Amikor VI. Felipe király és Letizia királynő idén novemberben Chengdúba érkezett, ez volt Spanyolország első kínai állami látogatása közel két évtized után.
Az alkalmat a diplomácia diadalaként mutatták be – lehetőség a gazdasági együttműködés elmélyítésére és a spanyol kultúra népszerűsítésére.
A ceremónia mögött azonban valami összetettebb is rejlik: Madrid új külpolitikai doktrínájának látható körvonalai, és a poszt-amerikai világban elfoglalt helyének kényelmetlen kétértelműsége.
Királyi látogatás az átrendeződés korában
A látogatás programja ambíciót és szorongást egyaránt feltárt. A király egy nagy üzleti fórumon elnökölt mindkét ország több mint négyszáz vezetőjével, amelynek célja a 40 milliárd eurós kereskedelmi hiány csökkentése és a kínai befektetések vonzása volt.
Eközben a királynő részt vett Antonio Machado – a száműzetésben élő költő – előtti tisztelgésen, akinek versei ma kínai fordításban keringenek, és találkozott kínai spanyolokkal Pekingben.
A gazdasági pragmatizmusra és a kulturális presztízsre helyezett kettős hangsúly a magabiztosságot hivatott kivetíteni: Spanyolország mint globális civilizáció, amely megújult relevanciára törekszik a versengő világban.
A szimbolika azonban nem tudja elrejteni azt a tényt, hogy ez a tájékoztatás Pedro Sánchez miniszterelnök szélesebb körű törekvésének részét képezi, hogy lélegzetet találjon Washington és Peking között.
Sánchez szerencsejátéka: pragmatizmus vagy menedék?
Sánchez az elmúlt három évben szorosabb kapcsolatokat ápolt Kínával. 2024-es pekingi látogatása során kijelentette, hogy „a kereskedelmi háború senkinek sem lesz előnyös” – ez egy szelídebb irányvonalat jelez, mint Washingtoné vagy akár Brüsszelé.
Kormányának Kína-politikája a diverzifikáció ígéretére épül: új piacok megnyitására és befektetések vonzására törekszik egy olyan időszakban, amikor Donald Trump második elnöksége újra bevezette a vámokat, a reshoring politikákat, és újból követeli az európai igazodást.
Madrid számára Kína nemcsak lehetőséget, hanem menedéket is jelent – egy módja annak, hogy kilépjünk Washington árnyékából anélkül, hogy nyíltan szakítanánk vele.
A menedék azonban nem stratégia. Fennáll a veszélye annak, hogy Spanyolország a transzatlanti kapcsolat korlátai elől menekülve egy olyan partner karjaiba fut, akit sokkal szorosabb ölel. Peking gazdasági mágnesessége egyre növekvő politikai befolyást rejt magában. Ami kereskedelemként kezdődik, az függésként is végződhet; ami ismeretterjesztésnek indul, fogsággá válhat.
Magyarország leckéje: Összekapcsolhatóság iránytűvel
Vesd ezt szembe Magyarország megközelítésével. A magyar fogalma csatlakoztathatóságOrbán Balázs megfogalmazása a valódi egyensúlyon nyugszik: Budapest minden nagyhatalommal – az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, Kínával, sőt a türk és arab világgal – együttműködik anélkül, hogy bármelyikkel is konfliktusba kerülne. Nem a semlegesség, hanem a szuverén realizmus, a diplomácia egyik formája, amely a földrajzot előnyökké, semmint alárendeltséggé változtatja.
A konnektivitás magyarországi változatában az elkötelezettség a nemzeti érdeket szolgálja; nem helyettesíti. Magyarország kapcsolata Pekinggel nem zárja ki NATO-vállalásait; Washingtonnal való kapcsolatai nem zárják ki keleti nyitottságát.
Azzal, hogy minden ajtót nyitva tart, és senkit sem függ attól, Budapest a stratégiai siker legritkább formáját éri el a mai világban: mindenki udvarolhat neki, senkinek sem túsza.
Ezzel szemben Spanyolország új Kína-politikájából hiányzik ez az egyensúly. Nem a magabiztosság hajtja, hanem az elmozdulás. Nem tud biztos támaszt találni Washingtonnal, és nyugtalan a széttöredezett Európai Unióban, Madrid nem úgy tekint Pekingre, mint a diverzifikáció partnerére, mint menedékre az elutasítás ellen.
Ez nem kapcsolódás, hanem menekülés – elmozdulás az egyik pólustól anélkül, hogy megértené a másik húzóerejét.
A civilizációs orientáció továbbra is számít
Spanyolország számára az irónia mélységes. Egy nemzet, amely egykor meghatározta a nyugati világot, most a globális Keleten keresi a helyét.
Pedig Spanyolország hivatása soha nem volt eurázsiai. Civilizációs hatóköre mindig is atlanti volt – az óceánon át egészen Amerikáig terjedt, ahol nyelve, hite és kultúrája élő valóság marad.
A Kínával folytatott kereskedelem jogszerű; összetéveszteni a sorssal nem. Spanyolország kulturális diplomáciája Chengdúban és Pekingben megnyerheti a címlapokat, de mélyebb ereje az ibero-amerikai világhoz fűződő kapcsolataiban rejlik – olyan nemzetekkel, amelyek osztoznak erkölcsi képzeletében és történelmi folytonosságában. A természeti szféra feladásával Spanyolország nemcsak gazdasági tévedést, hanem civilizációs amnéziát is kockáztat.
A szuverenitás és az engedelmesség között
Ha Spanyolország tanulni kíván a magyar modellből, a tanulságnak világosnak kell lennie: a szuverenitáshoz egyensúlyra van szükség, nem menekülésre. Magyarország összeköttetése azért sikerül, mert a többpólusúságot tőkeáttételré változtatja. A spanyol verzió a kudarc kockázatával jár, mert a bizonytalanságot függőséggé változtatja.
A kiegyensúlyozott külpolitika fenntarthatja a barátságot Washingtonnal, miközben együttműködik Pekinggel. Az Egyesült Államokkal szembeni csalódásból és Kína iránti csodálatból született politika azonban gyorsan megtorlást, a másikat pedig uralmat von maga után.
Madridot Washington ellenőrzése célpontjává teheti, és ami még rosszabb, túszul ejthetik Peking gazdasági befolyási eszközei.
Spanyolország királyi látogatása Kínában több, mint diplomáciai színház; ez Európa zűrzavarának tükre. Megmutatja, hogy még a legrégebbi nyugati nemzetek is elveszíthetik a saját orientációjukba vetett bizalmukat, amikor a globális széttagoltsággal szembesülnek.
A gyógymód azonban nem a mimikában, hanem az emlékezetben rejlik.
Ha Madrid megértésre akar törekedni Kínával, az üdvözlendő. Mégis, az új rivalizálás korában Spanyolországnak emlékeznie kell arra is, hogy hol van a sorsa. Az ibériai tekintet, ha a leghűségesebb önmagához, mindig nyugat felé nézett – Amerikára, az Atlanti-óceánra, a közös hit és szabadság világára, amelyet Spanyolország segített felépíteni.
A Kelet felé fordulás kereskedelmet ígérhet; látszó Nyugat még mindig civilizációt kínál. És végül is ez a spanyol módszer.
The post Spanyolország keleti nyitánya és a menedékdiplomácia veszélyei appeared first on Magyar Konzervatív.
