2025. március 25 -én, az MCC Scruton Budapesten váltó perspektívákban: A globális északi és déli migráció és biztonság megváltoztatásának megváltoztatása. A Mathias Corvinus Collegium által szervezett esemény a fiatal kutatókat és szakértőket gyűjtötte össze a migrációval és a biztonsággal kapcsolatos munkájuk bemutatására. A Marwadi Egyetemi Tripti Chowdhury asszisztens professzor az emberi biztonságról szóló előadással nyitotta meg az ülést. A Viktor Marsai Migrációs Kutatóintézet ügyvezető igazgatója követte az Egyesült Államok – Afrika kapcsolatok elemzését. A PhD hallgatók további előadásai Aadi Rajesh, Sathees Mohan, Rovatiana Salema Andrianasolomahefa és Imel Khemakhem foglalkoztak a regionális migrációs dinamikával és a politikai kihívásokkal.
Emberi biztonság és migráció a globális délen
A Marwadi Egyetemi Tripti Chowdhury asszisztens professzor az emberi biztonság fogalmán keresztül vezette be a konferenciát a migráció átdolgozásával. Az UNDP 1994. évi emberi fejlődési jelentésére támaszkodva kiemelte, hogy az emberi biztonság magában foglalja a gazdasági, az élelmiszer, az egészség, a környezet, a személyes, a közösségi és a politikai dimenziókat.
Azt állította, hogy a migrációt nemcsak a gazdasági igények, hanem az ezen dimenziók kudarcai is vezérlik. Indiában a Bihar vidéki és Uttar Pradesh -ből való migráció olyan városokba, mint Mumbai és Chennai, feltárja a mögöttes egyenlőtlenségeket. A túlzsúfolt nyomornegyedek, az informális munka és a szolgáltatások hiánya komoly emberi biztonsági kihívásokat jelent.
Chowdhury a regionális ügyeket is megvitatta. A bangladesi – indiai folyosó nagy vándorlási áramlásokat tapasztalt az éghajlati katasztrófák és a szegénység miatt, és olyan vitatott állampolgársági vitákat vet fel, mint például a 2019. évi Assam állampolgárságú nemzeti nyilvántartása. A rohingya -válság tovább szemlélteti a sebezhetőségeket: hivatalos menekültek védelme nélkül Indiában a rohingya bevándorlók hontalansággal, kizsákmányolással és deportálási fenyegetésekkel szembesülnek.
Chowdhury arra a következtetésre jutott, hogy a migráció nem választható el az emberi méltóság és biztonság szélesebb körű kérdéseitől. Javasolta a SAARC -n keresztüli erősebb regionális együttműködést, a munkaügyi jogok kibővítését, valamint az állampolgársághoz vezető jogi útvonalak fejlesztését, mint alapvető lépések a globális déli jövőbeli migrációs kihívások kezelésére.
Az Egyesült Államok – Afrika politikája Trump alatt
A Viktor Marsai Migrációs Kutatóintézet ügyvezető igazgatója megvizsgálta az Egyesült Államok Afrika felé irányuló külpolitikájának pályáját, hangsúlyozva annak hosszú távú konzisztenciáját. Az adminisztráció és a retorika változásai ellenére Afrika az elmúlt 30 évben továbbra is másodlagos érdeklődésre számot tartott az Egyesült Államok számára.
Vázolta a történelmi szakaszokat: stratégiai elkötelezettség a második világháború alatt, korlátozott a hidegháború bevonása, a szeptember 11-i terrorizmus elleni küzdelem az Africom és a gazdasági programok, mint például az AGOA. Még Barack Obama elnöksége, a kezdeti elvárások ellenére, alapvetően nem váltotta át az amerikai – afrikai kapcsolatokat.
Marsai egy második Trump adminisztráció alapján megvitatta a lehetséges dinamikát. Megjegyezte az olyan erőfeszítéseket, mint például a Heritage Foundation 2025 -es projektje a kormányzás professzionalizálására, de figyelmeztette: „Csak Isten tudja, mit akar Trump és hogyan viselkedik.” A Marsai előre jelezte a folytonosságot: könnyebb katonai lábnyomok és tartós gazdasági kezdeményezések, de minimális stratégiai változás.
