Az ukrajnai háború negyedik évfordulójához közeledve politikai döntéshozók és elemzők gyűltek össze Budapesten a konferenciára. A béketárgyalások jövője a Mathias Corvinus Collegium és a Duna Intézet szervezésében. Az eseményen szakértők gyűltek össze, hogy megvitassák a béketárgyalások kilátásait, a változó geopolitikai tájat, valamint a konfliktus tágabb gazdasági és politikai következményeit.
Lánczi Péter, az MCC főigazgató-helyettese nyitóbeszédében a gyakran idézett „Éljen érdekes időket” kifejezésre reflektált, megjegyezve, hogy bár általában egy kínai közmondásnak tulajdonítják, pontosabban átokként értelmezik. Azt mondta, ma sokan úgy érzik, hogy valóban ilyen időkre vetették őket.
Az ukrajnai háborúra utalva hangsúlyozta, hogy közel négy éve brutális konfliktus zajlik Magyarország szomszédságában. Szerinte az ukránok a kezdeti várakozások ellenére hősiesen harcoltak, de az emberi költségek óriásiak voltak, szokatlanul sok az áldozatok száma, és a családok gyászolják a veszteségeiket. Hozzátette: a magyarok különösen akkor érzik át a háború valóságát, amikor a kárpátaljai kollégákkal beszélnek, ahol a gyerekek a szerinte „érdekes időkben” nőnek fel. Lánczi hangsúlyozta, hogy az MCC egyik küldetése, hogy a konferenciához hasonló megbeszéléseken keresztül segítse az embereket jobban megérteni az őket körülvevő világot.
Kiss István, a Duna Intézet ügyvezetője üdvözlő szavaival folytatta, megjegyezve, kevesen gondolták volna, hogy egy ilyen véres konfliktus még csaknem négy évvel a kezdete után is folytatódik. Azt mondta, régóta szkeptikus a tekintetben, hogy a háború hogyan végződhet mindkét fél számára elfogadható békével. Magyarországnak közvetlen tétje van a konfliktusnak – hangsúlyozta –, hiszen a kárpátaljai magyarok is érintettek, és magyarok is vesztettek.
Az emberáldozat mellett a háború gazdasági következményeire is rámutatott, és azzal érvelt, hogy míg Magyarország viszonylag jól vészelte át a COVID-válságot, addig a kihívások azóta sokkal nehezebbek. Emiatt Magyarország egyértelműen érdekelt abban, hogy a konfliktus mielőbb véget érjen.
Az első panelt Pálfalvi Noémi, a Duna Intézet vezető főtanácsadója moderálta, fellépett Ugrósdy Márton Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára, Kiss István, a Duna Intézet ügyvezető igazgatója, valamint Schenk Richárd, az MCC vendégmunkatársa.
A megbeszélés az amerikai-magyar kapcsolatokra és a közelmúlt diplomáciai fejleményeire vonatkozó kérdéssel kezdődött. Kiss azt válaszolta, hogy nem sok idő telt el az előző, novemberi tárgyalási forduló óta, így komolyabb áttörésekre még nem kell számítani, de ennek ellenére lát pozitív tendenciákat. Megjegyezte, hogy a korábbi megállapodások már meghozták az eredményeket, köztük az orosz gáz- és olajszállítás folytatását, ami szerinte különösen fontos volt a hideg tél idején.
Kiemelte továbbá az atomenergia és a cseppfolyósított földgáz területén létrejött új megállapodásokat, hozzátéve, hogy Rubio közelmúltbeli látogatását követően kis- és közepes méretű atomreaktorokba történő beruházások is várhatók. Kiss szerint Trump visszatérése óta az Egyesült Államok Magyarország egyik legnagyobb befektetőjévé vált, 2025-ben Kína és Szingapúr után a harmadik-negyedik helyen áll, egyetlen év alatt 17 gazdasági projekttel.
Arra a kérdésre, hogy a megállapodások milyen részleteiben és milyen hatással lehetnek Magyarországra, Ugrósdy azt mondta, a konkrétumokról nem tud beszélni, de kiemelte, hogy Magyarország mindig is a megfizethető és megbízható energiaellátásra törekedett. Azzal érvelt, hogy a szorosabb politikai együttműködés ma már lehetővé teszi olyan megállapodások megkötését amerikai cégekkel, amelyek korábban nem voltak elérhetők. Magyarország – különösen az atomenergiában – szeretne minél több lehetőséget az asztalon tartani, és bizonyos esetekben az Egyesült Államokkal való együttműködés lehet a leghatékonyabb megoldás. Az olcsó energia – tette hozzá – továbbra is a gazdasági versenyképesség egyik alapja.
