Az alábbiakban Leimeiszter Barnabás egyik, magyarul eredetileg ben megjelent cikkének adaptált változata olvasható Magyar Krónika.
Vaslav Nijinsky, korának legjobb férfi balettsztárja feleségül vette Romola de Pulszky-t, a Pulszky család leszármazottját, aki odaadóan gondoskodott a súlyos skizofréniában szenvedő táncosnőről.
Pulszky Károly (Charles) művészettörténész, vagy ahogy barátai nevezték, Charley, egyike a dualista korszak Magyarországának évkönyveiben bővelkedő nagy tragédiáknak: amilyen békésnek és meghittnek tűnik a századvégi világ utólag, annyi elpazarolt tehetség és pályafutás, amely zátonyra futott, a felszínre lappangó negatív energiákról tanúskodott. Az 1848-ban nyugati száműzetésben született, majd a kiegyezés előtt néhány évvel családjával Magyarországra költözött Pulszky élete megtorpant, amikor nem tudott elszámolni a Nemzeti Galéria gyűjteményének bővítésére rábízott közpénzekkel, és kiderült, hogy egy hamis Raphael-festményt is drágán vásárolt. Valószínűleg inkább hanyagság, mint bármilyen kétes szándék vezérelte, és később kiderült, hogy a szóban forgó festmény Egy férfi portréja Sebastiano del Piombo, jelentős értékű volt, és a mai napig a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének büszkesége. Pulszky mindenesetre lélekben és lélekben megtörve a vádak elől egészen Ausztráliába menekült, ahol utazó eladóként töltötte napjait, mielőtt Brisbane külvárosában szíven lőtte magát.
Pulszky Károly felesége az ünnepelt színésznő, Márkus Emília volt. Kisebbik lányuk, Romola de Pulszky 1912-ben Szergej Gyjagilev baletttársulatának budapesti vendégjátékain ismerkedett meg a már világhírű Vaszlav Nyizsinszkijvel.
A huszadik század egyik legnagyobb férfi táncosa 1889-ben Kijevben született lengyel szülők gyermekeként. A cári balett tagjaként vált ismertté, majd Gyjagilev vezetésével a Mihail Fokine által koreografált balettprodukciókban és Leon Bakst díszleteivel a modernista művészet ikonjává vált.
‘Hirtelen egy karcsú, nyurga, macskaszerű Harlekin vette birtokba a színpadot. Bár arcát festett maszk takarta, testének kifejezőképességéből és szépségéből azonnal rájöttünk, hogy egy zseni jelenlétében állunk. Mintha az egész közönséget villámcsapás érte volna. Megmámorosodva, megigézve, levegő után kapkodva követtük ezt az emberfeletti lényt, ennek a megtestesült, haszontalan és szerethető Harlekin hűséges szellemét,– emlékezett vissza később Romola. A táncosnő akkora benyomást tett rá, hogy csatlakozott a Diaghilev társulathoz, amely hamarosan dél-amerikai körútra indul. Nyizsinszkijvel való kapcsolata az atlanti átkelés során kezdett elmélyülni: ahogy a Keleti Ujság egy kolozsvári újság eufemisztikusan fogalmazott: „érzéseinek mágneses ereje… magához vonzotta… más irányba fordította az ösztöneit”.
„(Nijinsky) a cári balett tagjaként vált ismertté, majd… a modernista művészet ikonjává vált”
Buenos Airesbe érve, a Nyizsinszkijvel viszonyt folytató Djagilev nagy bosszúságára, a fiatal pár azonnal megkötötte a kapcsolatot. A nászéjszaka, amelyen a táncosnő magára hagyta Romolát, miután megcsókolta a kezét, nem tett jót szexuális életüknek. Azonban 1913-ban (amikor Igor Sztravinszkij A tavasz rítusaA Nijinsky által koreografált premier a Champs-Élysées-n volt, a nyilvános verekedéssé fajult premier pedig mérföldkő lett az avantgárd történetében), megszületett lányuk, Kyra. Az I. világháború kitörésekor Budapestre költöztek, Márkus Emília hűvösvölgyi villájába, ahol a táncosnőt ellenséges ország állampolgáraként házi őrizetbe helyezték. Később, hosszas diplomáciai bonyodalmak után, Diaghilevnek sikerült elintéznie, hogy Nijinskyt elengedjék egy amerikai turnéra, ami, mint kiderült, karrierje végét jelentette. Svájcban tartózkodása alatt mentális problémái olyan súlyossá váltak, hogy elmegyógyintézetbe került. Súlyos skizofréniában szenvedett, és a vallási eksztázis kerítette hatalmába – „Bleuler, Wagner-Jauregg, Kreplin, Ferenczi, Freud és Jung sem tudtak segíteni rajta”. Őrületének megrendítő dokumentuma az 1919-es naplója, amely magyarul is többször megjelent. Nyizsinszkij 1920-ban tíz hónapra visszatért Budapestre, amikor megszületett második lánya, Tamara.