„A washingtoni hiteles alternatívák nélkül az afrikai nemzetek egyre inkább más globális szereplők felé fordulnak”
Hangsúlyozta, hogy a washingtoni hiteles alternatívák nélkül az afrikai nemzetek egyre inkább más globális szereplők felé fordulnak. Marsai arra a következtetésre jutott, hogy míg Afrika valószínűleg nem válik központi amerikai prioritássá, a diplomáciai elkötelezettség, a gyakorlati kereskedelempolitikák és a helyi szuverenitás tiszteletben tartása szükséges a befolyás fenntartása és az Egyesült Államok érdekeinek további marginalizációjának elkerülése érdekében a kontinensen.
Indiai migráció Közép -Európába
Aadi Rajesh bemutatta az indiai Migráció elemzését Közép -Európába, a Magyarországra összpontosítva. A migránsok korai hullámai részesültek a nyugodt vízumrendszerekből és oktatási programokban, mint például a Stipendium Hungaricum. Megjegyezte azonban, hogy a helyzet fejlődött: a tanulmány utáni foglalkoztatási lehetőségek továbbra is korlátozottak a magyar kis munkaerőpiac, a nyelvi akadályok és a szigorú tartózkodási követelmények miatt.
Rajesh elmagyarázta, hogy míg az ágazatok kedvelik és az egészségügyi ellátás vonzzák néhány indiai munkavállalót, sok képesítés nem teljes mértékben elismert, és bonyolítja a szakmai integrációt. Ezenkívül a magyar bürokrácia további akadályokat jelent a vízumkiterjesztésekben és az állampolgársági útvonalakban.
E kihívások ellenére Magyarország továbbra is vonzó az indiai hallgatók és a befektetők számára, akik költséghatékony oktatást és előnyös pénzügyi feltételeket keresnek. Például megjegyezte, hogy a magyarországi tőkenyereség -adókedvezmények pénzügyi szempontból stabil migránsok politikája.
„Míg a magyarországi lehetőségeket kínál a niche -csoportok számára, ez továbbra is nehéz környezet az indiai integráció szélesebb körében”
Rajesh arra a következtetésre jutott, hogy míg Magyarország réscsoportok számára lehetőséget kínál, ez továbbra is nehéz környezet az indiai szélesebb körű integráció számára, anélkül, hogy a munkaügyi politikák, a nyelvi képzési programok és a diplomafelismerési rendszerek jelentős reformjait nem reformálnák. Azt állította, hogy a migrációs siker attól függ, hogy mind a magyar, mind az indiai bevándorlók képesek -e alkalmazkodni az új strukturális valóságokhoz az európai munkaerőpiac szigorításán.
Illegális halászat és biztonság Dél -Ázsiában
Sathees Mohan foglalkozott India és Srí Lanka közötti tengeri konfliktusra az illegális halászat miatt a Palk -öböl régiójában. Az 1974 -es Indo – Lanka -i tengeri megállapodás után, amely a Katchatheevu -szigetet Srí Lanka -nak átadta, a hagyományos indiai halászati hozzáférést korlátozták. Mindazonáltal körülbelül 500 indiai hajó naponta keresztezi a Srí Lanka -i vizeket, az alsó vonóhálós gyakorlatok pedig a tengeri ökoszisztémákat károsítják és fokozza a diplomáciai feszültségeket.
Srí Lanka azon joga, hogy kizárólagos gazdasági övezetét szabályozza az UNCLOS 19. és 21. cikkében, egyértelmű, ám a Tamil Nadu halászok gazdasági különbségei és korlátozott alternatívái állandósítják a kérdést.
Válaszul arra a kérdésre, hogy Srí Lanka miért vehet részt a Tamil Nadu állam kormányával, nem pedig kizárólag Újdelhi -vel, Mohan elmagyarázta, hogy Srí Lanka elismeri a Tamil Nadu -val való közvetlen párbeszéd szükségességét, tekintettel a válság központi szerepére. Colombo azonban továbbra is óvatos. Noha a kapcsolatok normalizálása megkönnyítheti a feszültségeket, Srí Lanka attól tart, hogy a Tamil Nadu-val való túl szoros kapcsolat ösztönözheti az autonómia iránti igényeket a tamil kisebbség körében Srí Lanka északi részén-ez egy régóta és érzékeny kérdés.
