Az európai autóiparban egyre erősebb a feszültség: a Mercedes vezére szerint a túl gyors, egyirányú átállás a teljesen elektromos korszakba az iparág „összeomlásához” vezethet. A fókusz nem a klímacélok megkérdőjelezése, hanem a tempó és a „technológiai semlegesség” védelme. A vállalat úgy látja, hogy a fogyasztói igények, az infrastruktúra és a nyersanyag-ellátás nincs szinkronban a szabályozói elvárásokkal, így a kizárólagosságra törekvő szabályok több kárt okozhatnak, mint amennyit használnak.
Mi áll a figyelmeztetés mögött?
A Mercedes korábban optimista volt az európai elektromos átállással kapcsolatban, de a piaci realitások átírták a terveket. Ola Källenius vezérigazgató a német Handelsblattnak adott interjúban komoly figyelmeztetést fogalmazott meg. Szerinte a 2035 utáni, új belső égésű modellekre vonatkozó uniós tiltás jelen formájában túl merev. Nem vitatja a dekarbonizáció szükségességét, de ragaszkodik a technológiai sokszínűséghez: elektromos, hibrid és klímabarát üzemanyagok kombinációjához.
„Valóságvizsgálatra van szükségünk. Különben teljes sebességgel falnak rohanunk. Természetesen dekarbonizálnunk kell, de ezt technológiai szempontból semlegesen kell tenni. Nem veszíthetjük szem elől a gazdaságunkat.”
Számok, amelyek józanítanak
A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a tisztán elektromos autók piaci részesedése még messze van a teljes dominanciától. Az EU-ban, az Egyesült Királyságban és az EFTA-országokban 2024 első felében az akkumulátoros elektromos modellek részesedése csupán 17,5% volt. A plug-in hibridek 8,7%-ot értek el, míg a hibridek összesen 35%-ot, beleértve a sokak által nem „valódi” hibridnek tartott mild rendszereket is. Ezek a számok arra utalnak, hogy a piac átalakulása valós, de nem lineáris, és nem „egysebességes”.
- BEV arány: 17,5% – még nem kritikus tömeg, de stabil növekedés
- PHEV arány: 8,7% – fontos hídtechnológia a fogyasztóknak
- HEV arány: 35% – vegyes kép, mild rendszerek torzítják a percepciót
Szabályozási bizonytalanság az EU-ban
A 2035-ös cél – 0 g/km CO₂ az új autókra – formálisan még napirenden van, de közelgő felülvizsgálatot is kilátásba helyeztek. A Bizottság nemrég megerősítette elköteleződését, ugyanakkor „gyorsított” felkészülést ígért az értékelésre. Ez azt jelzi, hogy a politikai kompromisszum tere nyitott maradhat. Ha a döntéshozók engednek, a PHEV-ek és bizonyos hibrid megoldások 2035 után is kaphatnak mozgásteret, különösen ott, ahol a töltőinfrastruktúra lassabban épül.
A Mercedes dilemmája
A Mercedes számára a piac realitásai kézzelfoghatók. 2025 első félévében a tisztán elektromos modellek a vállalat globális eladásainak 8,4%-át tették ki, ami visszalépés a 2024-es 9,7%-hoz képest. Még a plug-in hibridekkel együtt is csak 20,1% az „elektrifikált” arány. Ez a trend a prémium szegmens vásárlói elvárásairól, a töltési élményről és az árérzékenységről mesél. A gyártó ezért a portfólió rugalmasságára, a PHEV-ek optimalizálására és a hatékony belső égésű motorok továbbfejlesztésére fogad.
Lehetséges forgatókönyvek 2035-ig
A legnagyobb kockázat Källenius szerint a „határidő előtti roham”, amikor a vevők tömegesen vásárolnak benzines és dízel modelleket. Ez rövid távon felhajthatja a kibocsátást, és ellentétes a klímacélokkal. A másik véglet a túl gyors elektromos kizárólagosság, amely ellátási lánc, hálózati és versenyképességi sokkokat okozhat. A középutat a technológiai pluralizmus adhatja: célzott elektromos terjeszkedés, párhuzamosan fejlett hibridekkel és szintetikus üzemanyagokkal ott, ahol a felhasználói profil és az infrastruktúra ezt indokolja.
Mit jelent ez a vásárlóknak?
A rövid távú üzenet: a kínálat továbbra is sokszínű marad. A prémium szegmensben a nagy hatótávú elektromos modellek mellett vonzó PHEV-ek és hatékony hibridek maradnak kulcsszereplők. A rezsiköltségek és a villamosenergia-árak erősen befolyásolják a teljes birtoklási költséget, így az egyéni használati profil döntő lesz. A városi, napi töltést könnyen megoldó felhasználóknak az elektromos autó továbbra is racionális választás, míg a hosszú távokat járóknak egy modern PHEV vagy teljes hibrid jelenthet jó átmenetet. A következő években várhatóan bővül a töltőhálózat, javulnak az akkumulátorok, és több, olcsóbb elektromos modell érkezik – de a tempó országonként eltérő marad.
A vita végső soron nem a „villany kontra benzin” leegyszerűsítéséről szól, hanem a versenyképesség, a munkahelyek és a klímacélok közötti kényes egyensúlyról. Ha a szabályozás teret enged a technológiai semlegességnek, és közben felgyorsítja az infrastruktúra-építést, Európa megőrizheti ipari erejét, miközben valóban csökkenti a közlekedés kibocsátását. Ha nem, akkor az „összeomlás” kifejezés többé nem retorikai eszköz lesz, hanem nagyon is kézzelfogható kockázat.