Márkus és második férje odaadóan vigyáztak rá. A táncos és színésznő kedvenc játéka az volt, hogy kitalálja, melyik villamos érkezik előbb, amikor a Hidegkúti úton átszállnak a városból visszafelé.
Voltak időszakok, amikor tisztább volt, de az állapota nem javult jelentősen: egyszer a Váci utca közepén dührohamot kapott. Sok éven át „sétáló halottként” vegetált Bajorországban, a kreuzlingeni szanatóriumban. Majd az 1930-as évek második felében, ahogy Lányi Viktor írta a vasárnapi számában Pesti Hirlap„váratlan és örvendetes javulás jelei voltak. Tudata tisztábbá vált, beszéde javult, és elkezdett érdeklődni a tánc, a zene, a család és az ismeretségek iránt. Nijinsky átesett Manfred Sakel ellentmondásos inzulinsokk-terápiáján, amely kvázi epilepsziás rohamokat váltott ki. Eközben Kyra, aki táncosként apja nyomdokain járt, feleségül vette Igor Markevicset, a híres zeneszerzőt és karmestert, aki még pályafutása elején járt, és aki, ha hihetünk a beszámolónak, Uj Nemzedékkérte meg Márkus Emília unokája kezét. Az esküvőt a Mátyás templomban tartották. Krya és Igor házassága rövid életű volt, de született egy fiuk, Vaslav, akit a nagyapjáról neveztek el.
„Nijinsky átesett Manfred Sakel ellentmondásos inzulinsokk-terápiáján, amely kvázi epilepsziás rohamokat váltott ki”
1940-ben Nijinsky és felesége visszaköltöztek Magyarországra, mivel a szanatóriumi kezelését finanszírozó alapítvány a háború miatt nem tudott pénzhez jutni, és megtagadták tőlük az Egyesült Államokba való beutazást. Érkezésükkor egy fényképsorozat örökítette meg a ma már alig felismerhető egykori balett-táncost Romola és Márkus Emília társaságában. Egy jelentés szerint Új MagyarságRomola akkor még hitt abban, hogy férje egyszer visszatér a színpadra.
‘Utána teáztunk Nijinskyvel. Szürke öltönyében ült, megőrizte szokásos merevségét, nem állt fel és nem nyújtott kezet. Tatár arcát elhomályosította a közömbös apátia, és tompa, gyönyörű barna szemeivel a távolba nézett. Mit láthatott? Nem vett részt a beszélgetésben, de hallgatott és időnként jóízűen nevetett” – számolt be a cikk szerzője.
A házaspár egy ideig Lepsény környékén élt Márkuséknál, majd 1944 nyarán egy rövid időre visszatértek Hűvösvölgybe, de nem sokáig maradtak a villában, amely később bombázások következtében megsemmisült, a napi légitámadások ugyanis alaposan megviselték Nijinsky idegeit.
A háború után olyan pletykák terjedtek, hogy a németek gyógyíthatatlan betegként végezték ki Nijinskyt. Szerencsére ez hamisnak bizonyult. A család egy csendesebb Sopron melletti faluba költözött, de a háború idegtépő valósága hamarosan ott is utolérte őket.