Mohan arra a következtetésre jutott, hogy a fenntartható halászati politikák, a továbbfejlesztett járőrözés és a gondosan kezelt diplomácia elengedhetetlen a kapcsolatok stabilizálásához és a tengeri erőforrások védelméhez.
Migráció és kihívások Madagaszkáron
Rovatiana Salema Andrianasolomahefa a Madagaszkáron belül és onnan belüli és onnan való migrációs mintákra összpontosított. A környezeti romlás, a gyakori természeti katasztrófák és a tartós gazdasági nehézségek jelentős belső elmozduláshoz és külső kivándorláshoz vezettek.
Salema olyan városokat azonosított, mint Ilakaka és Andilamena, akiket a zafírbányászatról ismertek, mint a belső belső migrációs célpontokat. Miközben foglalkoztatást kínálnak, a gyors beáramlás a városi túlzsúfoltsághoz, a környezeti pusztuláshoz és a természeti erőforrások kiaknázásához vezetett.
Nemzetközi szinten a malagaszkszkárok elsősorban Franciaországba, Mauritiusba és az Öböl államába indulnak, gazdasági lehetőségek, de az emberkereskedelem és a munkaerő -kizsákmányolás kockázatával szembesülnek. Az alapszolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés Madagaszkáron – a lakosság csak 15 % -a van megbízható villamos energiával, 54 % -uk pedig tiszta vízhez fér hozzá – a nyomó tényezőket kilépte.
„Tartós befektetési és strukturális reformok nélkül a migrációs nyomás csak fokozódna”
A Salema hangsúlyozta a várospolitikai reform, az éghajlat-ellenálló mezőgazdasági fejlődés, az erősebb kereskedelemellenes védelem és a nemzetközi partnerségek szükségességét a Madagaszkár migrációs válságának kezelésére. Megállapította, hogy tartós befektetési és strukturális reformok nélkül a migrációs nyomás csak fokozódna, ami további instabilitást és agyelszívást eredményez.
Migrációs kormányzás az arab utáni Tunézia után
Imen Khemakhem bemutatta az ellentmondásokat Tunézia migrációs politikájában az arab tavasz után. Míg Tunézia ratifikálta a főbb emberi jogi szerződéseket és beépítette a jogok védelmét a 2014. évi alkotmányába, gyakorlati irányítása gyakran aláássa ezeket a kötelezettségvállalásokat.
A migráció továbbra is erősen értékpapírosítva van: a szabálytalan migránsok börtönbüntetéssel bírnak a 2004-6-os törvény szerint, és nem létezik átfogó menedékjogi keret. Tunézia együttműködése az EU -val olyan megállapodások révén, mint a mobilitási partnerség és a Lemma program, prioritást élvez az emberi jogok védelme felett.
A szubszaharai afrikai bevándorlókkal szembeni közvélemény hozzáállása megkeményedett, amelyet rasszizált narratívák és média téves információk vezetnek. A diszkrimináció, a faji erőszak és a szolgáltatásokból való kizárás széles körben elterjedt.
Khemakhem azzal érvelt, hogy Tunézia migrációs irányítása reprodukálja a faji hierarchiákat és állandósítja a sebezhetőségeket. Felszólította a nemzeti menedékjogi rendszert, az intézményi reformokat és a Tunézia EU -val való együttműködésének újrakalibrálását az emberi méltóság prioritása érdekében. Ezen változások nélkül figyelmeztette, hogy Tunézia demokratikus konszolidációja hiányos marad, és feltárja a szakadékot a nemzetközi imázs és a hazai valóság között.
Indiától Tunéziáig, Madagaszkárig, Srí Lanka -ig, a fiatal tudósok a magyar intézményekkel foglalkoznak a globális kihívások kezelése érdekében. Magyarországi felsőoktatási és kutatási közösségek egyre inkább nemzetköziek – ez egy csendes, de valódi tanúsító a magyar tudományos és kulturális diplomácia tartós értékének.
A Post változó perspektívái: A migrációról, a biztonságról és az emberi méltóságról szóló globális déli -északi párbeszédek először jelentek meg a magyar konzervatívon.
