azon képességét, hogy információkat szerezzenek és megértsenek a mezőgazdasági technológiákról, beleértve a digitális tanácsadó rendszereket és szolgáltatásokat. Az idősebb korosztálynál relatíve képzettebb fiatalok azonban munkalehetőségek és jövőbeli karrierlehetőségek keresésére vidékről városba vándorolnak, ami kimeríti a mezőgazdasági transzformációs technológiákba történő beruházások hatékonyságához szükséges humántőke-állományt.
A számok azt mutatják meg, hogy a fiatalok vidéki–városi migrációja milyen negatív hatással van mind a vidéki, mind a városi munkaerőpiacra, különösen a szakképzett mezőgazdaságban. Az Etióp Központi Statisztikai Szolgálatának 2021-es Munkaügyi és Migrációs Felmérés adatai alapján a vidéki fiatalok (15 és 35 év közöttiek) mintegy 49,2 százaléka végzett valamilyen általános iskolai végzettséget, és körülbelül 35,5 százalékuk soha nem járt iskolába. A szakképzett mezőgazdasággal foglalkozó dolgozók többsége (55,5 százalék) alulképzett, mintegy 23,5 százalékuk pedig túlképzett a munkára.
Vagyis az ország 95 millió lakosának megélhetését várhatóan átalakító alágazat az optimálistól elmaradó és/vagy kedvezõtlen munkaerõvel mûködött. Ezt bizonyítja a mezőgazdasági termelékenység lehangoló teljesítménye, amely folyamatosan elmarad a földkerekség és a fejlődő országok átlagától, ami a mezőgazdasági technológiák nem hatékony kihasználását jelzi. A vidéki-városi migráns fiatalok több mint fele (51 százalék) legalább középfokú végzettséggel rendelkezik, amely alkalmassá tenné őket félig képzett munkákra, beleértve a mezőgazdasági szakképzettséget is, ha vidéken maradnának. Hasonlóan, a foglalkoztatott vidéki-városi bevándorlók mintegy 56,6 százaléka volt alulképzett a szolgáltatási ágazatban, míg az alapállásban – beleértve a takarítót, a pincérnőt, a szobalányt, az utcai árusítást és hasonlókat – dolgozók mintegy 49,6 százaléka volt túlképzett.
Nyilvánvaló, hogy az ország munkaerőpiaca – mind a vidéki, mind a városi – nagy eltérést mutat a megszerzett és a munkához szükséges készségek között. Az ilyen összeegyeztethetetlen foglalkoztatási minták, különösen a városi területeken az alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő elemi munkákban való részvétel, azt jelzik, hogy szegénységben dolgoznak, és a munkavégzésre való túlképzettség miatti bérbüntetés kockázatát. A szakképzetlen és nem fizetett migráns munkaerő a szolgáltatóiparban élénkítheti a gazdasági növekedést azáltal, hogy növeli a termelékenységet a szakképzett mezőgazdaságban, amely a középiskola elvégzéséhez szükséges minimális munkaerő hiányában szenved. Migrációjuk korlátozza a mezőgazdasági átalakítási beruházások hatékonyságát, és súlyosbítja az élelmezésbiztonságot.
Összességében elmondható, hogy a magas népességnövekedési ütem „ifjúsági dudort” hozott létre az országban, a gazdasági növekedés pedig csúfos kudarcot vallott a munkalehetőségek megteremtésében az óriási éves munkaerő-kínálathoz. A magas szintű alulfoglalkoztatottság és munkanélküliség miatt komoly problémává válik, hogy minek kellene a demográfiai osztalékon keresztül ösztönöznie a gazdasági növekedést. A fiatalok munkanélkülisége vagy alulfoglalkoztatása komoly társadalmi és politikai kockázatokat jelent az ország és azon kívül is, ha nem kezelik. Ha a belső migráció jelenlegi páratlan üteme folytatódik, és a strukturális gazdasági átalakulás mértéke változatlan marad, akkor az ország fejlődése, stabilitása veszélybe kerül, a fiatalokat pedig akarva-akaratlanul a Közel-Keletre és a Földközi-tengerre vándorolják, gyakran a migráció szabálytalan csatornáin keresztül.
The post Vidéki–városi fiatalok migrációja Etiópiában: lehetőség vagy veszély a fejlődésre? először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
