Az értékekről, a cenzúráról és a transzatlanti szövetség jövőjéről szóló panelbeszélgetéssel éppen február 9-én kezdődött a magyar fővárosban a Magyar Nemzetközi Ügyek Intézete (HIIA) által szervezett harmadik Budapesti Globális Párbeszéd, amelyen Sarah B Rogers, az Egyesült Államok közdiplomáciáért felelős helyettes államtitkára is találkozik; Orbán Balázs miniszterelnök politikai igazgatója; UnHerd szerkesztő Sohrab Ahmari; és az ADF nemzetközi ügyvezető igazgatója, Paul Coleman.
A HIIA elnöke, Gladden Pappin moderálta a megbeszélést, amely a demokrácia, a szólásszabadság és a szuverenitás helyzetét vizsgálta Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. Orbán Balázs az elit és az európai polgárok közötti „élet-halálharcról” szólva arra figyelmeztetett, hogy a politikai, jogi és médianyomás egyre gyakrabban próbálja elhallgattatni azokat, akik azért harcolnak, hogy képviseljék a népakaratot.
Nem pusztán a szólásszabadság kérdésének, hanem magának a demokráciának a kérdését fogalmazta meg, rámutatva a „kiválasztatlan, hatalmas szabályozói hatalommal rendelkező transznacionális európai testületekre”, amelyek a népszerűtlen nemzeti vezetőkkel együttműködve lépnek fel. Magyarország szempontjából a külpolitikai finanszírozás és az ideológiai nyomás a szuverenitás elfogadhatatlan sérelmét jelenti – tette hozzá. „Egy ország jövőjét az embereknek kell eldönteniük, nem a pénznek – különösen nem a külföldi pénzeknek” – hangsúlyozta.
„A nyugati társadalmakban a cenzúra gyakran közvetetten, szabályozási nyomáson és kormányhoz kötődő nem kormányzati szervezeteken keresztül működik”
Orbán a magyar migrációs, gender- és ukrajnai politikával szembeni büntetőintézkedések miatt is bírálta Brüsszelt, megjegyezve, hogy „a társadalom 80 százaléka ellenzi az illegális migrációt… a gender ideológiát… és az ukrajnai háború további pénzügyi támogatását”. Az ilyen egyértelmű közhangulatba való beavatkozás „elfogadhatatlan”, azzal érvelve, hogy továbbra is a demokratikus győzelem az urnáknál az egyetlen legitim válasz.
Sarah B Rogers kiemelte a szabad véleménynyilvánítás központi jelentőségét a demokratikus önkormányzatban, és kijelentette, hogy „nincs önkormányzása szólásszabadság nélkül”. Figyelmeztetett arra, hogy a mai cenzúra a nyugati társadalmakban gyakran közvetett módon, szabályozási nyomáson és kormányhoz kötődő nem kormányzati szervezeteken keresztül működik, nem pedig nyílt állami elnyomáson.
Rogers az EU digitális szolgáltatásokról szóló törvényére hivatkozva kifejtette, hogy a „megbízható bejelentők” kiemelt csatornákon keresztül jelenthetik az állítólagos problémás tartalmakat, így „átláthatatlan rendszert” hoznak létre, amely képes leszűkíteni a demokratikus vitákat. Hasonló koordináció alakult ki a kormányzati szereplők és a közvetítők között az Egyesült Államokban is, jegyezte meg, ami aggályokat vet fel az átláthatósággal és az elszámoltathatósággal kapcsolatban.
Paul Coleman arra is figyelmeztetett, hogy a civilizációs gyökereiktől elszakadt értékek a hatalom eszközeivé válhatnak. Ayaan Hirsi Alira hivatkozva azt mondta, hogy a nyugati civilizáció ma „vágott virághoz” hasonlít – külsőleg még mindig élénk, de elszakadt azoktól az alapoktól, amelyek egykor a szabadságot és az egyenlőséget tartották fenn.
Sohrab Ahmari „száműzetésként… a régi liberális konszenzusból” jellemezte magát, azzal érvelve, hogy a társadalmi összeomlás, a tömeges migráció és a szekularizáció a „valláshoz, családhoz és politikai közösséghez” való demokratikus visszatérést ösztönözte. Figyelmeztetett arra, hogy a nézeteltérések cenzúrával vagy jogi manőverekkel történő elfojtása inkább radikalizálhatja a közvéleményt, semmint stabilizálja a politikát.
A jövőre nézve Ahmari azt mondta, Európa döntő útelágazás előtt áll: vagy demokratikus változás jön a felszínre, vagy „a digitális cenzúra fog uralkodni, és bevezeti a mesterséges intelligencia által vezérelt… megfigyelési disztópia korát”. Azt javasolta, hogy az elkövetkező választási ciklus az egész kontinensen meghatározza, melyik út érvényesül.
„A nézeteltérések cenzúrával vagy jogi manőverekkel való elnyomása inkább radikalizálhatja a közvéleményt, mintsem stabilizálja a politikát”
Az előadók a magyar–amerikai kapcsolat jövőjére is reflektáltak tágabb civilizációs keretek között. Sarah B Rogers azzal érvelt, hogy a „civilizációs önbizalom” helyreállítása a transzatlanti szövetségben a valódi demokratikus önkormányzat működésének engedélyezésén múlik, megjegyezve, hogy az amerikai politikai álláspontok a migrációval, a szuverenitással és a családdal kapcsolatos kérdésekben gyakran jobban illeszkednek az európai nyilvánossághoz, mint bizonyos európai elitekhez.
Orbán Balázs hasonlóképpen a demokráciát és a népakaratot „komolyan vevő” és Magyarországot „barátként” tekintő partnerként ábrázolta a jelenlegi amerikai kormányzatot, ellentétben a korábbi ideológiai nyomással és politikai finanszírozással jellemezhető időszakokkal.
A beszélgetés zárásaként Orbán Balázs kijelentette, hogy „a neoliberális világrend kora lejárt”, és egy új „nemzetek kora” van kialakulóban, amelyben a siker a szuverenitáson, a stratégiai realizmuson és a nemzeti önrendelkezésen múlik. Érvelése szerint minden országnak most ki kell alakítania a saját útját a biztonság és a jólét felé, miközben egyensúlyt kell teremtenie a nagyhatalmi kapcsolatok között.
Az olyan események, mint a Budapest Globális Párbeszéd, azt mutatják, hogy Magyarország és a tágabb értelemben vett Nyugat továbbra is „közös teret” alkothat a civilizációs megújulásnak – zárta Orbán, óvatos optimizmussal a növekvő geopolitikai és kulturális feszültségek közepette.
The post Sarah B Rogers, Orbán Balázs Open Budapest Global Dialogue 2026 appeared first on Magyar Konzervatív.
