A Jugoszlávia 2001 -es felbomlási háborújának vége óta Oroszország olyan politikát folytatott, amelynek célja a Szerbiával való kapcsolatának megerősítése. A Szerbia és Oroszország közötti kétoldalú közelség alapja történelmi „szláv ortodox” kapcsolatukban rejlik. Szerbia előnyös földrajzi elhelyezkedése és az erős etnikai szerb közösség a Nyugat -Balkánon is vonzó nyugat -balkáni partnerré teszi Szerbiát Oroszország számára. Szerbia valóban az orosz befolyás gravitációs központjának tekinthető az egész nyugat -balkáni régióban.
Oroszország elismerte Szerbia történelmi pozícióját a Nyugat -Balkán egyik legbefolyásosabb országaként, és rájött, hogy a Koszovó – Serbia vitát felhasználhatja tőkeáttételként, hogy Belgrádot befolyásolja. A Jugoszlávia elleni 1999. évi NATO bombázási kampány, amely a koszovói háború befejezésére indult, szintén megerősítette Oroszország kapcsolatait Szerbiával. Nevezetesen, az ENSZ Biztonsági Tanácsának mandátuma nélkül elhelyezkedő beavatkozást Moszkvában úgy vélték, hogy az érdekeit már nem veszik komolyan a nemzetközi döntéshozatalban.
2008 -ban Oroszország Szerbiával állt, hogy nem ismeri el Koszovó függetlenségét, miközben megakadályozta Koszovót a nemzetközi szervezetekhez való csatlakozáshoz. Szerbia addig a mai napig aktívan folytat egy olyan politikát, amely szerint nem fogadja el Koszovó függetlenségét, annak történelmi és kulturális kapcsolata miatt az országgal, és megőrizni az etnikai szerb népesség jogait (különösen Koszovó északi részén). A szerb ortodox egyház szintén aktívan keresi a nagyobb orosz ortodox egyház támogatását a koszovói állításokért, ahol a szerb ortodoxia legszentebb vallási helyeinek ad otthont. A Koszovó és Szerbia közötti jelenlegi „status quo” azonban káros következményekkel jár a szerbiai EU -csatlakozáshoz, mivel az országnak normalizálnia kell a Koszovóval fennálló kapcsolatát, mint az EU tagságának kulcsfontosságú feltételeit.
„Oroszország elismerte Szerbia történelmi pozícióját a Nyugat -Balkán egyik legbefolyásosabb országaként”
Oroszország eddig következetesen megerősítette hajlandóságát, hogy biztosítékot biztosítson Szerbiának a Koszovó törekvéseinek blokkolására a teljes nemzetközi elismerés elérése érdekében. Hangsúlyozni kell, hogy ez a jelenség szintén megerősíti Oroszország vonzerejét a szerb társadalomban. Ez viszont bonyolítja bármely szerb kormány azon képességét, hogy az oroszellenes intézkedéseket fogadja el. Az ilyen cselekedetek valóban politikailag veszélyesek lennének a szerb kormány szükségességének fényében, hogy elkerüljék azt a szükségességet, hogy Koszovó -kérdéssel kapcsolatban kevésbé elkötelezettek legyenek Oroszországban, mint Oroszország, hogy megvédjék Szerbia „területi integritását”.
Koszovó függetlensége szintén befolyásolta Oroszország történelmi narratíváját a Krím 2014 -es annektálásáról, amely egy orosz katonai behatolást és népszavazást követett. A Krím függetlenségét kijelentő dokumentum kifejezetten utal a Koszovói precedensre és a Koszovó Függetlenségi Nyilatkozatára, mint igazolására Ukrajnából való elválasztáshoz. Ezt követően a Krím -t beépítették az Orosz Föderációba.
Oroszországi törekvései azonban a Szerbiával való szoros kapcsolat fenntartására azonban nem egyoldalúak – a Serbia külpolitikát is folytat, amelynek célja az Oroszországgal való szoros kapcsolatok fenntartása. A szerb kormány különösen érdekli az olcsó gázellátás Oroszországból történő beszerzését, amellett, hogy Oroszország Koszovó diplomáciai támogatását igényli.
