Paul J Larkin a Heritage Foundation vezető jogi munkatársa, és a büntető igazságszolgáltatás és a drogpolitika egyik legjelentősebb konzervatív képviselője az Egyesült Államokban. A globális kábítószer-járványról szóló budapesti MCC csúcstalálkozón beszélt magyar konzervatív a második Trump-kormányzatnak az illegális migráció megfékezésére, a fentanil-kereskedő hálózatok felszámolására és az erőszakos bűnözés visszaszorítására tett erőfeszítéseinek korai eredményeiről.
***
Most 11 hónapja van a második Trump-kormányzatnak, és az elnök az Egyesült Államok összetett biztonsági problémáival foglalkozik – az illegális migrációval, az illegális kábítószer-kereskedelemmel, különösen a fentanil-kereskedelemmel, valamint a bűnözés visszaszorításával a nagyvárosokban. Hogyan értékeli az eddigi eredményeket?
Egy dolog egyértelműen megtörtént, hogy a határ lezárásával korlátozták az így behozható fentanil és egyéb drogok mennyiségét. A fentanil rendkívül erős opioid. Van egy skála a hatásosságnak: a morfium egy, a heroin öt, a metadon hét, a fentanil 50-től 100-ig. És vannak változatok az alapvető fentanilról – a karfentanil, amely egy elefántnyugtató, 10 000. Amint látja, a pszichoaktív hatás eléréséhez csak kis mennyiségű fentanil és elenyésző mennyiségű fentanil analóg szükséges. Nagy részét átviheti annak ellenére, hogy minden egyes futár nagyon kis mennyiséget szállít. Ennek nagy részét megakadályoztuk, és ez óriási áldás. Az elnököt és mindenkit, aki a bevándorlás végrehajtásával kapcsolatban áll, nagy elismerés illeti ezért. Ez óriási erőfeszítés, mert életeket mentett meg. A legutóbbi kormányzat nem tette meg ezt a lépést, pedig megtehette volna, és vannak, akik emiatt már nincsenek közöttünk.
E korai eredmények ismeretében miben látja a legnagyobb kihívást magának a kábítószer-függőségnek a kezelésében, azon túl, hogy egyszerűen meg kell akadályozni a fentanil áramlását?
Vannak más dolgok is, ahol még nem tudjuk, hogy javulni fognak-e. Amerikában az elmúlt 60 évben az értelmiség – az akadémia, a filmek, a média – azt az elképzelést terjesztette, hogy az önmegvalósítás és az önkielégítés a ne plus ultra az életben, és hogy az önfeláldozás a köcsögöknek való. A függőséget okozó kábítószerek, köztük a kannabisz, a metamfetamin, a heroin és a fentanil problémája az, hogy a leszokás, ha fizikailag függővé vagy rabjává válik, rendkívül nehéz. A Navy SEAL kiképzéséhez hasonló mennyiségű erőre van szükség gyakran ahhoz, hogy megszabaduljunk egy opioid szokástól. A szűkítés, az orvosilag támogatott terápia vagy a hideg pulyka fogyasztása komoly kihívást jelent, és az elvonás rendkívül fájdalmas.
Még nem tudjuk, mi a legjobb módja az opioid-függőség kezelésének. A metadon és a buprenorfin az egyik út, a Tizenkét lépéses programokkal kombinálva. Azt sem tudjuk, hogy a szövetségi kormány talál-e metadonszerű kábítószert a kokainhoz vagy a metamfetaminhoz; nincs kikapcsolónk a kokszhoz vagy a methoz. Ez jelentős befektetést igényelne, és nem tudjuk, hogy fordítanak-e rá elegendő pénzt. Időbe telik az is, hogy elegendő kezelési programot beállítsunk és beüzemeljünk, és túl kevés van a rászorulók számához képest. Ez kiábrándultságot kelt: ha a kormány azt mondja, hogy kezelésre van szüksége, de nem tud Önnek helyet ajánlani, az emberek azt fogják hinni, hogy hazudtak nekik, és akkor sem veszik igénybe a kezelést, amikor az elérhetővé válik. A függőségi problémának vannak olyan hosszú távú aspektusai, amelyek kimenetelét még nem ismerjük – és lehet, hogy még akkor sem ismerjük őket, amikor Trump 2029-ben távozik hivatalából.
Van valami becslése arról, hogy mennyi fentanil van jelenleg forgalomban az Egyesült Államokban Trump hivatalba lépése előtti állapothoz képest?
