Váratlan műszaki hiba a forgalomban
Egy RATP-busz vezetője március közepén olyan pillanatot élt át, amely minden sofőr rémálma: a kormány a forgalomban egyszerűen a kezében maradt. Az eset a 105-ös vonalon, Pavillons-sous-Bois-ban történt, amikor a jármű haladt, és a napi szolgálat épp a menetrend szerint zajlott. A sofőr – akit a beszámolókban Cédric néven azonosítanak – a beépített rádiótelefonon jelentette a problémát, hogy a központ azonnal tudomást szerezzen a hibáról. A váratlan kiesés ellenére nem történt baleset, és a helyzetet a lehetőségekhez képest higgadtan kezelték.
Fegyelmi eljárás kilátásban
Néhány héttel később a sofőr hivatalos értesítést kapott: a vállalat fegyelmi eljárást fontolgat vele szemben, amely akár elbocsátással is végződhet. A levél június 2-án kelt, és június 11-ére előzetes meghallgatást tűztek ki, ahol a lehetséges intézkedéseket részletezhetik. A dokumentum szerint a március 15-i napon a sofőr olyan kézi mozdulatot tett, amely „egy rögzítőanya szerszám nélküli lazításának” felel meg, és ez vezetett volna a kormány leválásához. Ezt a megállapítást a védelem vitatja, mondván: a kormányagy rögzítése olyan erős, hogy kézzel oldani nem lehet.
A hivatalos indoklásban további két állítás szerepel: az egyik szerint a sofőr a vezetés közben fülhallgatót viselt, a másik szerint a fedélzeti készüléken telefonált, emiatt rövid időre mindkét kezét levette a kormányról. A vállalat ezt a magatartást nem biztonságosnak minősíti, és a történtek láncolatának részeként értékeli.
Vitás szakmai álláspontok
Több karbantartó szakember szerint a kormány ilyen módon történő eltávolítása kézzel egyszerűen nem kivitelezhető. Egy szerelő úgy fogalmazott, hogy ehhez kormánylehúzó szerszám szükséges, másként a rögzítőelemek nem engednek. Egy másik munkatárs azt is hozzátette, hogy az anya „kézzel soha nem lazítható”, mert a gyári nyomaték és a biztosítás ezt nem teszi lehetővé. Ha a mechanikai lánc hibát szenved, annak általában kopás, anyagfáradás vagy ritkán gyártási hiba az oka.
A sofőr sajtónyilatkozatában azt mondta, hogy az incidens idején utas is tartózkodott a buszon, ám ezzel ellentétes tartalmú tanúsítvány is készült. A ténybeli ellentmondás tovább növeli az ügy összetettségét, és megnehezíti a felelősség pontos megállapítását. A folyamatban lévő vizsgálat célja, hogy a dokumentumok, a videók és a műszaki jegyzőkönyvek alapján tisztázza a történteket.
Megfigyelés, bizonyíték, arányosság
A szakszervezet részéről többen óvtak a videófelvételek fegyelmi bizonyítékként történő automatikus használatától. Szerintük az ilyen anyagok elsődleges célja a megelőzés, a tanulás és a körülmények megértése. A vitát az is erősíti, hogy a sofőr a fedélzeti rádiót azért használta, hogy bejelentse a kormánnyal kapcsolatos problémát, ami a belső szabályzat szerint indokolt lépés lehet. Ezt a gyakorlatot nemcsak a forgalomirányítás, hanem a baleset-megelőzés szempontjából is kulcsfontosságúnak tartják.
„Ha minden gépkocsivezetőt ezért büntetnének, nem maradna sofőr” – fogalmazott egy szakszervezeti képviselő, aki szerint a felelősség megállapításának arányosnak és tárgyszerűnek kell lennie.
A kérdés végső soron az, hogy a munkavállalói magatartás, a jármű műszaki állapota és a belső eljárások hogyan találkoznak egymással egy ennyire rendkívüli helyzetben.
Kulcspontok röviden
- A kormány a forgalomban levált, a sofőr azonnal jelezte a központnak.
- A vállalat fegyelmi eljárást indíthat, amely elbocsátással is végződhet.
- Karbantartók szerint kézzel az anya nem lazítható, speciális eszköz kell a leválasztáshoz.
- Vita folyik a videófelvételek céljáról és a bizonyítékok arányosságáról.
- Ellentmondás van az utas jelenlétére vonatkozó állítások között, ami a vizsgálatot nehezíti.
Következő lépések és tágabb tanulságok
A június 11-i meghallgatás kulcspillanat lehet: itt dőlhet el, milyen intézkedéseket alkalmaznak, és milyen további vizsgálatokra szükség lesz. Ha a műszaki tényfeltárás a rögzítőrendszer hibáját valószínűsíti, akkor a fókusz a karbantartási protokollokra és az alkatrészek minőségére terelődhet. Ha viszont a vizsgálat a vezetői magatartásra helyezi a hangsúlyt, az precedenst teremthet a hasonló incidensek kezelésében.
A közlekedési vállalatoknál az ilyen ügyek gyakran a rendszer rezilienciájáról szólnak: miként képes a szervezet egyszerre védeni a biztonságot, az igazságos felelősségre vonást és a munkavállalói jogokat. A nyilvánosság és az utasok joggal várják el, hogy az eljárás átlátható, tárgyszerű és a tényekhez hű legyen. A sofőrök pedig azt, hogy a rendkívüli helyzetekben tanúsított gyors jelzés és együttműködés ne ellenük, hanem a tanulás és a megelőzés érdekében kerüljön mérlegre.
Az eset emlékeztet arra, hogy a mindennapi üzemeltetés hátterében bonyolult ember-gép rendszerek működnek, amelyekben egyetlen hiba is lavinaszerű következményekkel járhat. A hosszú távú megoldás a pontos karbantartás, a világos eljárások és a bizalomra épülő kultúra, ahol a hibák feltárása nem büntetés, hanem fejlesztés kiindulópontja. A vizsgálat lezárása után várhatóan részletes ajánlások születnek, amelyek a hasonló helyzetek kockázatát mérhetően csökkenthetik.