„Oroszország azon törekvései, hogy szoros kapcsolatokat tartsanak fenn Szerbiával,… nem egyoldalúak”
Oroszország 2022 -es katonai inváziója után Szerbia felismerte az energiaellátás további diverzifikálásának szükségességét. 2023-ban Szerbia beleegyezett abba, hogy további gázmennyiségeket importál azerbajdzsánból, és befejezte a Szerbia-Bulgaria Gas összekapcsolását, összekapcsolva az országot a déli gáz folyosóval és a transz-anatóliai földgáz-csővezetékkel (TANAP), hogy megnyitja a Szerbia gázpiacát a nem orosz gázforrások számára. Annak ellenére, hogy Szerbia megpróbálja diverzifikálni az energiaellátását, Oroszország továbbra is gázszolgáltatóként dominál – szerbia 92 % -ával Oroszországból származik, 2024 első felében.
Szerbia nyilvánvalóan továbbra is szívesen beszerzi gázkészleteit Oroszországból. Ezt 2025 májusában látták, miután a szerb kormány úgy döntött, hogy 2025 szeptember végéig meghosszabbítja a földgázellátási megállapodást az orosz állami energiavállalattal, a Gazprom-nal. Szerbia érdekli egy új, hosszú távú megállapodás tárgyalását a Gazprom-szal, hogy a meglévő hároméves ellátási szerződést 2025-ben lejárták. A Serbi-i elnök, Vučić, a Serbia már elindította, hogy a szerbia már elindította a GA-t, hogy a Serbia már elindítsa a GA-t. Az ország teljes gázigényének 85 % -ának fedezésére.
A Szerbia és Oroszország közötti szoros kapcsolat az, hogy összességében ellentmondásban áll Szerbia elkötelezettsége, hogy harmonizálja külföldi és biztonsági politikáit az EU -val, az EU -val 2008 -ban aláírt stabilizációs és egyesületi megállapodás szerint. Fontos megemlíteni, hogy az Oroszország Katonai Inváziójának 2022 -ben történő elindítása óta elindítottuk az Oroszország katonai invázióját. Ennek ellenére Szerbia egyidejűleg megismétli semlegességét Oroszországgal szemben – eddig megtagadta az EU -hoz való csatlakozást az ország szankcióinak kiszabása érdekében.
„Nagyon naiv lenne azt feltételezni, hogy Oroszország szívesen feladja mélyen gyökerező hatását Szerbia felett”
Szerbia elhelyezkedése a Nyugat -Balkánon, az ország politikai befolyással kombinálva, ez a régió egyik legfontosabb szereplője. Nem titok, hogy az EU Szerbiát kritikus partnerként érzékeli annak érdekében, hogy megkönnyítse a Nyugat -Balkán régió integrációját az EU -blokkba. Az EU geopolitikai ellenálló képessége a régióban függ a szoros kapcsolatok fenntartásától a Belgráddal. Nagyon naiv lenne azonban azt feltételezni, hogy Oroszország szívesen lemondja mélyen gyökerező hatása Szerbia felett. Ne feledje, hogy Szerbia Oroszországgal való szoros kapcsolatát évszázadok óta kovácsolták – egy közös szláv örökség, ortodox hagyományok és kölcsönös politikai támogatás révén. Ez a kétoldalú kapcsolat rendkívül rugalmasnak bizonyult a közelmúltbeli változó geopolitikai realitások tekintetében. A lényeg itt könnyen nyilvánvaló, nevezetesen, hogy Szerbia szoros kapcsolatait Oroszországgal nem lehet egyszerűen a külső nyomás révén visszavonni.
Ha az EU valóban arra törekszik, hogy korlátozza az orosz tőkeáttételt Szerbiában, akkor először el kell ismernie, hogy nem tudja egyszerűen csak ezeket a kapcsolatokat törölni. Az EU -blokknak inkább az európai keretben szereplő tagként vonzó és hiteles alternatívát kell kínálnia Szerbiának – egy olyan, amely összhangban áll Szerbia érdekeivel, megóvja az energiaigényét, és foglalkozik a területi integritással kapcsolatos aggodalmaival, a koszovói – torbia kapcsolatok normalizálásával is. Csak a stratégiai pragmatizmus és a történelem reális megbecsülésével való párosítása révén az EU elősegíti a Szerbiával folytatott tartós partnerséget, és ezzel megerősítheti helyzetét a Nyugat -Balkánon.
A stratégiai szövetségek és az energiafüggőségek utáni posta: Szerbia kiegyensúlyozó cselekedete az EU és Oroszország között először jelent meg a magyar konzervatívnál.