Olyan kérdést tesz fel, amelyre a rendfenntartó tisztek, a tudósok és a bírák mindig is tudni akarták a választ, de soha senki nem tudta megállapítani: mennyi bűncselekményt követnek el az Egyesült Államokban. Nem tudjuk. A csempészet rendszeresen történik, mert jövedelmező lehet; mert ha az emberek magasra akarnak jutni, valaki kitalálja a módját, hogy eljuttassa hozzájuk a gyógyszert. Tudjuk, hogy mennyit foglaltunk le, de nem tudjuk, hogy a határon át érkezők hány százalékát teszik ki a lefoglalások. Ezt Trump előtt sem tudták, most sem tudják, és utána sem fogják tudni.
De tudjuk, hogy minél nehezebbé teszi a kábítószerek bejutását az Egyesült Államokba, annál több életet menthet meg, mivel a kábítószer-használatot nem teljes mértékben a kereslet vezérli. Van ennek kínálati oldala is. És ha bármilyen típusú pszichoaktív kábítószer nagy mennyiségben kerül az Egyesült Államokba, és terjesztik, akkor több embert vonz majd a használatába – különösen, ha a mennyiség elég nagy ahhoz, hogy csökkentse az árat vagy javítsa a minőséget. Ön a kínálati oldalon szeretne dolgozni. De szerintem a keresleti oldalon is dolgozni kell, és meg kell változtatni a kultúrát. Meg kell változtatnunk az amerikai kultúrát, hogy az ugyanúgy helytelenítse a kábítószer-használatot, ahogy Amerika helyteleníti a cigarettahasználatot.
„Le kell tántorítanunk az embereket a médiában, az akadémián, Hollywoodban a droghasználat dicsőítésétől”
Ez egy példa arra, hogy a megbélyegzés értékes hatással bír. A drogpolitika világában sokan azt mondják, hogy nem szabad megbélyegezni a kábítószer-függőket. Először is megbélyegezhetjük a droghasználatot anélkül, hogy megbélyegeznénk a drogosokat. Másodszor pedig megbélyegezhet egy cselekedetet oly módon, hogy néhány embert eltántorít attól, hogy megtegye. És ha ezt teszi, életeket menthet meg. De még ha nem is próbálja megbélyegezni az embereket, a kábítószer-használat megbélyegzésével nagyjából ugyanazt csinálja, amit az 1960-as évek óta – és újabban az elmúlt 20 évben – a cigarettázással tettünk. Ennek óriási közegészségügyi hatásai voltak. Ez az egyik legnagyobb közegészségügyi vívmány az Egyesült Államok történetében.
Változtatni kell a hozzáálláson. Le kell tántorítanunk az embereket attól, hogy azt gondolják, hogy a kábítószer szedése menő dolog. Le kell venni az embereket a médiában, az akadémián, Hollywoodban a droghasználat dicsőítéséről. Már nem dicsőítjük az alkoholfogyasztást, mert tudjuk, hogy az autóbalesetekhez vezet. És ez azért van így, mert egy mozgalom – Anyák az ittas vezetés ellen – megmutatta, hogy az alkohollal való visszaélés, majd a volán mögé ülni szörnyű kombináció, mert megöli az embereket. A drogok ugyanezt teszik.
És az egyik érv, amelyet többet kell hoznunk, az az, hogy ha növeli a kábítószer-használatot, akkor megnövekszik azoknak a száma, akik befolyás alatt ülnek volán mögé, és ütközést okoznak, megcsonkítva vagy megölve magukat, utasaikat, a másik autóban utazókat, gyalogosokat – bárkit. Ez egy figyelmen kívül hagyott probléma a növekvő kábítószer-használattal kapcsolatban. Megértettük az alkohollal; a drogokkal kell foglalkoznunk.
Ha jól értem, miről beszélsz tágabb kontextusban, a kultúra megváltoztatásában, más szóval a hagyományos keresztény értékek újjáélesztése az amerikai társadalomban?
