A közel-keleti államépítésre és együttélésre vonatkozó nyugati feltételezések egyre inkább megkérdőjeleződnek. Ez a vita keretezett A kisebbségek többsége? Új pillantás a Közel-Keletrea Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Duna Intézet közös konferenciája 2026. február 11-én. Az esemény második blokkja a nemzetközi segélyek és politikai struktúrák posztliberális kontextusban történő újraértékelésére összpontosított, a panelek előadóival és a vitaindítókkal megkérdőjelezték, vajon a nyugati vezérelte fejlesztési modellek és a centralizált államrendszerek képesek-e kezelni a mély szociális régiókat.
A posztliberális nemzetközi segélyekkel foglalkozó panelben Calum TM Nicholson, a Duna Intézet kutatási igazgatója; Juliana Taimoorazy az Iraki Keresztény Segítő Tanács alapítója és elnöke; A Shai Fund elnöke, Charmaine Hedding és Nicholas Naquin moderátor, a Duna Intézet vendégmunkatársa az USAID-hez kapcsolódó programok hatékony leállításának hatásairól elmélkedett.
Míg korábban a nagyszabású segélyek központi szerepet játszottak, annak eltűnése rávilágított arra, hogy az ilyen mechanizmusok mennyire elérhetetlenek a kisebb, önkéntes vagy vallási alapú szervezetek számára. Több felszólaló azzal érvelt, hogy a bürokratikus követelmények gyakran kizárják a helyi közösségekbe leginkább beágyazottakat, így elhagyják az olyan országokat, mint Magyarország, és az olyan programokat, mint a Magyarország segít betölteni a kritikus hiányosságokat.
A finanszírozási struktúrákon túl a testület megkérdőjelezte a nemzetközi fejlődés alapjául szolgáló feltételezéseket. Nicholson azzal érvelt, hogy a segélyezés mindig is az ideológia és a hatalom által formált politikai eszköz volt, és a túlzott idealizmus irreális elvárásokhoz és káros eredményekhez vezetett.
Taimoorazy és Naquin hangsúlyozta, hogy a fejlődésről szóló vitáknak továbbra is az emberi méltósághoz kell kapcsolódniuk, mivel a közösségek továbbra is kiszorulással, összeomlott egészségügyi rendszerekkel és a traumák hosszú távú hatásaival néznek szembe. Aggályok merültek fel a függőség, az alapok helytelen elosztása és a nem kívánt következmények miatt is, különösen akkor, ha a segélyek megerősítik a gyenge intézményeket vagy súlyosbítják a közösségi feszültségeket.
Mohamad Ali El-Husseini, az Iszlám–Arab Tanács vezetője vitaindító beszédében a kisebbségi befogadást inkább az állampolgárság, mint az identitás kérdéseként fogalmazta meg. Libanont példálózva azzal érvelt, hogy a sokféleség elismerése nem gyengíti az államokat, hanem megerősítheti őket, ha az egyenlőséget és a befogadást valóban tiszteletben tartják. A kisebbségi marginalizálódást – figyelmeztetett – gyakran inkább a külső hatalmi harcok fokozzák, mint maga a belső együttélés.
A negyedik panel, amelyet az IDSF nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, Elie Pieprz moderált, a politikai modelleket és azok életképességét vizsgálta a Közel-Keleten. Előadók Marwan Abdallah, a Duna Intézet nem rezidens munkatársa; A Demokráciák Védelméért Alapítvány vezető kutatói elemzője, Ahmad Sharawi és Shadi Khalloul, az Izraeli Keresztény Arámi Szövetség alapítója és elnöke az egységes rendszerekről, a szövetségi keretekről, a felekezeti berendezkedésekről és az autonómia különféle formáiról vitatkozott.
A testület megvizsgálta a politikai modelleket az egész régióban, mérlegelve a centralizált, szövetségi és decentralizált rendszereket. A felszólalók egyetértettek abban, hogy egyetlen modell sem alkalmazható univerzálisan, mivel a történelmi, társadalmi és geopolitikai feltételek élesen eltérnek egymástól.
A központosítást egyesek szükségesnek tartották a stabilitás és a jogállamiság érdekében, míg mások azzal érveltek, hogy a decentralizáció vagy a konföderáció jelenti a kisebbségek egyetlen hiteles védelmét a törlés ellen. A nézeteltérések ellenére a paneltagok egyetértettek abban, hogy az oktatás, az elszámoltathatóság és a bizalom fontos minden fenntartható reform előfeltétele.
Összességében a második blokk egy közös következtetést húzott alá: mind a nemzetközi segélyek, mind a közel-keleti politikai reformok szenvednek, amikor az elvont eszmék felülírják a helyi valóságot. A felszólalók reálisabb, kontextusérzékeny megközelítéseket szorgalmaztak, amelyek előtérbe helyezik a társadalmi kohéziót, a hiteles kormányzást és a közösségek megélt tapasztalatait a helyszínen.
Bővebben a konferenciáról:
The post Posztliberális segélyek és politikai reform a Közel-Keleten appeared first on Magyar Konzervatív.