A megbeszélésen szó esett a szankciókról és Rubio megjegyzéseiről is. Ugrósdy elmondta, hogy bár a gáz és az energia beszerzése lehetséges, a kihívást az jelenti, hogy ezeket a készleteket Magyarországra hozzuk, tekintettel arra, hogy az ország tranzitként a szomszédos államokra támaszkodik. Kiss hozzátette, hogy az együttműködés lehetőségei részben a két vezető közötti személyes kapcsolat miatt merültek fel, megjegyezve, hogy a korábban amerikai LNG megvásárlását szorgalmazó kritikusok most ugyanezt a politikát kritizálják. Ugrósdy arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország az energiaforrások diverzifikálásán dolgozik, mert ezzel erősíti a gazdaságot.
Schenket Rubio külpolitikai álláspontjairól és azok következményeiről kérdezték. Azzal érvelt, hogy bár Rubio beszéde hangnemben különbözik Vance beszédétől, lényegében alig volt különbség. Szerinte az Egyesült Államok azt akarja, hogy Európa újra felfedezze önmagát, Brüsszel pedig az európai választásokba való külföldi beavatkozásról szóló narratívák népszerűsítésével reagált. Felvetette, hogy a következő európai parlamenti választás, amelyet ilyen viták érintenek, Magyarországé lehet.
A folyamatban lévő diplomáciai erőfeszítésekre térve Kiss a legutóbbi genfi tárgyalásokat kommentálta, megjegyezve, hogy a megállapodás még nem született, de nem lepődött meg. Mindazonáltal pozitívumként értékelte, hogy most már minden párt ott volt az asztalnál, és az ötleteket megvitatják. Hozzátette azonban, hogy néhány szereplőt nem érdekelt a konfliktus gyors lezárása. Véleménye szerint Oroszország úgy véli, hogy az idő az oldalán áll, míg Ukrajna erősebb támogatást remél a nyugati szövetségesektől. Azzal érvelt, hogy ha Ukrajna fenntartható békét akar, lehet, hogy előbb-utóbb megállapodásra kell jutnia.
Ugrósdy egyetértett abban, hogy mindkét fél azt hiszi, hogy nyer, ami szerinte megnehezíti a megoldást. Megjegyezte, hogy Oroszország háborús gazdasága lehetővé teszi a konfliktus fenntartását, míg Ukrajnának pénzügyi, munkaerő- és fegyverzeti kihívásokkal kell szembenéznie. Szerinte ezek a nehézségek nem feltétlenül a rossz gazdálkodásból adódnak, hanem a demográfiai és gazdasági realitásokhoz kapcsolódnak. Ugyanakkor felvetette, hogy bár egyes szereplők esetleg el akarják hosszabbítani a háborút, a lakosság nagy része szívesebben látná, ha véget érne.
A testület kitért a nemzetközi intézmények szerepére is. Schenk azzal érvelt, hogy a hidegháború után létrejött nemzetközi rendszer alakította az elvárásokat, de a korábbi európai békeidőszakok gyakran inkább államférfiakra, mint intézményekre támaszkodtak. Kiss szkepticizmusát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az intézmények önmagukban képesek békét teremteni, megjegyezve, hogy hiányzik belőlük a katonai erejük, és a vezetők közötti személyes kapcsolatok gyakran meghatározó szerepet játszottak a történelemben.
Ugrósdy arra a kérdésre, hogy Magyarország milyen szerepet tölt be, azt mondta, Magyarország az elsők között szólította fel a felek tárgyalóasztalhoz ültetését, és megismételte, hogy szükség esetén Budapest szívesen fogadna tárgyalásokat. Hangsúlyozta: Magyarország egyik oldalt sem támogatja, hanem saját nemzeti érdekeit képviseli, ugyanakkor elfogadhatatlannak minősítette Oroszország lépéseit.
A második panel, amelyet az MCC nemzetközi igazgatója, László Krisztián moderált, Ukrajna lehetséges EU-csatlakozásának gazdasági és pénzügyi vonatkozásaira helyezte a hangsúlyt. A résztvevők között volt Ralph Schoellhammer, az Alkalmazott Történeti és Nemzetközi Kapcsolatok Elméleti Központ vezetője, Sean Nottoli, a Duna Intézet vendégmunkatársa, Szitás Péter a Duna Intézet kutatási igazgatóhelyettese és Philipp Siegert, az MCC Brüsszeli Kutatási Igazgató-helyettese.
