Ukrajna európai uniós csatlakozásának kérdése került a középpontba A rejtett árcédula: Ukrajna pénzügyi és politikai költségei az EU-ban panelbeszélgetés február 5-én, ahol a szakértők Kijev blokkba való gyorsított integrációjának politikai lendületéről, gazdasági vonatkozásairól és társadalmi következményeiről vitatkoztak.
A beszélgetést megnyitva Veres Kristóf moderátor, a Duna Intézet nemzetközi igazgatója megjegyezte, hogy Ukrajna soha nem látott gyorsasággal haladt az EU-tagság felé Oroszország teljes körű inváziója óta. Míg Brüsszel egyre gyakrabban vitatja meg a tagsághoz vezető utat, Veres kiemelte, hogy az EU vezetői, például a német ellenzéki képviselő, Friedrich Merz hangsúlyozták, hogy Ukrajnának továbbra is meg kell felelnie a koppenhágai kritériumoknak, a csatlakozáshoz szükséges alapvető politikai és gazdasági normáknak.
A közvélemény Európa-szerte egyre óvatosabbnak tűnik Ukrajna gyors csatlakozásával kapcsolatban. Barbara Kolm, a bécsi Friedrich A. kontra Hayek Intézet elnöke és az Austrian Economics Center alapító igazgatója olyan közvélemény-kutatási adatokat mutatott be, amelyek arra utalnak, hogy a feltétel nélküli támogatás iránti kezdeti lelkesedés jelentősen csökkent. Az adatok szerint az uniós polgárok nagyjából 75 százaléka ellenzi Ukrajna felgyorsított tagságát, Közép-Európában különösen nagy az ellenállás. A legerősebb ellenállást Magyarország mutatta, a válaszadók 93 százaléka ellenezte a gyorsított csatlakozást, majd Ausztria következik 83 százalékkal. Kolm megjegyezte, hogy a támogatottság általában nő a konfliktustól földrajzilag távolabb eső országokban, de összességében 35 százalék körülire esett vissza a feltétel nélküli támogatottság, ami megfordítja a két évvel korábbi tendenciákat.
Az MCC Európai Tanulmányok Központjának vezetője, Rodrigo Ballester azzal érvelt, hogy a közvélemény és az EU-politikai döntéshozatal közötti egyre növekvő szakadék intézményi aggályokat vet fel. Figyelmeztetett arra, hogy az uniós intézmények történelmileg hajlandóak megkerülni a közvéleményt, sőt eljárási szabályokat is kialakítottak. Ballester hangsúlyozta, hogy az EU-bővítéshez formálisan a tagállamok egyhangúságára van szükség, amit Ukrajna esetében nagyon valószínűtlennek minősített. Arra is figyelmeztetett, hogy Ukrajna csatlakozásának az EU-reform katalizátoraként való megfogalmazása azzal a kockázattal jár, hogy átpolitizálja a hagyományosan érdemeken alapuló folyamatot.
Ballester azt javasolta, hogy az alternatív keretek, mint például az Európai Politikai Közösségen keresztüli mélyebb együttműködés, teljes körű tagság nélkül is szorosabb integrációt biztosíthatna Ukrajnának. Azzal érvelt, hogy a gyors csatlakozás igazságtalan lenne az évek óta tárgyaló tagjelölt országokkal szemben. Példaként Szerbiát említette, amely több mint egy évtizedet töltött a csatlakozási tárgyalásokon, és a szükséges 35 tárgyalási fejezetből csak kettőt zárt le. Ballester szerint az érdemeken alapuló megközelítés feladása alááshatja az EU hitelességét, és potenciálisan olyan elvárások alá helyezheti Ukrajnát, amelyekre még nincs felkészülve.
A megbeszélésen szó volt az EU belső piacán belüli gazdasági versenyről is. Szitás Péter, a Duna Intézet kutatási igazgató-helyettese a lengyel szállítmányozó cégeket és mezőgazdasági termelőket érintő feszültségekre mutatott rá a közelmúltban, miután a háború kitörése után enyhültek az ukrán árukra vonatkozó kereskedelmi korlátozások. Kifejtette, hogy a szabályozási eltérések lehetővé tették az ukrán termelők számára, hogy alacsonyabb költségű termékekkel lépjenek be az EU piacaira, ami kihívásokat jelent a szomszédos tagállamok gazdálkodói és fuvarozói számára. Szitás hangsúlyozta, hogy bár Ukrajna humanitárius támogatása továbbra is széles körben elfogadott, a tagjelölti státusz csak négy hónappal az invázió utáni megadása példátlan politikai lépés, különös tekintettel arra, hogy a csatlakozási tárgyalások a háború előtt nem haladtak komolyan.
A gazdasági fenntarthatóság volt a vita másik fő fókuszpontja. Philip Pilkington, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa kiemelte, hogy Ukrajna újjáépítésével és esetleges EU-csatlakozásával járó óriási anyagi terheket is jelentheti. Megjegyezte, hogy az Ukrajna újjáépítésére vonatkozó becslések a 2022-es 349 milliárd dollárról már több mint 500 milliárd dollárra emelkedtek. A Pilkington becslése szerint a következő évtizedben az újjáépítési és integrációs költségek együttesen elérhetik a 2,5 billió dollárt.