Igen ám, de nem is kell vallási szempontból nézni. Egyetlen társadalom sem maradhat fenn, ha nem kér az egyénektől, hogy hozzanak áldozatokat mások javára. A keresztények azért hoznak áldozatokat, mert hiszik, hogy Jézus meghalt a kereszten mindannyiunkért, és meg kell mutatnunk, hogy megértjük áldozatának mélységét, ha hajlandóak vagyunk magunkat is áldozatot hozni. De még ha ateista is vagy, meg kell értened, hogy áldozatot kell hoznod másokért – talán a feleségedért, talán a gyerekeidért, esetleg a munkahelyi kollégákért vagy a szomszédokért. Áldozatokat hozol, mert ez jobbá teszi az életüket.
Sajnos az elmúlt 60 évben, ahogy említettem, azt tapasztaltuk, hogy a kultúra becsmérli az önfeláldozást mások érdekében. Ezen mindenképpen változtatnunk kell, mert a kábítószer-fogyasztás elkerülése érdekében egyszerűen nem kell bevenni őket. Ez önkéntes. Ez nem olyan, mint a járvány – megpróbálhatod elkerülni a fertőzést, de ha valaki más fertőzött és túl közel van hozzád, elkaphatod. Ha valaki más fentanil, heroin vagy metódus hatása alatt áll, nem fogod megkapni attól, hogy a közelében leszel. Csak hajlandónak kell lenned feláldozni az eufóriát, ami csak átmeneti.
Nem olyan, mintha egyszer bevesz egy tablettát vagy bead egy fecskendőt, és élete végéig jól érzi magát, és nincs gondja. Sok probléma van, és a felfelé mutató nagyon átmeneti. Meg kell győzni az embereket arról, hogy nemes meghozni ezt az áldozatot – önmagukért, feleségeikért és gyermekeikért, tágabb családjukért, szomszédaikért és a társadalomért. De az Egyesült Államokban elveszítettük ezt az érzéket, talán azért, mert kevésbé vagyunk keresztény ország, mint 60 évvel ezelőtt, talán más okok miatt. De komolyan elvesztettük, és vissza kell szereznünk.
Visszatérve a fentanil elleni háborúhoz, hogyan alakítja ez a csata nemcsak az Egyesült Államok belpolitikáját, hanem Washington nemzetközi kapcsolatait is – például a Kínával folytatott tárgyalásokat a fentanil-kereskedelem korlátozásáról, a Kanadával és Mexikóval való együttműködést, sőt a venezuelai kábítószer-kereskedők elleni legutóbbi sztrájkot is?
Hadd beszéljek a kínai kérdésről. Az első Trump-adminisztrációban tárgyalt a kínai elnökkel, és az elnök beleegyezett, hogy lépéseket tegyen annak megakadályozására, hogy a Kínai Népköztársaságból Mexikóba, az Egyesült Államokba és Kanadába kerüljön a tiltott fentanil. Ennek az lett az eredménye, hogy Kína szó szerint engedelmeskedett ennek – de továbbra is fentanil prekurzor vegyi anyagokat küldtek Mexikóba. És nem nehéz a fentanil prekurzor vegyi anyagokat teljesen szintetizált fentanillá alakítani. Kína olyasmiért kapott hitelt, aminek nem volt valódi hatása.
Trump most megállapodást kötött az Észak- és Dél-Amerikába szállított fentanil-prekurzorok mennyiségének csökkentéséről. A probléma az, hogy egy új opioid van a láthatáron. Az új pszichoaktív anyagok kategóriájába tartozik: a nitazen. Erősebb, mint a fentanil, és a bázikus nitazennek is vannak analógjai. És még ha egyáltalán nem is exportálnának fentanilt Kínából – illegálisan vagy legálisan –, és még ha nem is exportálnának prekurzor vegyi anyagokat, a mexikói kábítószer-csempész szervezetek beszerezhetnék a prekurzor vegyi anyagokat Indiából vagy Délkelet-Ázsiából. És Kína is gyárt nitazent.
Van ez a véget nem érő erőfeszítésünk, hogy megpróbáljunk felzárkózni ahhoz, amit a drogvilág csinál. Éppen ezért nem hagyatkozhatunk teljesen a kínálati oldal megközelítésére. Foglalkoznunk kell a keresleti oldallal. Meg kell győznünk az embereket, hogy hozzák meg azt az áldozatot, hogy feladják azt a rövid ideig tartó eufóriát, amelyet ezek a kábítószerek okoznak, nehogy vegyi rabszolgaságba adják el magukat.
Olvassa el további interjúinkat:
The post Trump háborúja a fentanil ellen még csak a kezdet — Interjú Paul J Larkinnal appeared first on Magyar Konzervatív.