A hetilapban megjelent cikk szerint Szinház [1945novemberébenatáncoscsakakkornyugodottmegamikormeghallottahogyoroszulbeszélnekkörülötteésolyan„elevenenéslazán”beszélgetettésvodkátivottaszovjetkatonákkalakikrőlfogalmuksemvolthogykicsodahogymégreményisvoltafelépüléséreÁllítólagelőttüktáncoltaelutolsótáncát
Sopronból a szovjet parancsnokság által biztosított autóval Bécsbe utaztak, majd Angliába költöztek. Nijinsky soha nem gyógyult meg, és 1950-ben meghalt, felesége pedig 28 évvel túlélte. Kisebbik lányuk, Tamara Budapesten nőtt fel, és az 1930-as években debütált színésznőként a pesti színházakban. A háború végén Márkus rosszallása ellenére hozzáment Szakáts Miklós kollégájához, aki szintén részt vett az ellenállási mozgalomban. Dolgozott a Vígszínházban és az Állami Bábszínházban, majd 1956-ban lányával, Szakáts Kingával és második férjével az Egyesült Államokba disszidált. 2007-ben hunyt el. Szakáts Kinga Arizonában él, és időről időre ellátogat Magyarországra, elevenen őrzi híres felmenői emlékét.
Híres emigránsok Budapesten
2018-ban Ralph Brewster memoárja, melynek címe Rossz útlevél: Kalandok a háborús MagyarországonMagyarul jelent meg , melyben a zeneszerető 1940 és 1944 között Magyarországon eltöltött éveit meséli el. Szigorúan véve nem tekinthető emigránsnak, hiszen sehol nem volt „otthona”. Közvetlen leszármazottja volt William Brewsternek, az első telepesek vezetőjének, akik a Mayfloweren utaztak Amerikába, de közvetlen ősei már nomád életet éltek Európában. Ralph véletlenül Olaszországban született, így olasz állampolgár lett. 1942-ben visszavonták tartózkodási engedélyét, de Brewster, a megrögzött antifasiszta nem volt hajlandó eleget tenni a konzulátus azon kérésének, hogy jelentkezzen be Mussolini hadseregébe. Könyvében kijátssza a budapesti bérbeadókat és nyomozókat a szálláskeresésben, és sorra felkeresi ismerőseit. Kalandozásai során találkozunk német kémekkel, a Nemes Nagy Ágnest feleségül vevő Lengyel Balázzsal és családjával, a luxuskedvelő szombathelyi püspökkel, Mikes Jánossal, az afrikai fronton elesett fiát gyászoló Almásy Lászlóval, a keresztény középosztállyal, a zsidó értelmiséggel és a budapesti melegélet számos érdekes alakjával, amely Brewster. közelről tudta.
Joe Turner dzsesszzongorista, Louis Armstrong és Duke Ellington együtteseinek egykori tagja a harmincas években Budapesten lépett fel, és egy magyar nőt vett feleségül. Elég nagy feltűnést keltettek a pesti utcákon. 1949-ben hat hónapra visszatért a magyar fővárosba, ahol kilenc év után újra találkozott feleségével és lányával. Haladás a kis Rita szokatlan helyzetére utal: a kislányt, „akinek dédapja rabszolga volt, a „megvilágosodás” korában a sárga csillaggal megfenyegették”. Bartos Tibor emlékirataiban az újpesti presszóban játszó Turnert is megemlítette: mint írta, egy Ellington-lemezt kapott ajándékba a zenésztől.
Bobby Fischert, a visszahúzódó amerikai sakkzsenit egy magyar tinédzser, Rajcsányi Zita rávette, hogy térjen vissza a játékhoz; 1992-ben beleegyezett egy visszavágóba korábbi legendás ellenfelével, Borisz Szpasszkijjal. Mivel azonban a meccset az amúgy is háborúban álló Jugoszláviában rendezték, Fischer felkerült az amerikai szankciós listára. Magyarkanizsán, majd Budapesten telepedett le, ahol – fokozódó paranoiától szenvedve – az ezredfordulóig tartózkodott, kapcsolatot tartott a Polgár családdal és Lékó Péterrel. 1999-ben a Calypso Radio műsorvezetője interjút készített vele, de hiába próbálták a beszélgetést a sakkvilág aktuális dolgai felé terelni, a félig zsidó Fischer addig beszélt a cionista világösszeesküvésről, amíg a kérdező le nem tette.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
The post A 20. század legnagyobb táncosa, aki kiállta a világháborúkat Budapesten appeared first on Magyar Konzervatív.
