Azzal, hogy a Hamász október 14-én szabadon engedte az összes még élő izraeli túszt, a Trump által közvetített békefolyamat első szakaszának megfelelően, sokan ünnepelték a két éve tartó gázai háború feltételezett végét. A megállapodás második szakaszának 13. pontja azonban nevezetesen magában foglalja „Gáza demilitarizálását”, valamint a „Hamász és más frakciók” kizárását „a gázai kormányzás minden szerepéből”. A terv egy apolitikus, technokrata palesztin bizottságot ír elő, amelyet egy nemzetközi „Béketanács” felügyel.
Mégis, majdnem egy hónappal azután, hogy a fegyverek elhallgattak, a Hamaszt még mindig nem száműzték a történelemkönyvek lapjaira. A legrosszabb azonban, hogy egyesek irreálisnak és szükségtelennek tartják a Hamász leszerelését. Ez visszavezethet bennünket a német Harmadik Birodalom utolsó napjainak esettanulmányához, amely nem szűnt meg teljesen a német erők V-napi feltétlen megadásával.
A történelem szerelmesei tudják, hogy Adolf Hitler berlini bunkerében végzett öngyilkossága előtt, 1945 áprilisának végén, Karl Dönitz admirálist, a haditengerészet akkori parancsnokát jelölte ki utódjára Reichpräsidenti posztra. Dönitz ezt követően engedélyezte a német erők feltétel nélküli megadását, amivel május 8-án véget ért Európában a második világháború.
Azt azonban kevesen tudják, hogy Dönitz farkormányzata még 15 napig működött Flensburg kisvárosában, majd a brit csapatok feloszlatták. A náci Németország utolsó napjai érdekes betekintést nyújtanak abba, ahogyan a nemzetközi közösségnek kell tekintenie a Hamász folyamatos hatalomgyakorlását a Gázai övezet mintegy 50 százalékában.
Kormánya megalakításakor Dönitz ügyelt arra, hogy ne vegyen fel prominens náci vezetőket a kabinetjébe, mivel részvételük elfogadhatatlan lett volna a nyugati szövetségesek számára. Nevezetesen, elbocsátotta Heinrich Himmlert, és még a feltétel nélküli kapituláció előtt kiküldte Flensburgból az SS vezetést. Az V-nap után a náci rezsim összes népirtó atrocitását az SS-re próbálta rátenni, azt állítva, hogy azokat titokban hajtották végre. Dönitz abban reménykedett, hogy legitimációt nyerhet azzal, hogy hasznosnak bizonyul a nyugati szövetségesek számára, mint egy hevesen antikommunista ideiglenes kormány vezetője.
Bár korábban megállapodás született Németország különálló megszállási zónákra való felosztásáról, néhány szövetséges vezető – elsősorban Winston Churchill brit miniszterelnök – úgy vélte, hogy a Dönitz-kormány ideiglenes elismerése hasznos lehet például a szovjet befolyás Dániába való esetleges kiterjesztése ellen. Végül azonban ezt a felfogást lényegtelennek ítélték, mivel a brit erők feloszlatták a Dönitz-kormányt, és hadifogolyként (hadifogolyként) letartóztatták tagjaikat, május 23-án végleg kioltva a náci rezsim utolsó maradványát Németországban.
„Ha a Hamasz megtagadja a demilitarizálást, az a megállapodás megsértését jelenti, és ezt végre kell hajtani”
[1945-benagyőztesekszámáranyilvánvalóvolthogyNémetországnyugatidemokratikusértékekenalapulódenacifikálásaésújjáépítéselehetetlenanácimaradványokteljeslefegyverzéseéskizárásanélkülEmlékezetünkszerintDönitzinkábbhajlandóvoltmegadnimagátéslefegyvereznimintazutolsóemberigharcolnielismertnéhánytömeggyilkosságotésmegpróbáltahasznosszereplőkéntpozícionálnimagátegyesetlegesszovjetellenesfrontonAdminisztrációjaazonbantovábbraisnácizászlókatlobogtatottkabinetjekizárólaganácipárttagjaibólállt–akikközülnéhányanmagukisbűnrészesekvoltakanépirtásban–ésHitlermellszobrátőrizteflensburgiirodájában
A történelem e fejezetének a nemzetközi közösség fejében kell állnia, miközben a tárgyalócsoportok haladnak előre a tűzszüneti megállapodás második szakaszának végrehajtásával. A Trump-adminisztráció eddig egyértelművé tette, hogy a Hamász teljes leszerelése nélkül nem zárul le ügy Gázában.
Nem sokkal a megállapodás életbe lépése után az elnök nyíltan megfenyegette a gázai terrorcsoportot: „Ha nem fegyvereznek le, mi leszereljük őket, és ez gyorsan és talán erőszakosan fog megtörténni.” JD Vance alelnök, valamint Marco Rubio külügyminiszter ezt az üzenetet visszhangozta izraeli látogatásaik során, és Rubio megígérte: „Ha a Hamász megtagadja a demilitarizálást, az megsérti a megállapodást, és ezt végre kell hajtani.”
A Hamász a maga részéről ezt szándékosan nem hajlandó megtenni. Mivel a terrorcsoport még mindig az enklávé mintegy 50 százalékát ellenőrzi, a Hamász magas rangú figurái, például Basem Naim és Ghāzi Hamad már tisztázták, hogy a csoport hevesen ellenzi a leszerelést, talán abban a reményben, hogy képviselőiket álcázott technokratákként csúsztatják egy jövőbeli gázai kormányban.
A Trump által közvetített megállapodás példátlan lehetőségeket kínál Gázában és a tágabb Közel-Keleten, mivel az Ábrahám-egyezmény kiterjesztése a kormányzat napirendjének előterében áll. A terrorizmus melegágyának továbbra is fennállása Gázában azonban mindezt veszélybe sodorhatja. A nemzetközi közösségnek szilárdan ki kell állnia annak világossá tétele mellett, hogy nincs életképes jövő Gázában, ha a Hamász még mindig hatalmon van – még egy Dönitz-szerű enklávéban sem.
The post A Harmadik Birodalom utolsó napjainak tanítása: Gázának nincs jövője a Hamasz távozása nélkül appeared first on Magyar Konzervatív.