Csak Magyarország esetében a költségek körülbelül 50 milliárd eurót tehetnek ki, ami az ország éves költségvetésének közel 10 százaléka. Pilkington arra figyelmeztetett, hogy az ilyen kiadások finanszírozásához valószínűleg új EU-szintű hitelfelvételi eszközökre, például kibővített eurókötvény-programokra lesz szükség egy olyan időszakban, amikor a blokk már kezeli a COVID-19 világjárvány során felhalmozott adósságokat. Hozzátette: több nagy EU-gazdaság, köztük Franciaország és Olaszország is olyan fiskális kihívásokkal néz szembe, amelyek megnehezíthetik az adósság további bővülését.
Kolm aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az új közös hitelfelvételi kezdeményezések jelentősen növelhetik az uniós szintű adósságot. Azzal érvelt, hogy Ukrajna újjáépítése felhasználható további hitelfelvételi mechanizmusok igazolására, miután a hagyományos adóemelések elérik a politikai határokat. Ballester hozzátette, hogy egyes szakpolitikai elemzések szerint Ukrajna tagsága alapjaiban alakíthatja át az EU költségvetési szerkezetét, potenciálisan több jelenlegi nettó kedvezményezett nettó befizetővé válhat.
A testület szélesebb körű költségvetési kockázatokat is tárgyalt. Pilkington arra figyelmeztetett, hogy a további adósságok uniós szintű összevonása újraélesztheti azokat a pénzügyi sebezhetőségeket, amelyeket a blokk az eurózóna adósságválsága után nehezen tudott stabilizálni. Szerinte az adósság és az uniós költségvetés bővítése végül a tagállamokat célzó új adózási mechanizmusokhoz vezethet, növelve a nemzeti költségvetési terheket.
Kolm arra figyelmeztetett, hogy az Ukrajnába irányuló nagyszabású pénzügyi injekciók inflációs nyomást okozhatnak Európa-szerte, azzal érvelve, hogy a túlzott likviditás destabilizálja a pénzügyi piacokat. Hivatkozott a 800 milliárd eurós újjáépítési kezdeményezés körüli vitákra is, figyelmeztetve arra, hogy az európai adófizetők viselhetik a költségek nagy részét, míg a magánvállalkozók és a külföldi befektetők az elsődleges gazdasági előnyöket.
Aggodalmak hangzottak el a kormányzás és a korrupciós kockázatok miatt is. Ballester elismerte, hogy Ukrajna előrelépést tett az EU-val kötött társulási és kereskedelmi megállapodásai révén a háború előtt, de azzal érvelt, hogy a strukturális jogállami kihívások továbbra is fennállnak. Figyelmeztetett arra, hogy ezeknek a kérdéseknek a geopolitikai okokból való figyelmen kívül hagyása végső soron az EU-nak és Ukrajnának is árthat. Ehelyett egy hosszú távú, személyre szabott integrációs keretet szorgalmazott, amely a fenntartható intézményi reformokra és az újjáépítési projektekben való fokozottabb európai részvételre összpontosít.
Szóba kerültek a biztonsági és migrációs vonatkozások is. Szitás kiemelte annak lehetőségét, hogy a teljes jogú tagság jelentősen növelheti az Ukrajnából az EU-tagországokba irányuló migrációs áramlásokat. A jugoszláv háború utáni időszakkal párhuzamot vonva arra figyelmeztetett, hogy a nagyarányú népességmozgásokat időnként megnövekedett illegális kereskedelem és feketepiaci tevékenységek kísérhetik, ami további regionális biztonsági kihívásokat jelent.
Szitás a kisebbségi jogokkal kapcsolatos történelmi aggályokat is felvetette, különös tekintettel az ukrajnai kárpátaljai magyar közösségekre. Megjegyezte: Magyarország az elsők között ismerte el Ukrajna függetlenségét, és kezdetben szoros kétoldalú kapcsolatokra törekedett. Ugyanakkor azzal érvelt, hogy az ukrán kisebbségi jogszabályok 2011 utáni változásai, különösen a Krím annektálása után, feszültségekhez és aggodalmakhoz vezettek a magyar etnikai közösségekben.
Pilkington végezetül bírált bizonyos újjáépítési javaslatokat, mint túlságosan optimistákat, és arra utalt, hogy irreális feltételezésekre támaszkodnak a menekültek visszatérésével és a gyors ipari fellendüléssel kapcsolatban. Azzal érvelt, hogy az infrastruktúra újjáépítésénél a hosszú távú strukturális stabilitást kell előtérbe helyezni, és európai szakértelmet kell bevonni, nem pedig elsősorban külső vállalkozókra támaszkodni.
Kolm a pénzügyi aggodalmait visszhangozta záróbeszédében, és arra figyelmeztetett, hogy az európai kölcsönökből finanszírozott nagyszabású újjáépítési kiadások inflációs nyomást importálhatnak az EU gazdaságaiba.
The post Szakértők vitatják meg Ukrajna EU-csatlakozásának rejtett árcéduláját a Duna Intézet rendezvényén appeared first on Magyar Konzervatív.