László Krisztián a beszélgetést megnyitva megjegyezte, hogy sok kérdéssel már az első panelen is foglalkoztak, de javasolta, hogy ezeket szélesebb nemzetközi szemszögből vizsgálják meg. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy a Rubio csak két olyan országot – Szlovákiát és Magyarországot – látogatott meg, amelyek mentesülnek bizonyos olajvámok alól.
Nottoli azzal érvelt, hogy az Egyesült Államok Trump alatti politikája a stratégiát helyezi előtérbe az ideológiával szemben, és Rubio jelezte, hogy Washington egyre inkább Magyarország szemszögéből tekint Közép-Európára. Szerinte Trump és Orbán erős személyes kapcsolata hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország reális partnere legyen az Egyesült Államoknak. Utalt arra, hogy a látogatás bizonyítja Washington azon szándékát, hogy erősítse a kapcsolatokat a régióval.
Szitás hozzátette: Magyarország és Szlovákia a közelmúltban különleges szerepet töltött be az Európai Unión belül, a normalitás hangzóinak nevezte őket az általa abnormálisnak nevezett környezetben. Szerinte a látogatás felerősítette ezeket a hangokat, sőt Fico találgatásaihoz is vezetett az Egyesült Államok bevonásával kapcsolatban a visegrádi együttműködésben.
Siegert a fejleményt a szuverén nacionalizmus két ország közös hangsúlyozásával hozta összefüggésbe. Emlékeztetett arra, hogy Trump első látogatása során mindkét vezető a nemzeti érdekekre összpontosító közös megközelítést emelte ki.
A testület megvizsgálta az atomenergetikai együttműködési megállapodások jelentőségét is. Schoellhammer megjegyezte, hogy miközben az EU bevezette a 20. szankciócsomagját, amely a Roszatomot is érinti, Magyarország lépéseket tesz az orosz atomenergiától való nagyobb függetlenség felé. Arra azonban figyelmeztetett, hogy az új reaktorok építése időt vesz igénybe.
Nottoli a gazdasági dimenziót emelte ki, mondván, hogy az Egyesült Államok magyarországi befektetései 2025-ben megközelítőleg 650 millió dollárt értek el, és a látogatás a kereskedelmi és befektetési együttműködés folytatását jelzi. Szerinte az amerikai cégek egyre inkább a régió kapujaként tekintenek Magyarországra.
Szitás a szankciókkal kapcsolatban is megjegyezte, hogy Európa függővé vált az olcsó orosz energiától, és az ismétlődő szankciók ártottak a kontinens saját gazdaságának. Kiemelte, hogy olyan cégek vannak jelen Magyarországon, mint a BMW, a Volkswagen és a Mercedes, részben a viszonylag megfizethető energiához való hozzáférés miatt.
Arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok Magyarországgal és Szlovákiával fennálló kapcsolatai hogyan befolyásolhatják az EU-n belüli pozíciójukat, Siegert azt mondta, hogy a hatás attól függ, hogy a jelenlegi parlamenti többség megmarad-e, és megjegyezte, hogy bár az ilyen kapcsolatok alakíthatják a fejleményeket, nem feltétlenül változtatják meg alapvetően a régóta fennálló geopolitikai realitásokat.
A megbeszélés Ukrajna lehetséges EU-csatlakozásával kapcsolatos elmélkedésekkel zárult. Siegert felvetette, hogy míg egyesek rugalmasabb megközelítést javasoltak az integráció terén, az EU jelenlegi közigazgatási struktúrája megnehezíti a gyors csatlakozást, különösen egy olyan nagy ország számára, mint Ukrajna, és még mindig háború sújtja. Szitás hozzátette, hogy Ukrajna a korábbi jelentkezőkhöz képest szokatlanul gyorsan kapott jelölti státuszt, ami kérdéseket vet fel a kritériumokkal és folyamatokkal kapcsolatban.
Összességében a konferencia kiemelte az ukrajnai béke elérésének összetettségét, ugyanakkor feltárta azt is, hogy a geopolitikai változások, az energiabiztonság és az intézményi viták hogyan alakítják tovább az Európa és a régió jövőjéről szóló vitákat.
The post Út keresése: Vita a budapesti béketárgyalások jövőjéről appeared first on Magyar Konzervatív.
